Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Kertész Róbert: „…Ódon, tatár korabeli földsáncai folyópartra néznek” – Szolnok ispán föld-fa vára
Kertész Róbert várépítés egyik irányítójaként a helyszínen hosszabb időt eltöltött, emlékiratában erről az erődítményről egyebek mellett az alábbi beszédes megjegyzést teszi: „ódon, tatár korabeli földsáncai folyópartra néznek, tudniillik ott ömlik a Zagyva a Tiszába ”.82 Korábban elfogadtuk Bóna István azon véleményét,83 hogy egy spanyol számára a „tatár korabeli” minden bizonnyal a helyi felvilágosítás, a „tatároktól elpusztított, a tatárjárás idején elpusztult” félreértéséből adódhatott.84 Áldana szolnoki látogatása előtt másfél évvel, 1549 márciusában viszont az egri várkapitány, Dobó István egyik levelében a vár építőiként ugyancsak a tatárokat nevesíti meg: „Szolnokban, ott, a hol a Tisza a Zagyva folyóval egybefolyik, [...] még pedig azon a helyen, a hol azelőtt a tatárok építettek, mely sánczczal és földhányással van megerősítve, és majdnem szigetet képez. ”85 Ez utóbbi, magyar szerzőjü forrás egyértelműen bizonyítja, hogy Áldana esetében nem nyelvi nehézségekről és ebből fakadó félreértésről lehetett szó, hanem valójában a helyi hagyomány őrizte meg tévesen az ispáni vár korát és építőit.86 Salm főhadparancsnok a salzburgi érsekhez írt jelentésének lényege az alábbiak szerint foglalható össze: Szolnokföldrajzi helyzetét mutatja be, és kiemeli, hogy Budától 12 mérföldre, egy stratégiai, de védelem nélküli helyen található, a Tisza mentén. Az oszmánok tervezték, hogy megszállják és ezért a várépítéshez 30.000 karót gyűjtöttek. Korábban volt itt egy vár, amelyet a törökök újra akartak építeni, de most puszta. Salm, hogy a törökök szándékát megelőzze, 1550. szeptember 14-én hadinépével megszállta. „A régi falakat elkezdte megmagasítani, az árkokat újból kiásni, illetve új bástyákat kezdett építeni. ” Küld neki egy vázlatot, amelyen látható maga az erődítmény, a bástyák és a védművek. Időközben a budai pasa 10.000 fős katonasággal közeledett, de még várja a támadási parancsot. A vár jól meg van már erősítve, élelemmel és hadianyaggal ellátva. Az ispáni vár maradványainak fennmaradásáról perdöntő adatokkal szolgáló levélnek a dátuma is sokatmondó: Eger, 1550. október 29.87 82 SZAKÁLY-SCHOLZ 1986, 111. 83 BÓNA 1998, 59. 84 KERTÉSZ - BANA 2010, 69. 85 KÁRFFY 1912,306. 86 KERTÉSZ 2010. 87 A forrás feltehetően egy Neue Zeitung fennmaradt példánya, miként ezt egykorú külzete is megerősíti: „Neuzeythung". Egy óvatos stílusú nyílt levél, amely kerüli a kritiA 11. századi erősségnek a 16. század közepéig tartó fennállását bizonyító, általunk ismert utolsó adat pedig már a Szolnok török kézre kerülését követő időszakra keltezhető. Pontosabban ahhoz a vizsgálathoz kapcsolódik, amelyet részben Nádasdy Tamás nádor (1554— 1562) indított a végvár 1552. évi elvesztése kapcsán, a felelősség megállapítása végett. Nyáry Lőrinc hajdani kapitány a maga védelmére tanúkat nevezett meg az ostromot túlélt szolnoki polgárok és a helyőrség egykori tagjai közül. A nádor az 1555. július 21-én, Pozsonyban kelt levelében utasította a győri káptalant, hogy a királyi megbízottakkal együtt működjön közre a tanúkihallgatásokban.88 A Nyáry által javasolt egyik személyt, az akkor már Győrben élő nemes Ozla Miklóst 1555. november 30-án kérdezték ki. A szemtanú a jegyzőkönyvben rögzített vallomásában egyebek mellett említést tett arról, hogy Móré Gáspár alkapitány a várból 1552. szeptember 3-án este „a Tisza felől romban heverő régi erősségnél” menekült el.89 Az ispáni vár az adatok szerint tehát egyértelműen a kora újkori palánkvár részét képezte, de „régi erősség” elnevezés alatt megkülönböztették az 1550-1552-ben épített új erődítményektől.90 Mindezekből levonható egy Szolnok egész története szempontjából is igen fontos következtetés: all. századi vár bizonyosan a Zagyva tiszai torkolatánál állt, éppen ott, ahol 1550 őszén megkezdték a palánk- erősség felhúzását. Korábban az előbbi alaprajzát a témával foglalkozó kutatók kivétel nélkül a 16. század közepén felépítetthez hasonlították. Komáromy József ezt az alábbiakban summázta: „Szolnok legősibb vára tehát szintén azon a földrajzilag kitűnő ponton épülhetett és állhatott (s alakja is megközelítőleg olyan volt), mint az 1550-ben felépített váré, mert a természet által alkotott terepalakulathoz alkalmazkodott. ”91 Kaposvári Gyula ugyanígy látta: „Az ispánsági várak alaprajzát legtöbbször a terepadottságok határozták meg, Szolnok esetében a Tisza és a Zagyva folyók alkusnak tekinthető adatok közlését. Elsősorban a szolnoki vár építéséről, illetve az erdélyi viszonyokról szól. Jelen cikkben a Szolnok várával foglalkozó részlet regesztáját közlöm. A fordítás elkészítéséért Kenyeres István főigazgatónak (Budapest Főváros Levéltára) tartozom köszönettel. 88 RÁTH 1865,366-367. 89 RÁTH 1865, 368. 90 KERTÉSZ 2010. 91 KOMÁROMY 1943, 72. 352
