Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)

Kovács Szilvia: A Kalka menti csata (1223) és a kunok

A Kalka menti csata (1223) És a kunok

ta elkezdődött: „Msztyiszlav Romanovics és a másik Msztyiszlav a táborhelyükön ültek, és semmit nem tudtak: Msztyiszlav nem mondott nekik semmit a történtekről, irigységből, és mert nagy torzsalkodás volt köztük,”30

Visszatérve Jarun csapatára, a novgorodi forrás szerint nem tudtak ellenállni a mongoloknak, és hadrendjük felbomlott. Jarun és serege Msztyiszlav Msztyisz- lavics tábora felé menekült, ami pánikot keltett a ha- licsi seregben. A visszavonuló kunok által összezavart ruszok nem tudtak hadrendbe állni, és ebben a helyzetben érte őket a mongolok támadása. A csata további része a halics-volhíniai forrás alapján a következőképpen alakult: a Danyiil Romanovics vezette volhíniai sereg erősítést kapott előbb a Msztyiszlav Msztyiszlavics Udalojtól, majd Msztyiszlav Nemoj- tól,31 valamint Oleg Szvjatoszlavics kurszkijaitól, és így a ruszok a támadók első hullámát vissza tudták szorítani. Végül a rusz sereg mégsem tudott ellenállni a mongol íjászoknak, és megfutamodtak.32 A nov- gorodi forrás azonban, miután beszámol arról, hogy a kunok menekülése zűrzavart okozott a rusz seregben, már csak a kijevi fejedelem, Msztyiszlav Romanovics kétségbeesett védekezését írja le. Eszerint a fejedelem és katonái, látva a történteket, egy Kalka melletti dombon levő „köves helyen”33 elsáncolták magukat, amit három napig védtek. Ekkor a brodnyi- kok szabad elvonulás ígéretével rávették, hogy adja meg magát társaival együtt, később azonban átadták őket a mongoloknak, akik a saját előkelőikhez méltó halált szántak nekik, vagyis nem folyhatott vérük:34 a három rusz fejedelmet (a kijevi Msztyiszlavot, vejét,

30 PLDR 257-261.; vő. PSRL II, 743.

31 Msztyiszlav Jaroszlavics Nemoj ebben az időben lucki fejedelem volt.

32 PSRL II, 744.

33 Emiatt lokalizálja Kudrjasov a mai Nazarovka településhez közeli Kamennie Mogilihoz (Donyecki terület, Vo- lodarszki járás, Ukrajna) a csatát. L. KUDRJASOV 1954, 118-119. A Kalka folyó meghatározása vitatott, ez az oka annak, hogy a csata pontos helyszínével kapcsolatosan sincs egységes álláspont.

34 Hitük szerint az emberi életerő, a lélek a vérben, a vérkeringésben van. Ezzel magyarázható, hogy előkelő rokonaikat és hatalmas ellenségeiket inkább megfojtották

(ALLSEN 2001, 207.). Ez a halálmód azt a célt szolgálta,

hogy uralkodói vér ne „szennyezze be a földet az égnek

és a napnak szeme láttára; jaj szavak ne hangozzanak a

levegőben” (MARCO POLO 146.).

Andrej t és a dubrovicki Alekszandrot35) deszkák alá helyezték, majd erre ráültek lakomázni.36

Tehát a novgorodi évkönyv szerint a kunok elővédként vettek részt a csatában, azonban megfutamodtak. Vissza-vonulásuknak két magyarázata is lehet. Egyik szerint az erős mongol lovasság nyomása következtében bomlott fel a kun hadrend, és vonultak vissza. A másik szerint a kunok visszavonulása a nomádok jól ismert színlelt megfutamodásával magyarázható. Tehát nem feltétlen a gyávaságuk az ok, amint a forrás sugallja. Arra azonban nem számítottak, hogy a háttérben levő rusz hadak még mindig nem álltak hadrendbe. Noha a szövetségeseknek több mint 150 év állt rendelkezésükre egymás harcmodorának megismerésére, a források alapján nem volt kellőképpen összehangolva a haditaktikájuk.

A rusz-kun sereg kudarcának okai közül a legfontosabb egyértelműen a három Msztyiszlav közötti ellentét. Ehhez a megosztott vezetéshez társult a brodnyikok árulása, ami lehetővé tette a mongoloknak, hogy elfoglalják a kijeviek építette sáncot, lemészárolják annak védőit, és megebédeljenek a három haldokló fejedelem testére helyezett deszkákon. Természetesen nem lehet kizárni, hogy a kunok megfutamodása is oka a vereségnek, de emellett mindenképp lényegesen hozzájárult ahhoz a rusz seregek általános felkészületlensége,37 a csatában résztvevő egységek összehangolatlan irányítása.

Az utolsó előtti probléma, amit érintek, a forrásokban tetten érhető kunokkal szembeni rosszindulat. A megelőző 169 évben a kunok sok gondot okoztak a Rusz- nak, de jelen esetben nem ők voltak az ellenség, hanem a mongolok. Ezzel szemben feltűnő, hogy a források milyen keveset foglalkoznak magukkal a mongolokkal. Nyoma sincs a velük szembeni ellenségességnek, az átkozott (oKaflHHMi) vagy az istentelen (óctoo’/Khmü) szavak a kunok és brodnyikok szinte állandó jelzője.38 * * Ugyan a szuzdali és a novgorodi évkönyvek retorikus bevezetőjükben foglalkoznak az újonnan megjelent néppel, és idézik a Patarai Methodiosznak (valójában Pszeudo-Methodiosz) tulajdonított Kinyilatkoztatást:

35 Andrej és Alekszandr azonosítása vitatott (DIMNIK 2003, 296.).

36 NPL 63, 267.

37 Az óorosz források alapján a mszoknak nem voltak információik a tatárokról. L. fentebb.

38 A halics-volhíniai forrás mindössze egy alkalommal a tatárokat is „istentelen moabitáknak” nevezte (PLDR 257.; vö. PSRL II, 740.).

417