Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)

V. Székely György: Tatárjárás és numizmatika – Egy történelmi katasztrófa pénzforgalmi aspektusai

V. Székely György

az Árpád-kori falu templomának közelében, a temető területén évtizedekkel korábban egy kis éremlelet is napvilágra került, melyben a friesachi pénzek mellett szintén ilyen típusú magyar dénárok voltak.36 A pénzlelet elrejtése szintén a tatárjárás eseményeivel hozható kapcsolatba.

Legutóbb 2010 tavaszán a Bács-Kiskun megyei Szánk határában a Horvát Tranzit gázszállító vezeték árkának kiásásakor bolygattak meg egy Árpád-kori házat, melyben emberi csontvázak részben összeégett maradványait találták, valamint ékszereket, használati tárgyakat és pénzeket. (4. kép)37 A 72 pénz három faj között oszlik meg: a BELA REX köriratú H. 69. dénárból 27 db, a lovas solymászt ábrázoló H. 195. lemezpénzből 43 db, míg a profilban emberfejet mutató H. 192. brakteátából csupán egy db volt. (5. kép 1-20.) Nagyon valószínű, hogy a szanki házból előkerült pénzek nem szándékosan elrejtett, azaz foldbeásott kincslelet szétszóródott darabjai. Inkább az feltételezhető, hogy ezek a fizetőeszközök a házban talált személyek közül egynek vagy többnek a mindennapi készpénzállományát alkották. Ezt a feltételezést a pénzek különböző állapota is alátámasztja, ugyanis a jó megtartású, tisztítás után szinte verdefényes darabok mellett vannak erősen sérült felületű, valószínűleg a ház leégésekor károsodott példányok is. A szokatlan és különleges leletegyüttes még további alapos elemzést igényel, de annyi bizonyos, hogy a pénzek a halottakkal együtt lettek eltemetve, így ezek földbe kerülésének kora is a házban talált személyek halálát okozó eseményekhez - az ásató régész, Wilhelm Gábor szerint a tatárjáráshoz - köthető.38

Bélát tartotta a pénz kibocsátójának. A 12. századra keltezés mellett foglalt állást Jan Hunka (HUNKA 1996,

96., 105.), Kovács László (KOVÁCS 1997, 305-306.) és Gyöngyössy Márton (GYÖNGYÖSSY 2006, 234.; uő. 2012,21.) is, jóllehet más kutatók egyre inkább a IV. Béla kori, de mindenképpen 13. századi kibocsátást tartják valószínűbbnek (TARI 1964-1965, 91.; TÓTH 2007, 79.; KÖRMENDI 2011,78.).

36 TOPÁL 1972, 53.; GEDAI 1981-1982, 149.; V. SZÉKELY 1984, 254.; SALTZER 1996, 44; TÓTH 2007, 82. A lelőhely neve eredetileg Madarászhalom, de Gedai István nyomán a numizmatikai irodalomban a Vatjas-domb elnevezés terjedt el.

37 SZ. WILHELM 2010, 13-14.; FORCZEK - SZ. WILHELM - ROSTA 2013, 47-56. (A hivatkozott részt Sz. Wilhelm Gábor írta.)

38 SZ. WILHELM 2010, 13-14.; FORCZEK - SZ. WILHELM - ROSTA 2013, 55.

Sajátos hasonlat a ceglédi és a szanki lelőhely esetében, hogy 1971-ben a fentebb említett szanki háztól kb. 500 m-re a Haladás Tsz juhhodályának bejáratánál birkák tapostak ki egy, a tatárjárás kori kincshorizontba tartozó éremleletet. A leletben öt fajta magyar brakteáta 853 példánya mellett 326 friesachi és két kölni dénár volt.39 Mindkét eset közös abban is, hogy a felhalmozott értékeiket képező leleteket a tatárjárás áldozatául esett falusi lakosság településeken vagy azok közelében rejtette el, de később már nem tudott értük visszamenni, és ezek csak évszázadok múlva kerültek ismét napvilágra. A Szánkon talált Árpád-kori háztól légvonalban kb. 1,5 km-re fekvő Kápolnadombon szintén 2010-ben fémkeresővel viszonylag kis területen egy BÉLA REX köriratú H. 69. dénárt, két H. 195. brakteátát és öt friesachi dénárt (1 db CNA. I. Ca9., 1 db CNA. I. Cal2., 2 db CNA. I. Cal9., 1 db CNA. I. Cb20.) gyűjtöttünk. (5. kép 21-24.) Ezeknek a pénzeknek az összetétele teljesen megegyezik a tatárjáráskori lelethorizont éremanyagával. Lehetséges, hogy itt is egy elrejtett, majd szétszántott kincslelet része került elő. Szánk területéről ismeretes még egy kis friesachi pénzlelet, amely a Vona-dülőben veremásás során került elő. A 113 ezüstpénzt szintén a tatárjárást megelőzően rejtették földbe.40

A közelmúltban végzett feltárásokon tett megfigyelések arra engednek következtetni, hogy a tatárjárásnak áldozatul esett vagy azt követő éhínségben és járványban elhalt személyeket gyakran a középkori temetkezési rítus mellőzésével földelték el.41 Nyilván ilyen esetet jegyzett fel Révész György régiséggyűjtő is, akinek leírása szerint 1871-ben a kiskunhalasi Templomhegy elhordásakor több rendellenes helyzetű (ülve eltemetett?) csontváz került elő. Az egyik csontváz mellett egy textilzacskót találtak, benne bizonytalan számú ezüstpénzzel, melyből 27 darab került összegyűjtésre.42 Ezek megoszlása a következő volt; 5 db H. 69. dénár, 9 db H. 195. brakteáta és 13 db egyéb ezüstpénz (valószínűleg friesachi dénár).43 Ez a kis leletegyüttes minden bizonnyal az egyik halottal együtt

39 HUSZÁR 1976, 265-274.; V. SZÉKELY 1984, 254.; SALTZER 1996, 76; KOVÁCS 1997, 302. 2027. j.; TÓTH 2007, 86-87.

40 GEDAI 1967-1968b, 95-97.

41 WOLF 2007, 44.; GULYÁS 2007, 52-53.

42 WICKER 1989, 31.; V. SZÉKELY 2000a, 130-131.

43 V. SZÉKELY 2000a, 163. 12. jegyzet; a leletegyüttes ismertetése V. SZÉKELY 2013, 117-118.

336