Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
V. Székely György: Tatárjárás és numizmatika – Egy történelmi katasztrófa pénzforgalmi aspektusai
Tatárjárás és numizmatika - Egy történelmi katasztrófa pénzforgalmi aspektusai leleteket szétválasztani, de még az 1242-ben elpusztított Dunántúl leleteinek összetétele sem mutat kimutatható időbeli eltérést az egy évvel korábban elásott alföldi leletekétől. A 13. század első évtizedeit jellemző hazai pénzviszonyok ismeretében kijelenthetjük, hogy a tatárjárás idején elrejtett leletek éremanyaga az egykorú pénzforgalomból lecsapódva merevedett kinccsé, összetételük jól tükrözi a 13. század első évtizedeiben egyre jobban megélénkülő árucsere és pénzgazdálkodás változásait. Természetesen nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy míg a mindennapi forgalomban jóval nagyobb volt az évente cserélődő és ezért értéküket folyamatosan elveszítő királyi dénárok részesedése, addig a leletekben szinte kizárólag a beváltásra nem kötelezett vagy azt szándékosan elkerült külföldi veretek és a magyar lemezpénzek vannak, melyek magas ezüsttartalmuknál fogva megőrizték értéküket. Az ismert közgazdasági törvény itt is érvényesült, a rossz pénz a forgalomból kiszorította a jó pénzt, ugyanakkor ez a tezaurálás során éppen fordítva érvényesült, a leletekben főleg a magasabb ezüsttartalmú, értékesebb pénzeket találjuk meg. A ffiesachi pénzek mindennapi jelenlétét a korabeli pénzforgalomban az is bizonyítja, hogy ilyen veretek mind gyakrabban kerülnek elő az Árpád-kori falusi települések feltárt objektumaiban26 és szórvány éremanyagában,27 valamint a tatárjárásig folyamatosan használt templomkörüli temetők sírobulusai között.28 Ez a tény egyúttal a pénzgazdálkodás fokozatos elterjedésének és általánossá válásának, a mindennapi pénzhasználatnak is fokmérője. A tatárjáráshoz köthető lelethorizont számos megfigyelésre ad lehetőséget, és az azokból leszűrhető tanulságok nemcsak numizmatikai és régészeti, hanem gazdaság- és társadalomtörténeti szempontból is értékesek. A 13. századi Magyar Királyság területén eddig előkerült, a tatárjáráshoz köthető érem- és kincsleleteket korábban Gedai István, legutóbb Tóth Csaba gyűjtötte össze.29 Ennek során mindkét kutató felhívta 26 Kecskemét-Törökfái-dűlő, RL-06 lelőhely: CNA. I. Ca9. (CZIFRA - WILHELM - ZSOLDOS 2010, 239.) 27 Kecskemét-Úrrét, T. Nagy-tanya: CNA. I. Chll. (KJM. ltsz.: 99.1.1.); Solt-Tételhegy: CNA. I. Cal4. és CNA. 1. Chll. (KJM. ltsz. n.). 28 Tázlár-Templomhegy: CNA. I. Cbl7. (GALLINA - SZ. WILHELM 2006, 192.) 29 GEDAI 1969a, 111-131.; TÓTH 2007, 79-90. a figyelmet arra a jelenségre, hogy a leletek területi eloszlása nem egyenletes, a leletek zöme a Dunától keletre fekvő területeken került elő. (2. kép) Ezen belül is két nagy góc rajzolódik ki, ahol a leletek előfordulása sűrűbb. Az egyik a mai Hajdúság és Nyírség területe, a másik a Duna-Tisza köze. (3. kép) Az eloszlási egyenetlenség egyrészt azzal magyarázható, hogy a mongol csapatok leginkább a védtelen és sűrűn lakott alföldi területeket pusztították el, másrészt az itt előkerült leletek nagy száma a falusi pénzgazdálkodás fejlettségét is jelzi.30 Ez utóbbi mértékére a leletek összetételének mennyisége és minősége alapján lehet következtetni, mint arra már több kutató is felhívta a figyelmet. Laszlovszky József és Tóth Csaba kutatásai szerint az éremleletek nagyságrendjük, a bennük előforduló pénzek darabszáma, azaz a leletek összértéke alapján 3-4 csoportba sorolhatók, ami egykori tulajdonosaik vagyoni helyzetére, és ezen keresztül közvetve a társadalmi hierarchiában elfoglalt helyükre utal.31 Ugyanezt a megfigyelést erősíti meg a kincsleletek ékszereinek vizsgálatából kirajzolódó kép.32 A tatárjárás időszakához köthető kincsleletek mellett nagyon fontosak lennének az ugyanebből az időszakból származó, ugyanehhez a történeti eseményhez köthető lelőhelyes pénzek, sírmellékletek, települési szórványleletek. Szerencsés módon az utóbbi évtizedek nagyberuházásait megelőző régészeti feltárások során több ilyen leletegyüttes is napvilágra került. Elsőként a Cegléd-Bürgeházi-dülőben feltárt Árpád-kori házban talált családot kell megemlítenünk, ahol a fiú csontváza mellett egy BELA REX körira- tú H. 69. típusú dénár volt.33 Az ásató régész, Gulyás Gyöngyi szerint az anya és két gyermeke a tatárok által felgyújtott házban lelte halálát,34 így az itt talált pénz a korábbi vélekedésekkel szemben egyértelműen IV. Béla király személyéhez köthető.35 * * * Egyébként 30 GEDAI 1969c, 100-101.; TÓTH 2007, 79-80. 31 LASZLOVSZKY 1991, 32-67.; Uő 2003. 460-461; TÓTH 2007, 80. 32 PARÁDI 1975, 119-163.; KULCSÁR 1992-1995 (1996), 249-275. 33 GULYÁS 2007, 52-53. 34 Uo. 53. 35 Az egyik oldalán kettős keresztes címerpajzsot és BÉLA REX köriratot mutató dénár uralkodóhoz (III. vagy IV. Béla) kötéséről az elmúlt több mint egy évszázad alatt megoszlott a kutatók véleménye. Míg Réthy László (RE- THY 1899, 32. és 13. t.) IV. Bélát, addig Hóman Bálint (HÓMAN 1916, 238-239., 253.; Uő 1918-1921, 4.) III. 335
