Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)

Gyucha Attila–Rózsa Zoltán: „Egyesek darabokra vágva, egyesek egészében” – A tatárjárás nyomainak azonosítási kísérlete egy dél-alföldi településen

Gyucha Attila - Rózsa Zoltán „Egyesek darabokra vágva, egyesek egészben” A tatárjárás nyomainak azonosítási kísérlete egy dél-alföldi településen Bevezetés Ugyan a rendelkezésre álló történeti források mind­egyike jelentős pusztításra enged következtetni, a kö­zelmúltig csak rendkívül kevés régészeti adatot lehetett az 1241^12. évi, a Magyar Királyságot ért mongol in­vázióhoz kötni. Az Árpád-kori Muhi falu ásatása során két, gödörbe hajított halott maradványait tárták fel, me­lyeket az előkerült fémtárgyak alapján a Muhi csatában részt vett harcosok maradványaiként értelmeztek.1 Két további, észak-magyarországi, a Batu kán által vezetett mongol fősereg vonulási útvonala mentén fekvő telepü­lés, a Muhi közvetlen közelében fekvő Hejőkeresztúr- Vizekköze,2 valamint Szabolcs Kisfalud fegyvereket és egyéb fémleleteket tartalmazó, leégett épületei, illetve a Kisfaludon dokumentált, a telepen belül elhantolt egyént szintén ehhez a körhöz sorolták.3 Egy tűz áldozatául esett épület tárológödrében, értékes fémtárgyak kísére­tében talált, fémművesként interpretált, esztergomi ha­lottat,4 valamint a Dél-Alföldön, az M5 autópálya meg­előző ásatásai alkalmával, Csengek határában feltárt, erődített Árpád-kori templom pusztulását - az árkokban megfigyelt összeégett paliszád maradványai alapján - szintúgy a mongol támadással hozták összefüggésbe.5 A közelmúltban a Duna-Tisza-közi Szánk mellett mint­egy három tucat egyén maradványaira bukkantak, az összeégett, töredékes csontok között számos 13. századi érmével, ékszerekkel és egyéb fémeszközökkel.6 A kor­szak folyamán elrejtett, nagyszámú pénz- és kincslelet jelentős részét szintén a tatárjáráshoz kötik.7 A fentiekben összegzett régészeti adatok értelmezé­se alkalmával azonban több probléma is felmerülhet. Egyrészt a felsorolt lelőhelyek egy része csak igen tág időhatárok, a 11. és 13. század közé keltezhető, másrészt a településeken azonosított, tűzvészre utaló nyomok egyéb eseményekhez is köthetőek, harmad­részt pedig a történeti források tanúsága szerint az 1 PUSZTAI 2011. 2 WOLF 1999. 3 FODOR 1976. 4 FETTICH 1968. 5 HORVÁTH 2001. 6 FORCZEK et al. 2013. 7 LASZLOVSZKY 2003.; TÓTH 2007. Arpád-kor számos lokális és regionális szintű, külön­féle okokra visszavezethető belső konfliktussal volt terhelt,8 amelyek szintúgy vezethettek erőszakos cse­lekményekhez egyes településeken. Az utóbbi ténye­ző vonatkozásában a szanki lelőhely kitűnő példaként szolgál, hiszen a falu pusztulása legalább két történeti eseménnyel is kapcsolatba hozható; a kunok Kötöny kán meggyilkolását követő, a Duna Tisza-közén vé­res pusztítással járó, 1241. évi kivonulásával, illetve néhány hónappal később a mongol hadak a térségben történt megjelenésével. A jelen dolgozat egy olyan módszertani megközelítést ismertet, amely hozzájárulhat a tatárjáráshoz köthető régészeti jelenségek biztosabb azonosításához Ár­pád-kori településeinken. A kapcsolódó esettanulmány - a metodológia gyakorlati alkalmazásának bemutatá­sa mellett - fontos adatokkal szolgál a Kárpát-medence a mongol invázió által egyik leginkább sújtott, de az események vonatkozásában régészeti bizonyítékokkal eddig nem rendelkező térségéből, az Alföld délkeleti részéről. Módszertan: A tatárjárás régészeti bizonyítékai falusias településeken Az Árpád-kori régészeti lelőhelyeken dokumentált pusztulási eseményekre, illetve erőszakos cselekmé­nyekre utaló nyomok és a tatárjárás közötti kapcsolat igazolhatósága érdekében elengedhetetlen a mongo­lok által alkalmazott harcászati taktikai elemek tanul­mányozása. A rendelkezésre álló írott források fel- használásával a támadások egyes jellemzőinek lehet­séges régészeti implikációi meghatározhatóak, majd azok alapján egy adott lelőhely adatainak vonatkozó analízise elvégezhető. (1. táblázat) A magyarországi falusias településeket ért mongol támadásokról tudósító történeti források, mindene­kelőtt azok meglepetésszerűségét emelik ki. Ezeknek a rajtaütéseknek közös jellemzője a települések fel­égetése,9 melynek régészeti indikátorai közé tartozik a tűzvész során elpusztult épületek jelentős arányú 8 KR1STÓ 1986.; 1998. 9 NAGY 2003, 137., 140., 142., 169., 177. 57

Next

/
Oldalképek
Tartalom