Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Simon László: Egy 13. századi bronzcsat Nagykőrös–Ludasról – Adatok a Kiskunság északi peremterülete középkori településtörténetéhez
Simon László helye, tehát a nagykőrös-ludasi Árpád-kori falu és népessége az 1241/42 körüli években áldozatául esett a környéket pusztító harcoknak, vagy a kunok, vagy a tatárok dúlásainak. Amennyiben ez valóban így történt, a lovagalakos préselt bronzcsat a 13. század első felében, ezen belül a század 3—4. évtizedében készülhetett. A falu tatárjárás utáni újratelepülésére régészeti adattal nem rendelkezünk. A nagykőrös-ludasi lelettel is képviselt, sarkos tüsketengelyben végződő ovális csatformák legrégebbi példányait az újabb kutatás is hozzávetőlegesen erre az időszakra keltezi.60 Datálás tekintetében hasonló a véleménye Dinnyés Istvánnak is a törtel-ludas-erdői Árpád-kori településsel kapcsolatban. Itt a felszínről gyűjtött leletek közül kiemelkedőnek mondható 56 db Árpád-kori éremanyag alapján a települést a 12-13. századra lehet keltezni. Ezen éremanyagból kiindulva valószínűsíthető, hogy a Kőrös-ér bal partján, a nagykőrös-ludasi településtől (Lekendtől) ÉK-re alig több mint 1000 m-re lévő település is elpusztult a tatárjáráskor, s utána újjá nem települt. Egyetlen, tatárjárás utáni 13. századi (1270-1272 között vert) lelet erről a lelőhelyről egy szlavón dénár, továbbá az érmek között előforduló két II. Ferdinánd dénár (egyik 1624-ből, a másik 1630-ból származik) a környék korabeli határhasználatát érzékelteti. A lelőhellyel szomszédos települések (Törtei, Jászkarajenő) a kunok szállásterületéhez tartoztak, így feltehetően ők hagyták hátra ezeket az érmeket is.61 A csattal együtt talált keskeny téglalap alakú, pálci- kaszerü övdísznek a párhuzama a fentihez hasonló téglalap alakú lemezes D alakú csattal ellátott vajdasági Petrovcic 1. számú (tégla)sírjainak leletei között található meg. Az öntött bronz, 2,3 cm magasságú, pálcikaszerü veretből 16 darab díszítette a 2,7 cm-es szélességű övét.62 Hasonló példányt ismerünk az ovális csat kapcsán már említett felvidéki Nitra-Drazovce temető 21. sírjából is63, továbbá Ducové (Ducó, Szlovákia) középkori temető érmekkel a 14. századra - 15. század első felére keltezhető periódusából (769. sír) is.64 A Gyula, Téglagyár lelőhelyen előkerült bőrövön 60 THEUNE - WINKELBAUER - FRITZL - GREUBING - LANTSCHIK - WEßLING 2009, 88. 61 DINNYÉS 1999. 62 STANOJEV 1989, 93.; STANOJEV 2005, 60., Fig.5. 500-501. 63 KRASKOVKÁ 1961, 167., Tab. IV: 8-9., Tab. V: 10-11. 64 RUTTKAY 1996, 402., 405., Abb. 10. 1 cm-es közökkel elhelyezett bronz lemezből kivágott példányt, a 15. századra keltezi feldolgozója.65 Maga a verettípus évszázados múltra tekint vissza, már a késő római korban is ismert volt: a középkorinál nagyobb, 3-4 cm magas ún. lécveretes övdíszeket, Nagy Margit gyűjtötte össze.66 Néhány késői nomádokra vonatkozó adat Lelőhelyünk környékét a 18. század közepén kun pusztaként ismerték a környékbeli birtokosok.67 A kunok korábbi birtoklására főembereik, Thurtel (Törtei) és Arbuz (Árhoz) szállásbirtokaira utaló közeli helynevek utalnak.68 Előbbire a Nagykörös-Ludassal északról szomszédos falu, Törtei, utóbbira a lelőhelyünktől délre található, Kocséra is áthúzódó Árboz-tó, dűlőnév formában fennmaradt elnevezése. Gyárfás István egy 1819-ből származó adatra hivatkozva írta 1873-ban, hogy a „kun kocséri pusztával határos Arboczon ma is felismerhetők felhányt földek, mint épületmaradványok. ”69 Mindkettő kun vezér a 13. század végén élt, s az ún. Budai Krónika szerint Kemecsével együtt részesei voltak 1290-ben IV. László király megölésének. A királygyilkosságot követő megtorlásban családtagjaikkal együtt lemészárolták őket.70 Egy Cegléden keltezett oklevél tanúsága szerint IV. László 1290 márciusában a környéken tartózkodott, mégpedig kedvelt kunjai körében.71 A térségből azonban szinte teljes egészében hiányoznak a 13. századra keltezhető nomád régészeti leletek. Nagykőrös és környéke eddig megismert régészeti leletanyagában csupán egyetlen egy olyan lelet van, amellyel kapcsolatban felvethető valamiféle kapcsolat a korabeli steppei népek emlékanyagával. Az ún. besenyő-úz (csornije-kluboki) típusú, felül hegyben csúcsosodó, ovális, vállába kovácsolt szárú, szélesedő, kerek talpvasú, a talpvas és a szár találkozásánál kettős dudorral ellátott kengyeltipus egyik példánya, sajnos szórványként került elő Nagykőrös, Csókás erdőben.72 Bár ez a példány - 3,5 cm-es talpaló szélességével - a ko65 GÁBOR 2006, 122., 127., 6. kép 6. 66 NAGY 2004, 26 -261., 26-28. kép. 67 NOVÁK 1994,27. 68 RÁSONYI 1957, 79-84. 69 GYÁRFÁS 1873, II. 381. 70 HORVÁTH 1973, 80. 71 KRISTÓ 1994,39. 72 SIMON 1987, 91-92., 8. kép 2. 302
