Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Kertész Róbert: „…Ódon, tatár korabeli földsáncai folyópartra néznek” – Szolnok ispán föld-fa vára
. .Ódon, tatár korabeli földsáncai folyópartra néznek” - Szolnok ispán föld-fa vára igazolni, hogy az egyház mikor és kitől kapta a peres egy ekényi földet, csak arra tett esküt, hogy azt régóta bírja.137 Konkrét adattal ugyan nem rendelkezünk, de afelől nincsenek kétségeink, hogy a mongol támadás 1241-ben nagyobbrészt elpusztította Szolnokot. Ezt az is alátámasztja, hogy alig néhány évvel később telepeseket (hospes) költöztetnek ide, akiket az 1249. évi oklevelében IV. Béla király földjeikkel (terram Zonuk hospitum castri Zonuk) Pál udvarbírónak adományozott.138 Az ezt követő három évszázad során a települést hol ismét királyi, hol pedig újra magánföldesúri tulajdonban találjuk.139 Szolnok keresztény hitéletéről és liturgikus tárgyairól keveset tudunk, ami egyáltalán nem meglepő, hiszen az utóbbiak sorsát még a késő középkori székesegyházak esetében is sokszor homály fedi.140 Egyik régóta ismert tárgyi bizonyíték az a körmeneti kereszt, (11. kép) amely közvetlenül a szőke folyó partján, a Tisza Szálló építésével összefüggésben zajló földmunkák során került felszínre. (7/11. kép) Az ötvösmunka leírása a következő: A vert vörösréz lemezből kivágott, vékonyszárú kereszt előoldalának közepén hosszúkás fejű, bajuszos, szakállas, nyitott szemű, három oromdíszes pántkoronát viselő, féldombormüvü Krisztus. (12. kép) Az orr utólag megsérült. Az egyenes tartás, a koronás fej az élő, a bűn és a halál fölött diadalmaskodó Megváltó ábrázolási tradícióját példázza. A bordákat, az egyszerű övét és az ágyékkendő redőzetét vékony, vésett vonalak jelzik. A szorosan összezárt lábak térdben kissé megrogynak. Mindkét átszegezett kézfejet és a lábfejeket egy-egy, összesen három, négykarmos végű szegecs rögzíti a kereszthez, amelyek eredetileg ékkövet (vagy üveget) tartalmaztak. Egy további, felszegecselt karmos kőfoglalat a kereszt alsó szárán, közvetlenül a korpusz alatt található. Az oldalsó keresztszárak végén alul és fent lemetszett ovális mankó, a felső keresztszáron ovális idom, amelyekre szegeccsel szentek erősen stilizált, bábszerű alakjait rögzítették. A határozott attribútumok nélküli, térdnél elmetszett mellékalakok tömör fejét, továbbá lapos testét - melyeken egy-egy szegecslyuk látható - feltehetően egy drótszálból kiindulva, azt henge137 BÁRTFAI SZABÓ 1938, 517. 138 SCHEFTSIK 1935,328. 139 Birtoklástörténet: SCHEFTSIK 1935, 328-329.; KO- MÁROMY 1943, 81-82.; SELMECZI 1975, 31-32.; BAGI 2000, 12-15. 140 MIKÓ 2012. reive és kalapálva alakították ki. Arcuk kidolgozott, ruházatukat hosszanti bevésett vonalak érzékeltetik. A végtagnélküli, alul vízszintesen lezárt, plasztika- ilag tagolatlan testforma limoges-i hatást mutat. A szegecsek és a kereszt jobb szárának vége - az egyik szenttel együtt - hiányzik, a megmaradt két figurát jelenleg csupán ragasztó tartja. A kereszt felső szárának vége eltörött, restaurált, alsó szára korongban végződik, a nyélhez rögzítő csap csonka. Az eredetileg aranyozással borított kereszt elő- és hátlapját vésett, vonalkeretbe foglalt kettős szalagfonat díszíti, amely napjainkra megkopott, és már csak nagyon halványan, néhol csak foltokban kivehető - a legjobb állapotban baloldali keresztszámyon az előlap felől, illetőleg a hátlapon maradt meg (DJM ltsz.: 64.14.1.). A kereszt hosszúsága 32,6 cm (a felső keresztszárra erősített mellékalakkal együtt 33,7 cm); szélessége 20,8 cm; a Krisztus-alak hossza 11,5 cm, szélessége a vízszintesen kifeszített karokkal ~10,5 cm; a szárak szélessége 1,55-1,9 cm; a baloldali szár mellékalakjának hosszúsága 4,3 cm, legnagyobb szélessége 2,0 cm; a felső szár mellékalakjának (amely egy utólagos mechanikai hatás következtében kissé deformált) hosszúsága 4,8 cm, legnagyobb szélessége 1,9 cm; a korong átmérője 4,3 cm; a tárgy összsúlya 114,2 gr.141 A szolnoki feszület készítésének idejéről a vélemények erősen megoszlanak és gyakorlatilag a teljes Árpád-kort felölelik. Felmerült a 11-12. század,142 Laszlovszky József a 12. századra,143 Kaposvári Gyula először a 12. század végére,144 majd a 13. századra,145 Lovag Zsuzsa — a nagykőrös-ludasi kereszttel együtt - közvetlenül a tatárjárást követő időszakra,146 Kovács Éva pedig a 13. század végére147 keltezte. Legutóbb Polgár Zoltán fejtette ki a véleményét, aki az ábrázolás alapján az 1100-as évekre datálta, és egyértelműnek tekintette a bizánci hatás nyomait, hiszen „ az apostolok öltözékéből és Krisztus testének állapotából és díszítettségéből is ez látszik. Ekkoriban még nagyon friss az egyházszakadás, tehát még nem távolodnak el 141 KERTÉSZ 2010. 142 SZÁSZ 2000, 176. 143 LASZLOVSZKY 1982, 128. Lásd még: KERTÉSZ- BANA 2010, 70. 144 KAPOSVÁR] 1971, 87.; KAPOSVÁRI 1974. Lásd még: SELMECZI 1975, 18. kép. 145 KAPOSVÁRI 1988, 14. 146 LOVAG 1978, 202. 147 KOVÁCS 1962, 103. 357
