Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)

Kertész Róbert: „…Ódon, tatár korabeli földsáncai folyópartra néznek” – Szolnok ispán föld-fa vára

. .Ódon, tatár korabeli földsáncai folyópartra néznek” — Szolnok ispán föld-fa vára

jobbágyaikat, akik törvényes úton oda akarnak költözni.183 1433-tól levéltári adatokkal rendelkezünk az itteni sókamara létéről.184 Amikor 1537. október 22-én kelt bizonyságlevelében a budai káptalan beiktatta Werbőczy Istvánt - egyebek mellett - Szolnok tulajdonába, említésre került a Tisza folyó gázlója és a kompátkelőhely.185 A következő évben 1538. február 1-jén Szapolyai János király vásártartási jogot adományozott a mezővárosnak.186 Bizonyosra vehető, hogy a Tisza-parti helység lakosainak száma, valamint - ezzel összefüggésben - a település mérete a korábbihoz képest jelentősen megnövekedett, határa délnyugat felé kiteljedt egészen a Tiszáig.187 Régészeti ásatások hiányában azonban nem ismert a beépített terület nagysága, továbbá az sem, hogy az ekkor állt házak elérték-e a nem sokkal később, 1551-1552-ben épített városfalat. (7. kép) Ám a néhány évvel a kiteijedt erődítési munkálatok megkezdését megelőzően, 1546-ban összeírt népesség188 létszámadatait és az őskömyezeti viszonyokat189 figyelembe véve jó okkal feltételezhetjük, hogy a település nagyságrendekkel kisebb, beépítettsége pedig mozaikosabb, szellősebb lehetett, mint a török időkben.190 Késő középkori régészeti leletek a várszigeten kívül egyelőre csak a mezőváros déli részén, az egykori Damjanich uszoda 1948. évi kivitelezési munkálatai során kerültek elő.191 (7/12. kép) A 16. század első felére keltezhető metélt-mázas192 díszkerámia (13. kép)193

183 BENEDEK 2007, 42-43.

184 BENEDEK 2007, 44-46., 56-57., 63-64., 107-108.

185 BENEDEK 2007, 127-128.

186 GOROVÉ 1821,48.; BENEDEK 2007, 130.

187 KERTÉSZ-BANA 2010, 70.; KERTÉSZ 2010.

188 VASS 1979, 67-68.; KERTÉSZ 2012a, 46., 8. jegyzet.

189 KERTÉSZ et al. 2007b, 36-37., 35. kép.

190 KERTÉSZ 2010. A 16. század második felében Szolnokon élt népesség teljes lélekszáma mintegy 2 000-2 500 fő körüljárhatott. Lásd: KERTÉSZ 2012b.

191 Régészeti ásatás elvégzésére a Damjanich uszoda építésekor nem volt lehetőség, a nagyobb mennyiségben felszínre került díszkerámia ellenére sem. A leleteket Kaposvári Gyula gyűjtötte össze rétegtani megfigyelés nélkül. Lásd: KAPOSVÁRI 1971, 87.; KAPOSVÁRI 1974.; SELMECZI 1975, 22. kép; KOVÁCS 1982,

129., 65. kép; KAPOSVÁRI 1988, 12.; BAGI 2000, 13.; KERTÉSZ - BANA 2010, 70.

192 A kifejezésre lásd: MORDOVIN in press. E helyen is megköszönöm Mordovin Maximnak, hogy megjelenés alatt álló dolgozatát tanulmányozhattam.

193 A jelen tanulmányban közölt metélt-mázas, ún. sárkánytarajos korsó csonka, nyaka letört, magassága 18,5 cm.

Az edény a szolnoki Damjanich János Múzeum 1996

és kályhacsempe töredékek alapján az utóbbi területen, a jelenlegi közúti Tisza-híd jobb parti hídfőjének közelében a helyi társadalmi elit lakóhelye, egy udvarház hajdani léte valószínűsíthető.194 Magáról a település szerkezetéről és az épületekről ugyanakkor továbbra is nagyon kevés információval rendelkezünk. Szapolyai János fentebb hivatkozott bizonyságlevele195 és Wilhelm Dilichnek az oszmán foglalás után közel fél évszázaddal, 1600-ban megjelent könyvében publikált metszet (18. kép)196 alapján a mezőváros központi részén azonosítható vásártér helyére következtethetünk. (7/4. kép) A hadmérnöki felmérések és történeti térképek adatai alapján még az nyilvánvaló, hogy 1551—1552-től az északnyugat-délkeleti irányú, városkapuhoz vezető egyetlen főút/országút nyomvonala a jelenlegi Kossuth útéval megegyező lehetett.197 (7/7. kép)

Középkori templomok Kutatástörténet

Szolnok középkori egyházi építkezéseiről, keresztény templomainak hollétéről mindeddig nem lehetett egzakt ismeretekhez jutni, jóllehet a téma már közel 130 éve foglalkoztatja a kutatókat. A probléma gyökere abban keresendő, hogy az írott forrásokból és a régészeti feltárásokból leszűrhető információ egészen minimális. Ilyen előzmények után nem csoda, hogy

decemberében megnyílt állandó régészeti kiállításán látható, ám lelőhelyét tévesen Szolnok-Vár néven tüntették fel. Ez a hibás lelőhelynév néhány publikációban is napvilágot látott (pl.: KOVÁCS 1982, 129., 65. kép; BAGI 2000, 13.; SIMON 2002, 104.; KERTÉSZ - BANA 2010, 70.). A kerámiatípus analógiáit legteljesebben Mordovin Maxim gyűjtötte össze, amelyek Szécsényen (MORDOVIN in press) kívül Pilinyben (VOIT 1954, 99., 23. kép), Pomázon (MRT 7, 50. tábla 8.), Solymáron (MELIS 1984, 207., 2. kép 1.; FELD 1985, 8. kép) és a budai királyi palotában (MELIS 1984, 207., 2. kép 3—4., 208., 3. kép 1.) fordulnak elő. A fentieken kívül még az egri Dobó István Vármúzeum állandó régészeti kiállításán, a középkori és kora újkori Egert bemutató terem egyik vitrinjében bukkantunk rá egy további, ide sorolható edényre.

194 KERTÉSZ 2010.

195 GOROVÉ 1821, 48.; BENEDEK 2007, 130.

196 DILICH 1600.

197 KOMÁROMY 1943, 77., 2. kép; ELEK 1940, 8.; KAPOSVÁRI 1971, 88.; KAPOSVÁRI 1974.; SELMECZI 1975, 31.; KERTÉSZ - BANA 2010, 63.; KERTÉSZ 2010.

361