Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Kertész Róbert: „…Ódon, tatár korabeli földsáncai folyópartra néznek” – Szolnok ispán föld-fa vára
Kertész Róbert annyira ábrázolásban a nyugati és keleti stílusok, sőt átvesznek egymástól bizonyos formákat. ’’148 149 Az ötvösmüről Kovács Éva már több mint fél évszázada megállapította, hogy magyar termék. Készítője limoges-i példát utánzóit, azok leglényegesebb sajátsága, a zománc nélkül, egyszerűbb eszközökkel és kivitelben. A mellékalakok és az ágyékkendő vésett vonalai a zománc helyettesítését célozták. A kereszt mindkét oldalán látható vésett ornamentikája azt mutatja, hogy eredetileg sem volt fára erősítve. „Bizonyos technikai ügyefogyottság jellemzi, amely arra vall, hogy olyan falusi mester keze műve, ki talán egyéb használati tárgyak mellett készítette. ”149 A kereszt formája, szárvégződéseik - beleértve az alsó, korongosat is továbbá a vésett, illetőleg poncolt, vonalkeretbe foglalt szalagfo- natos díszítés, és az ékkőfoglalás módjának figyelem- bevételével legközelebbi analógiájaként a Nagykőrös Ludas nevű határrészén, egy félköríves szentélyzáródá- sú, téglalap alaprajzú hajóval épített, Árpád-kori templom omladékai között 1961-ben megtalált kereszt,150 valamint egy győri151 152 kereszttöredék említhető meg. A szolnoki kegytárgy kapcsolatait és időrendi besorolását tovább árnyalja Kiss Etele alábbi felvetése, hogy „ a ludasi példány egy 13. századi spanyol műhelyben készült, s egyike lenne a compostelai zarándoklat révén idekerült tárgyaknak, esetleg ilyenek hatására már hazánkban készült, miközben a zarándokkeresztek több más kereszt formájára, díszítésére is hatással lehettek. ”152 A magunk részéről Lovag Zsuzsa véleményével értünk egyet, aki szerint a szolnoki és a nagykörös—ludasi ötvöstárgyak a Limoges-re utaló vonásokon kívül sok elemét megőrizték az 1241 előtti hazai körmeneti kereszteknek is.153 Korábban Tóth Sándor ugyancsak egy helyi, alföldi mühelyhagyománnyal hozta összefüggésbe mindkettőt.154 Az utóbbi évtizedekben azonban nyilvánvalóvá vált, hogy Kovács Éva 148 http://www.szolnoktv.hu/musorok/kedvenc_mutargya- ink/?article_hid=28115 149 KOVÁCS 1962, 103.; KOVÁCS 1968, 34. 150 KOVÁCS 1962. 119., 31. jegyzet; KOVÁCS 1968, 34., 19-21. kép; GEREVICH 1973, 370-371.; TÓTH 1974.; BALANYI 1975.; LOVAG 1978, 200-201.; LOVAG 1983, 167-168.; SIMON 1987, 89., 92.; SIMON 1991, 42., 60-61., 6-7. kép; TARI 2000, 98-99., 228., 73. kép; KISS 2007b.; SIMON in press. 151 LOVAG 1994, 206. 152 KJSS 2007b. 153 LOVAG 1978, 202. 154 TÓTH 1974,44. véleményétől eltérően,155 a limoges-i zománcos körmeneti keresztek nemcsak a tatárjárást követően, hanem azt megelőzően is eljuthattak Magyarországra.156 Erre Kiss Etele ugyancsak felhívta a figyelmet, az okok között pedig egyrészt III. Ince pápának 1215-ben, a negyedik lateráni zsinaton az eretnekek ellen meghirdetett küzdelmét, másrészt több francia klerikus, egyebek mellett Limoges-i János clairvaux-i perjel zirci ciszteri apáti tevékenységét (1208-1218) emelte ki.157 További fontos fejlemény, hogy a régészeti adatok egyértelműen arra utalnak, a nagykőrös-ludasi kereszt földbekerülése a tatárjáráskor történt.158 A fentiekből következik, hogy a limoges-i mintát és a helyi hagyományt követő szolnoki feszület 1241 előtt és azt követően egyaránt készülhetett. A dilemma eldöntéséhez akkor juthatunk némiképp közelebb, ha kideríthető, hogy a kereszt mikor volt használatban. Ennek kapcsán egyedül az ötvösmunka kontextusa szolgálhat még számításba vehető, eddig figyelmen kívül hagyott bizonyítékokkal. Amennyiben a tatárjáráskor elpusztult egyház omladékában került volna elő (mint például a Nagykőrös-ludasi), akkor joggal élhetnénk a gyanúval, hogy már 1241 előtt részét képezte a templom felszerelésének. A szolnoki lelőkörülményekről azonban a legutóbbi időkig mindössze annyit volt publikus, hogy a Tisza Szálló építésekor bukkantak rá, „ neolit és középkori szórványanyag mellett”.'59 Megtalálását 1927-ben szerencsére az akkor még csak 11 éves kisgyermek, Kaposvári Gyula (1916-1998), a Damjanich János Múzeum későbbi igazgatója is figyelemmel kísérte.160 Kaposvári Gyula, kitűnő memóriájának köszönhetően, 70 évvel később, 1997-ben - vélhetően utolsó élő szemtanúként - idézte fel az ezzel kapcsolatos részleteket. A Gacsári Kiss Sándor által közreadott visszaemlékezése szerint „a kereszt megtalálásának helye a Tisza Szálló épületének keleti falától kelet felé lévő szabadtéri sörkertben van az épület fala és a kert 155 KOVÁCS 1962, 99., 101.; KOVÁCS 1968, 14., 32. 156 MRT 8, 365-367.; PÁVAI 1994, 457.; BÉRES 1998, 268-269.; PÁVAI 1999, 469.; TÜRK 2003, 322-323.; HOLL 2009, 126-127. 157 KISS 2007a, 66. 158 SIMON 1987, 89., 92.; TARI 2000, 228.; SIMON in press. 159 KAPOSVÁRI 1971, 87.; KAPOSVÁRI 1974. 160 A kereszt előkerülésekor Szolnokon még nem létesült múzeum. Nem állunk messze az igazságtól, amikor azt gondoljuk, hogy Kaposvári Gyulának oroszlánrésze lehetett a tárgy megmentésében. 358
