Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Gulyás Gyöngyi: Egy elpusztult tatárjáráskori ház Cegléd határában
Gulyás Gyöngyi fala egyenlő közökben bekarcolt csigavonallal díszített. Az aljának közepén egy kereszt. Mag.: 10,8 cm,Pá.: 13cm,Fá.: 8 cm. (6. kép 3.) 4. Kívül-belül koromfoltos, homokkal és kevés apró kavicscsal soványított, kézikorongolt, ferdén, szögletesen kihúzott, külső oldalán élesen tagolt peremű, vállrészénél kiszélesedő, majd feneke felé összeszűkülő falú fazék. Az edény fala bekarcolt, ferde irányú csigavonallal díszített. A fenék alján kettős kör alakú fenékbélyeg. Mag.: 23,6 cm, Pá.: 18 cm, Fá.: 10,8 cm. (6. kép 4.) 5. Sárgásfehér, koromfoltos, homokkal és kevés apró kaviccsal soványított, kézikorongolt, ferdén, szögletesen kihúzott, külső oldalán élesen tagolt peremű, vállrészénél kiszélesedő, majd feneke felé összeszűkülő falú fazék. Az edény fala bekarcolt csigavonallal díszített. A fenék alján fenékbélyeg részlete. Mag.: 22,8 cm, Pá.: 21,5 cm, Fá.: 13,6 cm. (6. kép 5.) 6. Sárgásfehér, kormos, homokkal és kevés apró kaviccsal soványított, kézikorongolt, ferdén, szögletesen kihúzott, külső oldalán élesen tagolt peremű, vállrészénél kiszélesedő, majd feneke felé összeszűkülő falú, enyhén deformálódott testű fazék. Az edény fala bekarcolt csigavonallal díszített. A fenék alján fenékbélyeg: négyzetháló kerek alakú keretbe foglalva. Mag.: 22,8 cm, Pá.: 20,5 cm, Fá.: 12 cm. (7. kép 1.) 7. Sárgásfehér, koromfoltos, homokkal és kevés apró kaviccsal soványított, kézikorongolt, ferdén, szögletesen kihúzott, külső oldalán élesen tagolt peremű, vállrészénél enyhén kiszélesedő, majd feneke felé összeszűkülő falú fazék. Az edény fala ferde irányú bekarcolt csigavonallal díszített. A fenék alján fenékbélyeg: hatágú, küllőkerékre hasonlító motívum kerek alakú keretbe foglalva. Mag.: 22 cm, Pá.: kb. 21 cm, Fá.: 13 cm. (7. kép 2.) A hét edény mindegyike sárgásfehér színű, másodlagosan kormozódott felületű fazék vagy fazék alakú bögre volt.23 A peremkialakításuk kisebb eltérésekkel majdnem egyforma, ferdén, szögletesen kihúzott, külső oldalán élesen tagolt. 4 edény (6. kép 1., 3., 5., 7. kép 1.) zömökebb testű és magasságához képest nagy peremátmérővel rendelkezett. Két fazék (6. kép 2., 4.) az előzőektől eltérően nyújtottabb, karcsúbb testű, míg egy fazék alakja vödörre emlékeztetett. (7. kép 2.) Az edények magassága 9,2 és 22,8 cm között változott. Méretük alapján valószínűleg különböző ételek főzésére vagy tárolására voltak alkalmasak. Az edények külső felületét bekarcolt csigavonallal diszítették. Ezek a fazéktípusok a 12. század végén jelentek meg és a 13. század során széles körben teijedtek el. A bekarcolt csigavonalak közötti egyenletes távolság arra utal, 23 HOLL 1963,339. hogy az edényeket már gyorsabb forgású kézikorongon készítették.24 A bekarcolt csigavonallal díszített, különböző peremkialakítású fehér kerámiák számos Árpád-kori lelőhelyen megtalálhatók. A ceglédi edények közül hat alján volt fenékbélyeg. A fenékbélyegeket két csoportba lehet sorolni: 1. az edény közepén levő, kör alakú kereten belüli jegyek, 2. a keret nélküli, az edény aljának nagyobb részét elfoglaló motívumok. Az első csoportba tartozó mesterjegyek átmérője 5,2-5,4 cm között változott, belső részükbe hálóminta, hiányos küllőskerék és kör alakú díszítés látható. A 2. csoportba tartozó fenékbélyegek között két kereszt alakú volt, amelyek közül az egyik egy célkeresztre hasonlít. A harmadik mesteijegy egyenes vonalakból álló, nehezen kivehető formát mutat, talán kisebb részekre felosztott, téglalap alakú motívum lehetett. Rituális vaseszköz Ostyasütő. Négyszögletes átmetszett!, hosszú szárú, lapos, kisméretű, kerek alakú fejben végződő. Mindkét szárvéget a fej előtt kettős tompaszögben meghajlították, majd végeiket laposra és kerek alakúra kalapálták. A szárakat fogószerűen rögzítették egymáshoz. H.: 31,5 cm, fej Átm.: 4,7 cm. (7. kép 3.) A házban talált vastárgyak közül a legérdekesebb az ostyasütő volt, amely a kemencében elbújt kisfiú mellett feküdt. A több mint 30 cm hosszú tárgy párhuzam nélkül áll, hozzá hasonló tárgyakat néprajzi adatokból ismerünk.25 Az ostyának a római katolikus szertartásban van jelentős szerepe, a mise és az áldozat kelléke. Az ostya (kovásztalan, vaslapok között sütött kenyér) formája a mise rituáléjával és az úrmutatónak alakjával Krisztus napisten természetét hangsúlyozza ki.26 A szentségtartó (az ostya tartója) körbehordásának szokása a 13. században, az Űrnapja megalapításával kezdődött meg.27 Az ostya és a kenyér kerek alakja a 12. századból származik. Az ostyasütés középkori szokásáról így ír Dr. Petró József: „Az Oltáriszentség iránti tisztelet sugallta 24 HOLL 1963,336. 25 P. SZALAY 1972, 469-486. Azonban ezek az ostyasütők nem rituális szerepűek, hanem süteménykészítésnél használták őket. 26 JELKÉPTÁR 1997, 167. 27 JELKÉPTÁR 1997,230. 34
