Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Gyucha Attila–Rózsa Zoltán: „Egyesek darabokra vágva, egyesek egészében” – A tatárjárás nyomainak azonosítási kísérlete egy dél-alföldi településen
„Egyesek darabokra vágva, egyesek egészben” két nemet képviselő egyének, a településen gyakran elszórtan talált testrészek, az egyik elhunyttal összefüggésben előkerült fegyvertöredék, valamint a településen elhantolt állattetemek legalább egy része arra utal, hogy az Orosháza-Bónum lelőhelyen feltárt Árpád-kori falut a tatárjárás során érhette támadás. (1. táblázat) Az a körülmény, hogy jelentős számú egyént nem a településhez tartozó, a falutól északra azonosított temetőben helyeztek el azt jelzi, hogy a túlélők a lehető leggyorsabban kívánták elföldelni a halottakat. Az eltemetés ezen módja a támadók visszatértétől és a járványoktól való félelemben, illetve a tetemek állapotában egyaránt gyökerezhetett. Orosháza-Bónum szélesebb régészeti és történeti kontextusban Amíg a Muhi, Szabolcs, Hejőkeresztúr, Esztergom és Szánk lelőhelyeken megfigyelt, fentebb röviden ösz- szefoglalt jelenségek esetében némi óvatosság indokolt azoknak a Magyar Királyságot 1241^12-ben ért mongol invázióhoz történő kötése alkalmával, az elmúlt évek nagy felületű, jellemzően beruházásokhoz kapcsolódó feltárásai több lelőhelyen is kétségtelen régészeti bizonyítékokkal szolgáltak annak vonatkozásában. Hasonlóan Orosháza-Bónumhoz, a falvakat ért mongol rajtaütésekről a Cegléd madarászhalmi22 és a dunaföldvár-ló-hegyi23 lelőhelyeken is főként leégett épületek, valamint a településobjektumokban talált teljes, illetve részleges emberi és állatvázak tanúskodtak. Dunaföldváron 33 egyén maradványait azonosították, melyek közül mindössze három volt teljes csontváz. Az orosháza-bónumi antropológiai eredményekkel megegyezően szinte kizárólagosan az infans, juvenilis és fiatal adultus egyének fordultak elő a halottak között; mindössze egy maradvány volt ma- turus egyénhez köthető. Rogerius Siralmas énekéhez írt levelében foglaltak alapján az Orosháza Bónumnál feltárt település pusztulása igen pontos történeti kontextusba helyezhető. Miután Kadan seregei elfoglalták Erdély északi területeit, köztük Kolozsvárt és Váradot, majd elpusztították Tamáshidát, délnyugat felé vonultak a Körös-Maros közén keresztül Csanád, majd Szeged felé. Az ezen útvonal mentén feküdt, Bónumnál feltárt, az 22 GULYÁS 2007. 23 SZILÁGYI 2012. ásatási eredmények alapján minden bizonnyal prosperáló, akár több száz lelket is számláló falut egy, Kadan seregének részét képező csapat pusztíthatta el, feltételezhetően 1241 tavaszán, esetleg kora nyarán. Rogerius művében érzékletesen ismerteti Peregnek a mongol hadak általi elfoglalását.24 Az erősség valószínűleg Orosháza-Bónumtól délkeletre 20-25 kilométerre, az egykori Kaszaper határában sejthető.25 Rogerius szerint mintegy 70 falu lakossága gyűlt ösz- sze Peregnél annak reményében, hogy a támadásokat ott túlélhetik. A környékbeli települések szisztematikus elpusztítását követően, foglyaik felhasználásával a mongolok megtámadták Pereget és egy hét ostrom után végül mindenkit lemészároltak. Az orosháza-bónumi régészeti adatok arra utalnak, hogy a falu lakói - de legalábbis a fiatalabb generáció -, nem hagyták el otthonaikat hogy Peregre vonuljanak, és feltehetően a peregi ostromot megelőzően estek áldozatául a mongol csapatoknak. Míg Szabolcs és Hejőkeresztúr pusztulása, valamint a Muhinál talált sírok a Batu kán által vezetett mongol fősereg 1241. év tavaszán, nyugat felé történt vonulásával állhat kapcsolatban, a Kadan által vezetett hadtest és a további mongol seregek — amelyek azt megelőzően Erdély déli részét dúlták fel - Csanádnál találkoztak. Lehetséges, hogy a Duna-Tisza-közén ez az immáron egyesült sereg rombolta le Csengele templomát és/vagy Szánkót, amely Pest felé történő vonulásuk, avagy a régióbeli, közel egy évnyi tartózkodásuk alkalmával történhetett. Ezek az erők részt vehettek a dunaföldvári település, illetve az Esztergom elleni támadásban is, miután 1242 januáijában a mongolok átlépték a Dunát. A Cegléd-Madarászhalomnál feltárt település elpusztítása vagy Batu kán főseregéhez, vagy a Pest felé délről közelítő haderőhöz köthető. A történészek a mongol hadjárat következtében elpusztult települések részarányát 10 és 80 százalék közé teszik az Alföld különböző részein.26 A régió 35 monostorának lerombolása szintén a pusztitás rendkívül jelentős mértékét jelzi.27 A 15. századig mind 24 NAGY 2003, 148-149. 25 KR1STÓ 1986, 128.; RÓZSA 2013. Valamint ld. Rózsa Zoltán és Sümegi Pál dolgozatát a jelen kötetben. 26 GYÖRFFY 1963a, 54.; SZABÓ 1971, 178-180.; BO- ROSY 1991, 12.; SZŰCS 1993, 4-5.; KRISTÓ 1996, 148.; ENGEL 2001, 88-89.; ROSTA 2009, 191. 27 B. SZABÓ 2007, 170. 61
