Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Rózsa Zoltán–Sümegi Pál: Amiért 70 falu népének vére folyt II. – A peregi árokrendszer központi elemének környezetrégészeti vizsgálatai
Rózsa Zoltán - Sümegi Pál Geokémiai vizsgálatok eredményei Az első geokémiai analízisén alapuló első üledék- gyüjtő-vízgyűjtő környezeti rekonstrukciókat Macke- reth brit kutató végezte el.31 Alaphipotézise szerint az üledék izzítási veszteség módszerrel meghatározott szervetlen anyag tartalma, a teljes kémiai feltárás során kapott Na- és K-tartalma összefüggésben van a tó vízgyűjtő területének eróziójával. Mackereth szerint, ha az üledékgyűjtő vízgyűjtő területe növényzettel borított, akkor a felszíne stabil, az alapkőzet mélyen mállott és talaj borítja.32 így a csepperózió, a felszíni vízleöblítés során, a szivárgó vizekben oldva elsősorban ionok, kolloidok szállítódnak az üledékgyűjtő rendszerbe és a mállatlan szilikátszemcsék eróziója minimális. A vízoldható főelem tartalom változása alapján (4. táblázat és 8. kép) a szelvényben az üledék lerakódását követően jelentős geokémiai változások alakultak ki. A geokémiai elemeloszlási mintázat (4. táblázat és 8. kép) egyértelműen a szervesanyag és karbonáttartalom eloszlását mutatja és elkülönül a szemcseösszetétel (2. táblázat és 6. kép) ciklikus változásaitól. A szelvény felső szakaszában a talajvíztükör utólagos ingadozásához köthető, a mágneses szuszceptibilitással igen szoros korrelációt mutató vizoldható vas és mangán koncentráció maximum alakult ki. (4. táblázat és 8. kép) 120 cm-től egészen 40/50 cm között vett mintáig húzódik ez a vas és mangán koncentrációmaximum és egyértelműen ebben a szintben található apró vasas kiválásokhoz, erekhez, vasborsókhoz köthető a megjelenése. Ezeknek a jelentős vas- és mangántartalmú ásványkiválásoknak a kifejlődése a talajvízszint változásához, a váltakozva nedvesedés és kiszáradás nyomán alakulhatott ki. A következő geokémiai horizont a fekü szintben alakult ki. Egyértelműen a Ca-, Mg-koncentráció kiemelkedő maximuma (4. táblázat és 8. kép) köthető ehhez a szinthez és ez a feküben felhalmozódott karbonátos szinthez (2. táblázat és 6. kép) kapcsolódik. A karbonátos horizont kifejlődése, a vízben oldódó Ca- és Mg-tartalom maximum alapján egyértelműen másodlagos helyzetű, azaz az üledék felhalmozódását követően oldódás-migráció és kicsapódás folyamatsorozat végén alakulhatott ki a karbonátos szint ebben a horizontban. Ehhez a horizonthoz kapcsolódik a ví31 MACKERETH 1966. 32 MACKERETH 1966. zoldható Na, K maximuma is és ez alapján Na2C03, sziksó tartalmú karbonát kiválásokkal kell számolnunk az üledékben. Ennek a kalcitos, magnezitos-, és nátri- umkalcitos összetételnek a kialakulása egyértelműen az árok partját alkotó nátriumszilikátban és karbonátban gazdag infúziós lösz lúgos oldódásához és az elemeknek az árok üledékében történő kicsapódásához, másodlagos változásokhoz köthető. A szelvény geokémiai oldalról másodlagos változásokat és ásványkicsapódásokat tartalmaz. Mivel az üledékföldtani adatok mintázata teljes mértékben eltért a geokémiai adatok mintázatától, ezért feltételezzük, hogy a területen kialakított csatornázás nyomán a geokémiai paraméterek teljes mértékben átíródtak, az eredeti geokémiai környezetre az adatokból nem tudunk már következtetni. Pollenanalitikai vizsgálatok eredményei Az árok pollenösszetétele (5. és 6. táblázat) alapján az árok lokális pollenbegyüjtő területén (maximum 50 méteres sugarú körben és megközelítőleg 1 hektáron) nem volt fás szárú vegetáció. A fák és a cserjék pollenanyagának dominanciája összesen a szelvényben 3 és 8% között változott. Az erdei fenyő (Pinus), lucfenyő (Picea), jegenye fenyő (Abies) egyértelműen távoli be- hordási területre utal, de ez nem meglepő, ismeretes, hogy a Spitzbergákon, annak ellenére, hogy mintegy 5000 km-re található csak fenyőerdő, mégis az egyik legfontosabb pollenanyagot a távoli behordódású erdei fenyő pollenek alkotják. Vagyis a középkorinak tartott árokban az erdei fenyő pollenanyaga globális virágporszem szennyeződésként jelentkezett és aránya azért nem volt erőteljesebb, mivel az árok kiterjedése és erdei fenyőerdők távoli elhelyezkedése révén mindössze 2-3% arány fejlődött ki. Az árok pollenösszetételében egyértelműen a lágyszárúak virágporszemei dominálnak és arányuk valamennyi mintában meghaladta a 90%-ot. Ez alapján az árok körüli területeken egyértelműen a nyílt, sztyeppéi jellegű vegetációval jellemezhető növényzeti területek domináltak. Ha természetes ökoszisztémát alkotna a rendszer, akkor egyértelműen ürmös-füves sztyeppeként azonosítanánk. Viszont a gabonafélék, a taposást, növénytermesztést, állattenyésztés visszatükröző pollentaxonok jelentős száma (Verbascum, Crucife- rae, Polygonum és a többi) révén egyértelműen egy teljes mértékig emberi hatás alatt álló növényzet kifejlődésével számolhatunk az árok kialakítása és feltöl278
