Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Gyucha Attila–Rózsa Zoltán: „Egyesek darabokra vágva, egyesek egészében” – A tatárjárás nyomainak azonosítási kísérlete egy dél-alföldi településen
Gyucha Attila - Rózsa Zoltán Orosháza-Bónum, mind a feltételezhető Pereg Zaránd megyében feküdt, amely térség vonatkozásában még nem történt meg a korabeli településtörténeti adatok szisztematikus értékelése. Ugyanakkor azonban a történeti forrásokból ismert falvak számának összehasonlító vizsgálata a Zaránd megyével közvetlenül szomszédos területek - így Békés, Csongrád és Csa- nád megyék - vonatkozásában arra utal, hogy a 13. században felhagyott települések aránya 50 és 80 százalék között volt, amely a legmagasabb érték a vizsgált megyék közül a korabeli Magyar Királyságban.28 A tatárjárás hatásainak vizsgálata során alkalmazott számítási módszert és a jelentős pusztításra utaló eredményeket az elmúlt évtizedekben történészi körökben gyakran kritizálták, jóval kisebb mértékű pusztulás mellett érvelve.29 A régészeti adatok azonban úgy tűnik, hogy a magasabb becslést támogatják. Bár szisz- tematikus terepbejárásokat a szélesebb értelemben vett orosházi térségben még nem végeztek, az 1960-as években sorra került extenzív vizsgálatok eredményei szerint a 43 ismert Árpád-kori faluból 31-et lakóik teljes mértékben felhagytak valamikor a mongol inváziót követően.30 Az Orosházától északkeletre fekvő békéscsabai és békési járások 930 km2-nyi területéről származó, a Magyarország Régészeti Topográfiája projekt során dokumentált 46 Árpád-kori, falunak tekinthető településből 24 lakottsága szűnt meg legkésőbb a korszak végéig.31 Ez az érték összhangban van a Békés megyére vonatkozó középkori településtörténeti adatok alapján korábban meghatározott 50%-os értékkel.32 Habár a korszak folyamán tetten érhető, gazdasági okokra visszavezethető településintegrációs folyamatok szintén szerepet játszhattak abban,33 a mongol seregek 1241-42. évi pusztitásai bizonyosan számos esetben tehetőek felelőssé az Árpád-kori falvak felhagyásáért az Alföld területén. A történészek egyetértenek abban, hogy a Magyar Királyság különféle részein eltérő mértékű pusztulással számolhatunk, és a síkvidéki, nyitott, alacsony népsűrűségű térségekben fekvő - köztük különösen a Körös-Maros-közi - települések 28 GYÖRFFY 1963b, 497-498, 841-842, 886-887. 29 Pl. BLAZOVICH 1985, 59.; FONT 1998, 11. 30 KOVALOVSZKI 1965, 188. 31 JANKOVICH et al. 1998. 32 GYÖRFFY 1963b, 497-498. 33 SZABÓ 1971, 185.; BLAZOVICH 1985,59-61. szenvedték meg leginkább a tatárjárást.34 A régészeti adatok arra utalnak, hogy az Orosháza-Bónumnál feltárt falu ezek egyike volt, amelybe a túlélők a veszély elmúltával sem települtek vissza. Konklúziók Batu kán seregeinek a Magyar Királyság elleni 1241— 42. évi inváziója a Kelet- és Közép-Európa ellen vezetett 13. századi mongol hadjáratok egyik legpusztítóbb fejezete volt: még a legkonzervatívabb becslések is 300 000-400 000 főre teszik az azzal összefüggésbe hozható halottak számát az országban. Ugyanakkor a közelmúltig a pusztulás ilyen jelentős léptékére a régészeti lelőhelyekről származó adatok alapján nem lehetett következtetni, sőt, az írott források nélkül a 13. századi Magyar Királyságot ért invázió sem lett volna egyértelműen igazolható. Az elmúlt években azonban a jellemzően autópályák építéséhez kapcsolódó, Árpád-kori településeket érintő feltárások olyan eredményekkel szolgáltak, amelyeket nagy biztonsággal lehet a mongol hadjárattal kapcsolatba hozni, rámutatva a pusztítás léptékére és kegyetlen részleteire is. Ezekben az esetekben a támadásoknak a tatáljárashoz való egyértelmű köthetőségében a nagy feltárási felületek, az azokról származó releváns adatok széles köre és jelentős száma minden esetben döntő fontosságú tényező volt. Bár az írott források alapján az 1241 —42. évi hadjárat rendkívül súlyosan érintette az Alföld délkeleti részét, Orosháza-Bónum az első olyan régészeti lelőhely, amely elegendő mennyiségű és megfelelő minőségű adatokat szolgáltatott a régiót ért támadásról. A lelőhely vizsgálata során a történeti és a régészeti forrásokat együttesen használtuk. Annak érdekében, hogy a pusztítással összefüggő, a feltárások során megfigyelt jelenségeket értelmezhessük, a történeti források elemzése segítségével meghatároztuk a falusias településeket ért mongol rajtaütések lehetséges régészeti implikációit. A bónumi település vizsgálatának a szélesebb térség kontextusában értékelt eredményei igazolják - illetve ki is egészítik - a tatárjárásra vonatkozóan rendelkezésre álló történeti adatokat és ritkán adódó, részletes betekintést engednek annak hatásaiba az Alföld egyik mikrorégiójában. 34 BLAZOVICH 1985, 52.; GYÖRFFY 1963b, 498. 62
