Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Wolf Mária: Régészeti adatok a muhi csata történetéhez
Wolf Mária A vért fejlődésének következő lépcsőfokán a különböző méretű vízszintes és függőleges vaslapokat úgy illesztették össze, hogy azok a legnagyobb testfelületet védjék. Olykor kisméretű váll-lapok is tartoztak hozzájuk. A vértezet rögzítését többnyire hátul, szíjakkal és csatokkal oldották meg.40 A kutatás pillanatnyi állása szerint e vértezet legkorábbi ábrázolása a 12-13. század fordulójára keltezett ,,Beatus Commentaries on the Apocalypse” cimű kódexben található.41 Létezéséről több, elsősorban itáliai, de német forrás is megemlékezik pl. 1238-ban, 1241-ben, illetve 1264-ben.42 Feltehető, hogy a nagyméretű lapokból összeállított vért jobb védelmet biztosított, mint az apró lemezekből álló pikkelypáncél. Ezt bizonyítja az is, hogy használata rohamosan terjedt, bár előállítása speciális szaktudást igényelt és igen költséges volt.43 E vértezetet sodronyingre vették rá, fölötte pedig gyakran viseltek színes köpenyt, amelyen leginkább a lovag címerét ábrázolták. A köpeny formája ugyanolyan volt, mint amilyenből a „Coat-of-Plates” páncél maga is kialakult. A sodronyinggel szemben ezt a páncélt nem lehetett egyedül felölteni és levetni. Súlya a láncinggel, sisakkal és lábvérttel együtt mintegy 25- 27 kg lehetett.44 Lehetséges, hogy ehhez a páncélhoz tartozott az a nagyméretű csat is, amelyet szintén a ház padlóján találtunk (5. kép L). Míg sodronyingre illetve pikkelypáncélra, ha nem is túl nagy számban, de vannak régészeti adataink45 és képi ábrázolásaink,46 addig tudomásom szerint „Co- at-of-Plates” páncélra utaló nyom idáig nem került elő Magyarországon. 40 THORDEMAN 1940,210-220. 41 NORMAN 1976, 38-39. 42 NICOLLE 2002, 210.; TOLL 2009, 84. 43 TOLL 2009, 86. 44 TOLL 2009, 84., 88. 45 A teljesség igénye nélkül pl. Csólyos: PÁLÓCZI HORVÁTH 1969.; Demecser: PÁLÓCZI HORVÁTH 1994, 129-130.; Ártánd-Zoml inpuszta: MESTERHÁZY 1977.; PÁLÓCZI HORVÁTH 1994, 125-126.; Csengele: HORVÁTH 2001, 160-164. 46 ÉRI 1956.; KOVÁCS 1986, 257-258., 38M3. kép. A muhi csata helyszínével kapcsolatos kutatások Visszatérve a lelőhelyre megállapíthatjuk, az igen gazdag leletanyag, különösen pedig az ép vastárgyak sokasága arra enged következtetni, hogy a települést hirtelen, menekülésszerüen hagyták el lakói. Több objektumban is leltünk láncing-töredékeket, sarkantyúkat, fegyvereket (4. kép 3-4.), valamint emberi csontokat. Előkerült továbbá egy sír közvetlenül a humusz alatt, valamint egy másik egy gödörben, szorosan annak oldalához nyomva. Ez utóbbi mellett egy, vele ellentétesen tájolt, anatómiai rendben lévő alsó láb is feküdt. Egy további gödörben pedig több egyedhez tartozó ló- csontmaradványokra bukkantunk. Ez alapján feltehető tehát, hogy a falu egy váratlan katasztrófa folytán nép- telenedett el. Valószínűleg nem tévedünk, ha ez utóbbit a muhi csatával azonosítjuk, amely ezen a környéken zajlott. A muhi csata pontos helyszínének körülhatárolása igen régóta foglalkoztatja mind a szakembereket, mind az érdeklődő nagyközönséget. Már a 19. században is megkísérelték lokalizálását.47 Közismert, hogy a csatáról két latin nyelvű leírás maradt ránk, és mindkettő szerzőjéről tudjuk, személyesen nem vett részt a harcokban.48 Spalatói Tamás a magyar tábor és a csata helyszínét úgy határozta meg, hogy a király egész hadseregével a Tisza vizéig nyomult, majd azon átkelve eljutott egy másik folyóhoz, a Sajóhoz, itt verve tábort. E leírás azonban nem felel meg a földrajzi helyzetnek,49 tehát önmagában is óvatosságra kell, hogy intsen bennünket a forrás hitelességét illetően. A leírásból nyilvánvaló ugyanis, hogy sem Tamás, sem informátora soha sem járt azon a vidéken, nem ismerte a helyszínt. Spalatói Tamás elbeszélésének hitelességét már a 19. században is több kutató kétségbe vonta.50 Az 1930-as években Zichy Ladomér fogalmazott meg megfontolásra érdemes kétségeket müvével kapcsolatban.51 Napjainkban pedig B. Szabó János illette kritikával e sokat idézett 47 THALLÓCZY 1878., OLCSVÁRY 1902, 506-510. 48 ROGERIUS 1981.; SPALATÓI 1981. 49 A földrajzi helyzet téves leírását B. Szabó János is szóvá tette. Vö.: B. SZABÓ 2007, 124. Más szerzők azonban figyelmen kívül, vagy legalábbis említés nélkül hagyták e fontos tényt. 50 BOROSSY 2003, 407., 410. 51 ZICHY 1934. 72
