Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Sz. Wilhelm Gábor: „Akiket nem akartak karddal elpusztítani, tűzben elégették” – Az 1241. évi pusztítás nyomai Szank határában
„Akiket nem akartak karddal elpusztítani, tűzben elégették” hető vissza ez a visszatekintő állatábrázolás, mely a román kori művészet gyakori eleme. Az Agnus dei kompozíció állandó kísérője egy kettős kereszt is, ami a szanki lemezről hiányzik. II. András pénzein is feltűnik az Agnus dei képe, de IV. Béla és III. András veretem a leggyakoribb.18 Pecsétgyűrűkön tatáijáráskori lelet-együttesekben jelenik meg a motívumcsoport, és gyakorlatilag a 13. század második felében válik általánossá. 19 Foglalat nélküli kristályok hasonló leletekben, több alföldi lelőhelyen is előkerültek. Parádi Nándor tanulmányában a viselet tartozékaiként határozta meg rendeltetésüket, véleménye szerint nyakláncon való alkalmazásuk lehet a legvalószínűbb.20 A probléma megoldásához a szanki lelet sem visz közelebb minket, a vélemények szerint a kis erszényben lévő hegyikristály csakúgy lehetett valamilyen szerves anyagon is, mint félkész termékként szállítva. Filigrános ezüst foglalatban került elő a balotapusztai sírleletből egy hasonló példány,21 mely valószínűleg a nyak dísze volt. Az él nélküli kvarckristályunknak már kevesebb a párhuzama, de a felhasználása hasonló lehetett. A korszak kincsleleteiben viszonylag gyakori ékszertípus a gyűrű, de ezek többsége a vésett fejű típushoz tartozik. A köves fejű gyűrűk a ritkábban előforduló tárgyak közé tartoznak. Főként elektronból és aranyozott bronzból készült példányok jellemzőek a tatáijá- ráskori kincshorizontra.22 Aranyból készült példányt csak a tyukodi leletből ismerek, itt egy hegyikristály köves karikagyűrű és egy karika nélküli üvegbetétes gyűrűfej került elő.23 A szanki anyagban talált aranygyűrűk formailag két különböző típushoz sorolhatóak, ami rokon bennük, az a kék üvegberakás. A középkorban az egyik legel- teijedtebb, legváltozatosabb ékszerfajta a gyűrű volt. Az aranyból készült köves gyűrűknek azonosított tulajdonosai a világi és egyházi hierarchia legmagasabb rangú képviselőihez tartoztak.24 Maga az ékszer komoly presztízst jelenthetett, díszítő funkciója mellett jelezte viselője rangját is. Méretük alapján inkább férfi 18 LOVAG 1980,233. 19 PARÁDI 1975, 150.; LOVAG 1980, 234. 20 PARÁDI 1975, 152-153. 21 PÁLÓCZI HORVÁTH 1989,96-97.; HATHÁZI 2005,46. 22 PARÁDI 1975, 150. 23 JAKAB 2007, 252-255. 24 JAKAB 2007, 264. kezére illenek. A kék üveggel valószínűleg a hasonló színű zafírt próbálták meg imitálni. A nyolcszögletű fejes karikagyűrű (8. kép 1.) legjobb párhuzama a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében található Szolnokról előkerült aranygyűrű. Hlatky Mária a sokszögű gyürűfejeknél tárgyalja, és a 11-13. századra keltezett gyűrűk között mutatja be.25 Hasonló típus még a Felvidékről is ismert. A ducói/ducovéi temető leletanyagának kronológiai rendszerében a 3. horizonthoz sorolható tárgyat a 12. század második felére keltezi a cikk írója.26 Az öntött gyűrűnek (8. kép 2.) nem találtam párhuzamát a korabeli leletanyagban, de úgy tűnik, hogy a 13. században nem tipikus az ilyen technikával készített gyűrű a hazai leletanyagban. Sötétkék drágakövet utánozó üvegbetét egy Budapest területéről ismeretlen körülmények között előkerült, a múzeumba hiányosan bekerülő igen nívós lelet-együttesből ismert.27 A kőbetétes gyűrűknél általánosan alkalmazott volt a nemesfémek értékéhez viszonyítva olcsóbb üveg használata, ami arra is utalhat, hogy az Árpád-kori Magyar Királyságban jóval egyszerűbb lehetett az arany beszerzése, mint a különféle, kereskedelmi úton érkező drágaköveké. A láncos-csüngős ékszerek első említése, még ha vázlatosan is, a kelebiai kincslelet publikálásakor történt meg, Kőhegyi Mihály fülbevalóként értelmezte a tárgyat.28 Szélesebb összefüggésében Hatházi Gábor a kelebiai lelet alaposabb újraelemzésekor vizsgálta,29 majd Jakab Attila foglalta össze a tyukodi együttes kapcsán.30 A Dobricán előkerült láncos-csüngős ékszer filigrán díszítése jó párhuzama a szanki példánynak,31 formailag pedig az emesztházi és a nyírmártonfalvi kettős piramis alakú darabok hasonlóak. Az emeszházit jóval későbbre, a 15. századra datálják, a Nyírmártonfalván előkerült leletet viszont a tatárjárás idején rejthették el.32 Hasonló fejékszerek a bizánci hátterű leletanyagokból ismertek széles körben balkáni és kelet-európai területről.33 Szvetlána Rjabceva közöl hasonló függő25 HLATKY 1938,1. T. 6, 19. 26 ruttkaY 1996, 400, Abb. 7, 642. 27 PARÁDI 1975, 132-134. 28 KŐHEGYI 1972; H. TÓTH 1972. 29 HATHÁZI 2005, 106-109. 30 JAKAB 2007, 256-260. 31 JAKAB 2007, 257. 32 JAKAB 2007, 257-258. 33 HATHÁZI 2005, 108-109. 87
