Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Wolf Mária: Régészeti adatok a muhi csata történetéhez
Régészeti adatok a muhi csata történetéhez Z. Pinter szintén a 13. század jellegzetes erdélyi fegyverének ítélte ezt a formát, abban a kérdésben azonban nem foglalt állást, hogy kik is lehettek a készítői.31 A miklósvári és szászfalusi kardok kapcsán Bordi Zsig- mond azon véleményének adott hangot, hogy az elterjedési terület, valamint a németországi analógiák alapján a típus valószínűleg a német közösséggel hozható kapcsolatba.32 A hejőkeresztúri kard gyártási helye a fentiek értelmében bizonytalan, bajoroszági műhely éppúgy szóba kerülhet, mint erdélyi. A kérdésben továbblépést jelenthet a kard archaeometriai vizsgálata, az alapanyag, esetleg kovácsolási technika meghatározása. A fegyver súlya és mérete alapján annyi bizonyosnak látszik, hogy egy kifejezetten erős felépítésű és magas férfié lehetett. A páncél A másik tárgy állagmegóvása az ásatás befejezése után megtörtént, teljes restaurálására azonban csak 2007-ben került sor.33 Ennek során kitűnt, hogy egy úgynevezett „Coat-of-Plates” páncél töredékeire bukkantunk rá. (5. kép 2 4)34 A számos töredék közül hármon határozottan felismerhető e vérttípus néhány jellegzetessége, a különböző méretű, többnyire téglalap alakú vaslemezek összeszegecselése. A legnagyobb töredék három vaslemezből szegecselt, ívesen hajlik, erősen domborodik. Két lemez egymással párhuzamosan, fedésben, a harmadik ferdén a másodikra dolgozva helyezkedik el. Öt szegecs nyomajól látható. Mérete: 33x15,5 cm. A lemezek szélessége: 7,5-9 cm, vastagsága 0,3-0,4 cm, az egymásra dolgozott lemezeké 0,8 cm (5. kép 4). A kisebbi darabot két lemezt egymásra dolgozva alakították ki. Elől nem, de a hátoldalon jól látszik az összeszegecselés nyoma. A lemezen feltehetőleg harc közben szerzett sérülés, három, a hátoldalon is megjelenő benyomódás található. Mérete: 16x12,8 cm, a lemezek vastagsága 0,2-0,4 cm, az egymásra dolgozott lemezeké 1,1 cm. (5. kép 3.) A „Coat-of-Plates” páncél valójában egy mellény-szerű ruhadarab volt, melyet elöl-hátul felszegecselt le31 PINTER 1999, 133. 32 BORDI 2008, 242. 33 Ennek elvégzéséért a Magyar Nemzeti Múzeum restaurátorainak, Lentz Balázsnak és P. Dombóvári Juditnak tartozom köszönettel. 34 Köszönöm Toll Lászlónak, hogy e vérttípussal kapcsolatos ismereteit megosztotta velem. mezdarabokkal béleltek ki. Ehhez a mellrész két oldalán egy széles, övszerű, ugyancsak vaslemezekkel bélelt toldalékot illesztettek, amely körülfogta a törzset. Az egészet a vállon és a háton rögzítették.35 A lemezvért legkorábbi említése Gerald of Wales „Expugnatio Hibernica” című művében található. Ebben a Dublint 1171-ben megostromló dánokról írt, akik láncinget és ügyesen egymáshoz rögzített vaslemezeket viseltek. Jelenlegi ismereteink szerint nem tudjuk pontosan beazonosítani ezt a védőfegyverzetet. Egy jóval későbbi krónikás, Guillaume le Breton az 1200-as évek elején írta, hogy amikor Oroszlánszívű Richárd és William de Barres párbajt vívnak, mindkét küzdő vaslemezeket viselt a sodronyvértezete alatt. Ezt tekinthetjük tehát a lemezvértezet első biztos megjelenésének Európában.36 E páncéltípus eredetét többen is kutatták, gyakran keleti eredetűnek tartották. Van, aki kifejezetten úgy véli, a tatárjárás következtében jelent meg Európában. Az újabb kutatások azonban azt mutatják, hogy valószínűleg észak-itáliai eredetű. Elképzelhető viszont, hogy mivel rendkívül egyszerű, ugyanakkor célszerű konstrukcióról van szó, a szükséglet mind az európai, mint az ázsiai mestereket rávezethette a megoldásra. Valószínűleg sokfajta kivitelben létezett, a vaslemezeket helyettesíthették vastag bőrrel is, a megrendelő eldönthette azt is, hogy milyen méretű lemezekkel bélelted felszerelését.37 Ezt a páncéltípust legjobban a mai lövedékálló mellények szerkezetéhez hasonlíthatnánk. Felvétele, rögzítési módja, hordási jellemzői is körülbelül ezzel egyeznek meg. A lemezek csak a köldöktől a mellkas középső részéig védik a harcos mellét és ugyanilyen távolságban a hátát is.38 Ezeknek a páncéloknak a szerkezetét alapvetően a beléjük épített lemezek alakja, mérete és elhelyezése alapján lehet meghatározni. A legegyszerűbb formánál a mellényszerű ruhadarabba egyforma téglalap alakú fémlapokat építettek be függőlegesen. Ez a megoldás látszik a magdeburgi ka- tedrálisban lévő 13. század közepéről származó Szent Móric szobron.39 35 BLAIR 1958,55. 36 DE VRIES 2003, 75-76. 37 TOLL 2009, 82. 38 TOLL 2009, 82-83. 39 NICOLLE 2002, 218-220. 71
