Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Simon László: Egy 13. századi bronzcsat Nagykőrös–Ludasról – Adatok a Kiskunság északi peremterülete középkori településtörténetéhez
Egy 13. századi bronzcsat Nagykörös-Ludasról Amint azt a leletleírásnál jeleztem, a vágtató lovon ülő, bő szabású redőzött inget viselő lovast feltehetően ún. csöbörsisakkal a fején ábrázolták. Veszprémy László hívta fel a figyelmet arra, hogy a korabeli kézikönyvek ábrázolásain - akárcsak a nagykőrösi csatlemezen - a sisak viseléséről sokszor csak a fej furcsa szögletes alakja árulkodik. Nyugat-Európában sisakot elvileg csak a lovagok viselhettek, Magyarországon azonban ez az elv lazábban érvényesült, s az önmagában nem tartozott a szorosabb értelemben vett lovagi fegyvertartozékok közé.50 A lovas bal kezében vércsatomával ellátott kétélű pengéjű, keresztvassal felszerelt gombos végződésű markolatú kardot tart. A csatlemez ábrázolásán félkézi forgatásra készült rövid markolatú fegyvert mintáztak meg, amelynek kiszélesedő és lekerekített végű keresztvasa enyhén a markolat felé hajlik. Jellemző a korong alakú markolatgombforma is. A korong alakú markolatgombos kardok közül a félkézi, rövidebb markolatú fegyverek korábbiak a kétkezes kardoknál. Ezek az ismérvek: a vércsatomás kétélű penge, kiszélesedő végű, lekerekített keresztvas, viszonylag rövid (max. 15-18 cm) egykezes markolat és a markolat végén lapított korong alakú gomb a 12-13. századi típusú fegyverekre voltak jellemzőek.51 Hasonló 13. századi példányt többek között a komáromi Duna Múzeum régi gyűjteményéből ismerünk52, de előkerült ilyen az ugyancsak a tatárjáráskor elpusztult Hejőkeresztúr-Vizekköze lelőhelyen feltárt falu 32. házában53 és a lelőhelyünkhöz közeli Tápiószele-Tóti földek dűlőben is54, sőt egy vércsatomás kétélű kardpenge töredéket ismerünk a csat előkerülésének lelőhelyén, Nagykörös-Ludas 2. házából is. Amint a leletleírásnál jeleztem, a csatlemezen ábrázolt lovag jobb kezében tartott tárgy rajzolata bizonytalan, így azonosítása problematikus. Hasonló ábrázolásokon gyakran háromszög alakú pajzs látható a lovag kezében, itt viszont az erős nagyítású fotón leginkább egy reflexíjra ismerhetünk rá. Áttekintve David Nicol- le nagyszerű összefoglalását a 11-14. századi európai fegyverábrázolásokról, mintegy 20 esetben találkozhatunk e távolható fegyverrel a 13. század közepét 50 KURCZ 1988, 125.; VESZPRÉMY 1995, 5, 9. 51 KOVÁCS 2003, 363-365. 52 RUTTKAY 1975, 200, 203., Abb. 14:5., Abb.25:. 53 WOLF 1997, 139-142, Kat. XIX. 1. 54 DINNYÉS 1973, 48., XVI. t. 4. megelőző időszakból. Közöttük több lovas ábrázolás is volt: hátrafelé nyilazó lovas alakja látható egy 12. századból származó dél-franciaországi elefántcsont sakkfigurán, reflexíjas könnyűfegyverzetű lovast is ábrázoltak Sancho király apokaliptikus látomásait bemutató 11. századi miniatúrán, az észak-itáliai Aqui- leia bazilika altemplomának 12. század végén - 13. század elején készült freskóján könnyülovas nomád lovas55 tűnik fel, az itáliai Bari ?153 körül épült kated- rálisa nyugati homlokzatán hátrafelé nyilazó kentaur látható, a 12. század végén - 13. század elején készült Skylitzes Krónikában koraközépkori türk lovast jelenített meg a miniatúra készítője.56 Valamennyi idézett ábrázoláson a harcos könnyűfegyverzettel jelenik meg. Az egyetlen páncélos-reflexíj as lovag ábrázolása, a 14. század elején épült amiens-i (Franciaország) katedrális kőfaragványán látható.57 Hazai fegyvertörténeti kutatásokból tudjuk, hogy a 13. század közepéig valószínűleg nem változott a honfoglaló magyarok kezén megismert reflexíjak formája.58 írásos források is megerősítik, hogy a 13. század közepén a lovagi felszerelésnek a páncél, vas sisak, pajzs, lándzsa mellett része volt az íj és a nyíl is.59 * * A nagykő- rös-ludasi bronz csatlemez készítője tehát akár mintakönyvek ábrázolásaiból elteljedt séma alapján dolgozhatott, akár a valóságos fegyverzetet is figyelembe vehette munkatárgyának elkészítésekor - feltéve, ha azon valóban ijat jelenített meg. A lelet keltezése A fentebb idézett régészeti és művészettörténeti párhuzamok alapján a nagykörös—ludasi bronzcsat készítési idejét tág időhatárokkal csak a 13. századra tudjuk meghatározni. A lelőhelyen tett régészeti megfigyelések és az írásos források alapján a valóság nagy százalékával azonban feltételezhetjük, hogy a csat találási 55 Gerevich László által honfoglaló magyarnak tartott ábrázolásról Bóna István bizonyította be, hogy az kései nomád lovasíjász, vő. BÓNA 2000, 88-100., 110-111. a további irodalommal. 56 NICOLLE 1988, 121., Fig. 306b, 130., Fig. 333, 223., Fig. 590a, 257., Fig. 681,267-268., Fig. 705d. 57 NICOLLE 1988, 43., Fig. 79. 58 KOVÁCS 2003, 361. 59 BOROSY 1962/2010, 161. IV. Béla 1252. június 15én kelt oklevelének Veszprémy László általi fordítása: VESZPRÉMY 2008, 140. 301
