Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Rózsa Zoltán–Sümegi Pál: Amiért 70 falu népének vére folyt II. – A peregi árokrendszer központi elemének környezetrégészeti vizsgálatai
Amiért 70 falu népének vére folyt II. tődése során. (9. és 10. kép) A pollenösszetétel alapján elsődlegesen egy állattenyésztő övezet kifejlődésével számolhatunk, de a gabonafélék (Cerealia), elsősorban a búza, a keresztesvirágzatúak (Cruciferae), az emyősvirágzatúak (Umbelliferae) jelentősebb aránya alapján mozaikos és ciklikusan használt - pihentetett növénytermesztési övezetekkel is számolhatunk a lán- dzsás útiíu ( Plantago lanceolatá) pollenek folyamatos jelenléte nyomán az árok környezetében. A geokémiai eredmények, a jelentős vízoldható Na-tartalom alapján feltételezhető volt, hogy szikes foltok is jelen lehetettek a vizsgált területen és az árokban lévő víz is lúgos, szikes jellegű lehetett a nátriumkarbonát kiválás alapján. A szikes területeket jelzi az őszirózsafélék (Aster type) és a kamillafélék (Matricaria type) virágporszemeinek szinte folyamatos és helyenként erőteljesebb jelenléte. Ez alapján szikes növényzeti foltok is megjelentek a füves térségen belül. Ennek nyomán az antropogén hatásokra kifejlődött, szikes foltokat is tartalmazó, libatopfé- lékkel-ürömfélékkel tagolt füves térség vette körbe az árkot. A növényzetben jellegzetes löszsztyepp elemek (például ínfű - Ajuga) is megjelentek. Vagyis a térségben természetes növényzeti (löszsztyepp, szikes sztyepp) alkotók és mesterséges, legeltetett növényzetre (keserüfűfélék - Polygonum, legyezőfü - Filipendula) jellemző taxonok is megjelentek. Az árok folyamatosan nedves környezetében mohaflóra (Bryophyta), sásfélék (Cyperaceae), elszórtan nád (Phragmites), keskenylevelű gyékény és/vagy hídőr (Sparganium/Typha angustifolia) is megjelenhettek. Magában az árok iszapos, pélites vizében jelentős mennyiségű zöldalga, kovaalga élhetett. A tisztítások során az algák száma jelentős mértékben visszaesett, valószínűleg a pélites iszapos aljzat eltávolítása után az árok vizének szervesanyag terheltsége erőteljesen lecsökkent. A pollenösszetétel alapján a középkorban már egy emberi hatásra kialakult agrárökoszisztéma övezte a vizsgált árkot, de még jelentős számú természetes növényzeti elemmel keverve jelent meg a középkori vegetáció. Radiokarbon (AMS) vizsgálatok eredményei A mintákat az Amerikai Egyesült Államokbeli Seattle városban működő Direct AMS laborban mérettük. Az 160 cm-nél kiemelt mintából egy kagylóhéjat sikerült kiemelnünk, míg a mélyebb szintekben (200 cm) kiemelt minta egészét használtuk fel vizsgálatra. (7. táblázat, 11-12. kép) A mintákon a régészek kérésnek megfelelően több mérést is végeztek, de hiába adtuk át a vizsgálatok végén fennmaradt teljes anyagot a fúrás feküjéből (210 cm- ről), a minta mennyiségének alacsony szervesanyag tartalma és korlátozott mennyisége miatt csak két radiokarbon (AMS) kort sikerült megvizsgáltatni. (7. táblázat, 11-12. kép) A régészeti adatok alapján az árok teljes feltöltése, a felső 50 cm-es szakasz kialakulása az újkor kezdetén (16. végének - 17. század kezdetén - törökkorban) történhetett. Az árok kialakítása ennél idősebb korra, a középkor korábbi, feltételezhetően Arpád-kor második felére, legalább a 13. századra tehető (7. táblázat, 11-12. kép), de a szervesanyag hiánya miatt az árok feküjét, legmélyebb szintjét nem sikerült kronológia- ilag megvizsgálni. A feltöltődés egyértelműen még az Árpád-korban, a 13. században indult meg (7. táblázat, 11-12. kép), és valószínűleg egészen a török korig, a 16. századig tarthatott. Összefoglalás Az orosházi múzeum régészei a mai Kaszaper község határában lévő - egykori Pereg településen álló — Árpád-kori hosszanti árkot tárták fel 210 cm-es mélységig. A feltárt árokból a felső, újkori betöltődésűnek tartott 50 cm-es részt leszámítva 10 cm-ként mintákat emeltek ki természettudományi vizsgálatokra. A kiemelt 17 mintára Sümegi Pál és csapata végzett el természettudományi vizsgálatokat, és az alábbi környezettörténeti megállapításokat tette meg. A régészeti vizsgálat alapján az árok felszínközeli része az újkorban (16-18. században) lett eltömedékelve és az árok feltöltődése döntően a középkor második felében és talán a törökkor kezdetén játszódhatott le. Ezen adatok alapján valószínűsíthető, hogy a régészek által már korábban feltételezett módon, az Árpád-korban (legalább a 13. században) alakitották ki a vizsgálat alá vont árkot. Bár nem sikerült az árok legmélyebb szintjéből radiokarbon (AMS) adatot kinyerni, de közvetlen felette lévő minta radiokarbon kora 13. századinak bizonyult, míg a feltöltődés alsó szintjéből kinyert minta 13-15. század közötti komák adódott. Az árok üledékfoldtani vizsgálata alapján a törökkor végi és az újkori feltöltés előtt, még a középkor során, 279
