Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Sz. Wilhelm Gábor: „Akiket nem akartak karddal elpusztítani, tűzben elégették” – Az 1241. évi pusztítás nyomai Szank határában
Sz. Wilhelm Gábor két Bulgáriából és az ukrajnai Csemyigovból, egyaránt kincsleletből. Az ukrajnai leletet a 13. századra, míg a bolgárt a 13-14. századra adatolta.34 Az eddig ismert láncos-csüngős ékszerek az országnak a bizánci kultúrkörrel határos területein tűntek fel.35 Használatukat balkáni eredetű népességgel hozza kapcsolatba Hatházi Gábor, és feltételesen a Balkán irányából betelepülő kunokkal köti össze megjelenésüket.36 Jakab Attila a tárgy feltűnését nem kapcsolná betelepülő idegen (kim) elemekhez, hanem kereskedelmi áruként értelmezi, nem kizárva a helyi gyártás lehetőségét sem.37 Kiss Etele ezt a bizánci-balkáni ékszertípust IV. Béla feleségének, a bizánci Laszkarisz Máriának a környezetéhez kapcsolta, és a nikaiai ötvösség köréhez köti.38 Hatházi Gábor a lelettípus 2009-es újabb vizsgálata során több szálon alaposan áttekinti jelenlétének a lehetséges módozatait, nem foglalva egyértelműen állást a kérdésben, de egyes példányait inkább a kunokhoz kapcsolta.39 A szanki csüngő (8. kép 4-6.) szintén a későbbi kun szállásterületen került elő, hasonlóan a kelebiai példányhoz, de szinte bizonyosan még a kunok 1246-os visszatelepülése előtti évekre datálható. Területileg egy teljesen új régióban jelenik meg az ékszertípus, az eddigi D-i és K-i előforduláshoz képest, úgymond közelítve az ország szívéhez. Megmunkálásában, minőségében a legkiválóbb darabokkal mutat rokonságot, első osztályú ötvösmunkának tekinthető. Elemzésemben nem foglalnék állást, hogy kereskedelmi vagy helyi készítésű darabnak tarható-e az ékszer, de az szinte bizonyos, hogy a felsőbb körök számára készülhetett egy nívós ötvös kezei által. A rovátkolt díszű kerek bronzcsat (12. kép 1.) a felsőruha nyakkivágásának összeerősítésére szolgált.40 A tatáijáráskori kincsleletekben gyakran előfordul nemesfémből készített változata,41 de a korszak temetőiben is megtaláljuk a 13. századtól kezdve. Összesen 5 ezüst karikaékszer került elő, melyek közül csak egy volt párban. (9. kép) Köpűs karikákat a korabeli telepekről, a sírokból42 és a kincsleletekből is 34 RJABCEVA 2005, 207-209. 35 HATHÁZI 2009, 74. 36 HATHÁZI 2005, 142-143. 37 JAKAB 2007, 259-260. 38 KISS 2007, 64. 39 HATHÁZI 2009, 74-77. 40 KOVÁCS 1973, 80-84. 41 JAKAB 2007, 264. 42 M. ANTALÓCZY 1980, 156.; BÁRDOS 1978, 193-194. ismerünk.43 Típusaikat Kulcsár Mihály foglalta össze, áttekintve kutatástörténetét és megvizsgálva funkcióját, a temetkezésekben talált példányok előkerülési helye szerint. Eredményei alapján egységesen hajkarikáknak határozta meg az ékszert, melyet hasonlóan viselhettek, mint az S-végü karikaékszert. Megjelenésüket a 12. század első felére datálja, és használatuk egészen a 14. század elejéig megfigyelhető, de divatjának a csúcsa a 13. század közepére tehető.44 Rendszerében a két kisebb szanki darab az 1/a típushoz sorolható. Kivételesen finom megmunkálású a levélrátétes, pal- mettamotívumos példány, melynek egyediségét adja, hogy a köpűje is finoman díszített. A másik hasonló tipusú, de levélrátét nélküli egyszerűbb forma. A két nagyobb, felhajtott végű karika egyértelműen párban volt. Tipológiailag Kulcsár 3/b csoportjához tartoznak, és főként a felvidéki anyagban találjuk meg párhuzamait.45 A szanki páron azonban a visszahajlított végződés elvékonyodva teljesen rá van kalapálva a testre. Az épületből és a hányóból összesen 71 db ezüstpénz került elő. 27 db CNH.1.263. tipusú dénár (10. kép 3.) mellett 1 db CNH.1.272-273. (10. kép 5.) és 43 db CNH.1.275. típusú brakteáta.46 (10. kép 4.) A CNH.I.263 dénárokat az újabb kutatások egyértelműen IV. Béla 1235-1241 évek között vert pénzének tartják.47 A pénzlelet gerincét a CNH.1.275. típusú, solymászás közben lovagló királyt ábrázoló brakteá- ták teszik ki. Korabeli kincsleletekben48 és a temetőkben sírmellékletként egyaránt ismert.49 Kibocsájtását közel fél évszázada már IV. Bélához kapcsolta Ge- dai István50, majd a csongrádi éremlelet kapcsán Tari László is.51 Az utóbbi időkben a leletösszefüggések és az kísérő éremanyag összetétele alapján úgy tűnik verésének időpontját minden érv IV. Béla uralkodásának első évtizedéhez köti.52 43 PARÁDI 1975; JAKAB 2007, 255-256. 44 KULCSÁR 1996,249-267. 45 KULCSÁR 1996, 275. 46 Az érméket V. Székely György határozta meg, és a részletes értékelésüket is ő végzi majd el. Ezúton is fogadja köszönetemet segítségéért! 47 PUSZTAI 2011,633. 48 PARÁDI 1975, 128-130.; V. SZÉKELY 1984,254. 49 KULCSÁR 1995,229. 50 GEDAI 1966,40. 51 TARI 1966. 52 V. SZÉKELY 1994, 118.; TÓTH 2007, 79.; KÖRMENDI 2011. 88
