Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Sz. Wilhelm Gábor: „Akiket nem akartak karddal elpusztítani, tűzben elégették” – Az 1241. évi pusztítás nyomai Szank határában
Sz. Wilhelm Gábor lyen megbízható adatunk nincsen." A leletanyag feldolgozásakor már csak 1 181 éremről van tudomásunk, melyek közül 853 brakteáta, 326 ffiesachi dénár és 2 db kölni dénár volt.12 Az éremkincs legutóbbi bemutatásakor Tóth Csaba is felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy valószínűleg csak az érmek egy része került be a múzeumba.13 A lelőhely Szank-Haladás Tsz. néven vonult be a régészeti köztudatba. Mint fentebb említettem az éremanyag előkerülé- si helyét a későbbi hatósági azonosítás során nagyjából 1 kilométerrel tévesztették el, egy másik Tsz épületet jelölve meg. A lelőhely pontosítását csak 2010-ben végeztük el. Ekkor helyi szemtanúk egyértelműen megerősítették, hogy a korabeli juhhodály a Szank-Haladás Tsz II. lelőhellyel szemben lévő gazdasági központ egyik épülete volt. A helyszíni szemle során sajnálattal láttuk, hogy az épületek környéke le van betonozva, így az fémkeresős kutatásra teljesen alkalmatlan. Ezen adatok alapján kijelenthető, hogy a Szank-Haladás Tsz I. és II. elnevezések ugyanarra a lelőhelyre vonatkoznak. A fent említettek ismeretében még inkább kiemelkedő e két kis felületen előkerült leletanyag jelentősége! A korábban említett Szank-Kápolna-dülőn előkerült 20 fölötti darabszámú 13. századi ezüstpénz valószínűleg egy újabb tatárjáráskori éremkincset jelez. Figyelemre méltó, hogy ilyen szűk körzetben még országos viszonylatban is kiemelkedő az ismert érem- és kincsleletek száma. Az előkerült leletanyag értékelése Az épület in situ részéből és az objektumból kimarkolt föld átvizsgálásakor előkerült leletek összetartozása bizonyosnak tűnik, de mivel közel 70%-a a bolygatott részből származik, ezért kis bizonytalanság mindig marad, hogy esetleg más objektumból, esetleg más korból származó tárgyak belekeveredtek az anyagba. Szerencsés módon a területen csak Árpád-kori leletek kerültek elő, így főként a legújabb kori fémek jelentik ezt a korszakbeli variációt. Egyértelmű a tárgyak összetartozása a padlón fekvő kis erszényben talált együttesben. Összesen 75 db lelet (veretek, gyöngyök, kristályok, ezüstlemez, bronztö11 KJM Ad. 87.605. 12 HUSZÁR 1976. 13 TÓTH 2007, 90. redékek) került elő belőle, melyek közül a gúla alakú bronz csüngő több darabra volt vágva. (5-7. kép) A 38 db préselt arany és elektron veret álló helyzetben, egymás mögött helyezkedett el az erszény legalján. A vereteken látható apró furatok és az erszényben megfigyelt elhelyezkedésük alapján fel voltak varrva, valószínűleg egy-egy gyöngyökkel diszitett szalagot, talán fejéket jeleznek. A kisméretű erszény alapján nem valószínű, hogy fátyol lehetett, inkább egy pártának vagy egy veretes szalagnak határoznám meg. Az Árpád-korból nem ismerek hasonló fejéket, és a kis préselt véreteknek sem találtam elégséges párhuzamát. Tipológiailag a gyöngyökkel díszített veretes párták közé sorolhatjuk. Honfoglalás kori női viseletben előfordulnak préselt lemezekkel és gyöngyökkel díszített párták,14 és a 14. századtól jelennek meg ismét a préselt ezüst, bronz lemezdíszes fejékek. A köztes anyagban viszont előfordulnak a sírokban a fej környékén gyöngyök, melyek lehettek egy népies pártának az alkotórészei.15 A Kiskunhalas-Inokán talált sírlelet leírása kapcsán megemlékeznek, hogy a koponya mellett „sok ezüst pikkelyt” találtak. Pálóczi Horváth András szerint ezek felvarrható ruhadíszek lehettek.16 Mivel a fej környékén voltak, elképzelhető, hogy a Szánkon előkerült kisméretű, talán „pikkelyméretű” korongok is hasonló funkciót láthattak el. A préselt vereteink, még ha emlékeztetnek is a 14. században megjelenő lemezdíszes fej ékek veretéire megjelenésükben, de azoknál sokkal kisebbek, és aranyból készült díszeket nem alkalmaztak az általam ismert anyagban. A vésett díszű ezüst lapocska párhuzam nélküli az általam ismert anyagban. (7. kép 3.) Kialakítása miatt elképzelhető, hogy egy gyűrűnek lehetett a feje. Motívumának legjobb párhuzamait is a pecsétgyűrűkön találjuk meg. Legutóbb Litauszki Zoltán gyűjtötte össze a dél-alföldi gyűrűkön található vésett motívumokat. Tipológiájában az 5.1-es, ún. Agnus dei (Isten báránya) ábrázolás és az 5.3-as, visszatekintő négylábú állat vagy sárkányábrázolás kategóriákkal mutat rokonságot a vésettel.17 Igazából mindkét kategóriába beilleszthető, valószínűleg közös gyökerekre vezet14 SZABÓ 1955, 123. 15 SZABÓ 1938, 60. 16 PÁLÓCZI HORVÁTH 1989, 137. 17 LITAUSZKI 2012,29-30. 86
