Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Rózsa Zoltán–Sümegi Pál: Amiért 70 falu népének vére folyt II. – A peregi árokrendszer központi elemének környezetrégészeti vizsgálatai
Rózsa Zoltán - Sümegi Pál árok szerkezetét így nem állt módunkban megismerni. Nem tudjuk, hogy a feltárt szakasz az árok valós aljának tekinthető-e, léteztek-e benne további tagolások vagy sem, miként azt sem tudjuk, hogy eredetileg milyen széles lehetett. Egy szerencsés adat azonban segíthet a bizonytalanságok egy részének feloldásában, a Benedek András vezette ásatási csapat 2010-ben, a Kunágota, MÓL gázvezeték nyomvonalának építését megelőző régészeti kutatások során átvágta a hosszanti árkot Nagybánhegyes határában, a mi munkahelyünktől mintegy 3,5 km-re EK-re. (3. kép)7 A térképen tatárárokask (!) nevezett csatornának azonban semmiféle régészeti nyomát sem találták, jóllehet - mint említettük — annak nyomvonala ezen a szakaszon a műholdképeken kiválóan követhető. Az általunk vett minta helyénél a terület tengerszint feletti magassága 96,6 méter, tehát az árok alja 94,5 méteres szinten volt annak kialakításakor. A szegedi kollégák által végzett átvágás jelenlegi magassága szintén 94,5 méter, amiből az következik, hogy itt az építők árkot nem is alakítottak ki, csak a sáncot építették meg. Miután az említett átvágás a keresett csatornán túlnyúlt, igy a negatív eredmények további dolgot is mutatnak, nevezetesen azt, hogy az árkot kísérő gát földjét nem helyben bányászták, hanem a közeli magasabb területek fölös földjét (homokos, löszös talajt) hordhatták ide. Ezt egyébként a műholdfelvételeken a ma már erősen szétszántott egykori gát sárga csíkjai is igazolják. Ásatásunk során az árokból a felszíntől számított 50 cm-es mélységtől kezdődően 10 cm-enként vettünk mintát, egészen az árok jelentkezésének aljáig, összesen 17 helyről. (3. kép)8 Módszertan Üledékgyűjtő modell Az árkok (a kutakhoz és a mesterséges gödrökhöz hasonlóan) antroposzediment üledékgyűjtő medenceként foghatók fel, ahová döntően a közvetlen környezetből, árok falából, árok pereméről, maximum néhány száz 7 BENEDEK 2012, 296. 8 A terület lakosai szerint a korábban lapos területet évtizedekkel ezelőtt feltöltötték. Ennek nyomait kutatóárkunk több pontján is megtaláltuk. A vizsgálatunk tárgyát képező csatorna felső része is nagyon laza volt, szerkezete alapján elvált az alatta lévő csatorna feltöltődött rétegeitől. Ezért nem vettünk mintát a felső 50 cm-ből. méterről hordódnak be a különböző üledékes anyagok, por, növényi és állati maradványok.9 A különböző anyagok eltérő távolságról szállítódnak az antropogén üledékgyüjtőbe, ezért eltérő távolságot és területet reprezentálnak. Ezt mindenképpen figyelembe kell venni a minták értékelése során és azt is, hogy az árokrendszereket akár éves rendszerességgel tisztíthatták a funkcionálásuk idején. A kömyezettörténeti elemzéseinkben központi helyet foglalt el az antropogén (gödrök, kutak, árkok, cölöplyukak, sírhelyek) üledékgyűjtő rendszerek és környezetük fejlődéstörténetének feltárása.10 Ugyanakkor a különböző üledékgyűjtő rendszerek feltáráshoz meg kell értenünk az üledékgyűjtő medencékben az üledék felhalmozódásának, a különböző ősmaradvány típusok beágyazódásának mechanizmusát. Ugyanis a negyedidőszaki paleoökológiai, régészeti geológiai, kömyezettörténeti kutatásokban jelentős szerepet tölt be a lokális felhalmozódási környezet, a kis területű üledékgyűjtő medencék rekonstrukciója. A különböző üledékgyüjtők a bennük megőrződött mikro- és makrofosszíliákkal, magának az üledéknek az elemzésével lehetőséget teremtenek a vegetáció-, a talaj-, a faunafejlődés és az antropogén hatások helyi és regionális léptékű vizsgálatára. Az egyik legpontosabb negyedidőszaki őskömyezeti rekonstrukciós modellt az egykori környezet változásairól, az üledékgyüjtő és vízgyűjtő rendszerének kapcsolatánál dolgozták ki. A modell lényege az, hogy egy üledékgyüjtő (például tó, láp vagy mocsár) medrét és vízgyűjtő területét lehatárolják a vízgyűjtő geomorfológiai, illetve geológiai adottságai, a természetes vízválasztó vonala, határai. A vízgyűjtő területéről származó anyagok, a lejtők alapkőzetéből, talajából lepusztult anyagok mosódhatnak be, szél által szállított por- és virágporszemek hordód- hatnak és rakódhatnak le távoli területekről az üledékgyűjtőbe, illetve a tóban élt szervezetekből is jelentős mennyiségű üledék képződhet és halmozódhat fel. Természetesen a különböző távolságról (allochton) érkezett vagy helyben felhalmozódott (autochton) anyagok más és más léptékű őskömyezeti változásról tanúskodnak, az üledékgyüjtő terület más és más távolságban lévő környezeti tényezőjét reprezentálják. így ugyan az őskömyezeti adatok egy-egy konkrét mintavételi hely (szelvény, füráspont) üledékéből származ9 SÜMEGI 2003a; SÜMEGI 2003b. 10 SÜMEGI 2003a; SÜMEGI 2003b. 272
