Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Kovács Szilvia: A Kalka menti csata (1223) és a kunok
Kovács Szilvia Kobjakovics és Jurij [Koncsakovics] elestek, Kötöny megmenekült, és vejéhez ment segítségért. Azonban a Kalka menti csatában az elővédként harcoló kunokat egy Jarun nevezetű ember vezette.22 Tehát annak ellenére, hogy forrásaink a csata előzményeinek leírásakor több kun vezért is említenek, az összecsapás során csak Jarunt nevezik meg, mint a kunok vezérét. Van, aki szerint, a halicsi fejedelem Msztyiszlav a kunokat vezető Kötönyt lecserélte és saját emberét, Jarunt állította a nomádok élére.23 Ezzel igyekezett jóvátenni, hogy a mongolok első követségének tagjait a rusz fejedelmek megölették.24 Vagyis ellentétben azokkal az elképzelésekkel, amelyek szerint Kötöny az első vonaljobb szárnyát vezette25 — a források nem is említik, hogy részt vett volna a csatában. Természetesen nem zárható ki, hogy akár Kötöny, akár Basztij ott küzdöttek a Kalka mellett, de a forrásokban nem szerepelnek, így nehezen lehet megmondani, hogy milyen hadi egységet vezettek az összecsapás során. Rátérve a következő kérdésre — azaz, hogy a kunok konkrétan milyen szerepet töltöttek be a csatában - előre kell bocsátani, hogy az egyházi szerzők által írt forrásokban a csataleírások nagyrészt konvencionálisak, frá22 A Jamn (Rpyti) név több alkalommal is előfordul a forrásokban a 13. század első évtizedében. Ennek ellenére sem tudni pontosan, hogy ki is volt. A halics-volhíniai évkönyv alapján egy Jaronov (8poHOBH=Áron?) pere- misli tiszjackij (a város katonai és polgári irányítója) volt (PSRL II, 733.; vő. Hodinka 1916, 336-337.). A Novgo- rodi Első Évkönyvben szerepel egy Jarun, aki Msztyiszlav Msztyiszlavics hadvezére 1216-ban (NPL 55, 255.). Egyesek szerint kun vezér volt (FENNELL-STOKES 1974, 85.; BENSON 1995,105., 107.; NICOLLE-SHPA- KOVSKY 2001, 65.). A név esetleges török etimológiáira 1. CLAUSON 1972, 970. 23 ASZTAJKIN 1996. Az azonban meglehetősen szokatlan lenne, ha egy rusz fejedelem a kunok élére vezérük, Kötöny helyére egy rusz harcost állítana. 24 A novgorodi forrás szerint a Zarubnál gyülekező msz seregnél egy tatár követség jelent meg, amely úgy szerette volna a szövetségeseket egymástól eltávolítani, hogy azt állították ők nem a Russzal akarnak harcolni, csak „a pogány polovecek ellen jöttünk az Isten megbízásából”. Azonban a msz fejedelmek megölették a követeket, a forrás azt sugallja, hogy a kunok biztatására (NPL 62, 265.). 25 GÁBRIEL 2004, 101. Gabriel rekonstrukciójával más gond is van, szerinte - a források állításával szemben — a tatárok keltek át a Kalkán és a folyónak háttal álltak fel a rusz-kun sereggel szemben. Azonban mind a halics-volhíniai, mind pedig a novgorodi forrás szerint az utóbbi kelt át a folyón. zisokat használnak, és gyakorlatilag nem sok részlettel szolgálnak, sőt mindhárom változat ugyanolyan sivár stílusban íródott, ami jellemző az évkönyvek harci jeleneteire - szenvedélymentesek és színtelenek, néhány apró részlettől eltekintve.26 A források közül csak kettő, a Halics-Volhíniai szvod és a Novgorodi Első Évkönyv alapján lehet némiképp arra következtetni, hogyan is zajlott le a csata. A rusz-kun sereg számára vereséggel véget érő csatára a Dnyepertől nyolc vagy kilenc napra levő Kalka folyó mellett került sor.27 A Halics-Volhíniai szvod a csata leírásakor nem tesz említést a kunokról, tehát a Novgorodi Első Évkönyvre kell támaszkodnunk. E szerint a teljes sereg átkelt a Kalkán,28 a Halics-Vol- híniai szerint csak a sereg egy része, de mindenképp a Kaikétól keletre került sor a május 31-én a csatára.29 A két forrás alapján arra következtethetünk, hogy a Kaikénál a rusz-kun hadat egy jól felkészült mongol sereg várta, amelynek vezetői tudhattak az ellenfeleik közötti megosztottságról, mikor támadásba lendültek. A rusz-kun sereg egyik vezérének tekinthető halicsi Msztyiszlav Msztyiszlavics Udaloj, mivel valószínűleg felismerte, hogy a sereg még nem állt készen a harcra, a novgorodi forrás szerint Jarunt és kunjait küldte előbb a mongolok ellen. Majd a druzsinájához vonult, megparancsolva, hogy amilyen gyorsan csak lehet, készüljenek a harcra. A halics-volhíniai forrás alapján a csemyigovi és kijevi fejedelmek seregei a Kalka másik partján nem értesültek arról, hogy a csa26 FENNELL 1980, 19., 21. 27 A Halics-Volhíniai szvod alapján még a Kalkán való átkelés előtt két összecsapásra került sor. A Dnyeperen átkelve egy keddi napon a msz íjászok feltehetően egy kisebb összecsapásban legyőzték a tatár sereg felderítésre küldött csapatát. Aztán nyolc nap után ismét tatár őrökkel találkoztak, akikkel szintén összecsaptak (PSRL II, 743.). A Novgorodi Első Évkönyv szerint is volt a Dnyeperen való átkelés után egy összecsapás, amiben a tatárok szenvedtek vereséget (NPL 62, 266.). 28 ,fs a Kalka folyón túlra (mögé) mentek (vonultak), és Jarunt a kunokkal elküldték őrségbe, maguk pedig itt táboroztak le” (NPL 63, 266.). Itt szeretném megköszönni Ferincz Istvánnak a munkámhoz nyújtott segítségét. 29 A halics-volhíniai forrásban vannak ellentmondásos részek, de úgy tűnik, hogy a két másik Msztyiszlav, a csemyigovi és kijevi fejedelem a Kalka nyugati partján maradtak (PLDR 257-261.; vö. PSRL II, 743-744.; FENNELL 1980, 24.). Ez a forrás alapján akár az is elképzelhető, hogy átkelés közben érte a támadás a rusz-kun sereget (L. NÉGYESI 1997, 299.). 416
