Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Simon László: Egy 13. századi bronzcsat Nagykőrös–Ludasról – Adatok a Kiskunság északi peremterülete középkori településtörténetéhez
Egy 13. századi bronzcsat Nagykörös-Ludasról is, és esetleg az a 3 db ívesen hajló ovális vaslemez is, amely a leltárkönyvi bejegyzés szerint „sisak alkatrésznek látszik. ”16 Mindezek alapján azt vélelmezzük, hogy a nagykőrös-ludasi 2. ház lakója lovagi szolgálatban állhatott. A 13. század közepén a teljes lovagi fegyverzet páncélingből, vas sisakból, pajzsból, lándzsából, íjból és nyílvesszőkből, továbbá hadi ménekből állt.16 17 A teljes lovagi fegyverzetet csak a nagybirtokosok és hozzájuk tartozó „jobban szituált köznemesek tudták megszerezni”, utóbbiak életmódja nem sokban különbözött a mezőgazdasági munkát végző parasztokétól. A társadalomnak ez a rétege a IV. Béla korától (1235-1270) került olyan anyagi anyagilag kiegyensúlyozottabb helyzetbe, hogy megengedhette magának az értékes fegyverzetet.18 A nagykőrös-ludasi 2. ház lakója csak részben rendelkezett a fentebb felsorolt fegyverzettel, szolgálatát minden bizonnyal a várszervezethez tartozó hadakozóként (várjobbágyként?) a csongrádi ispán irányítása alatti végezhette.19 A lelőhely megegyezik a középkori oklevelekből ismert Legen (Legend vagy Lekend), később Pentz néven ismert faluval, amely a Bor-Kalán nemzetség Csongrád megyei birtokai közé tartozott 1266 előtt, más Kőrös környéki birtokkal együtt. A névváltozásról egy 1328-ból származó forrás tanúskodik. Ekkor Pest megye szolgabírái jelentették, hogy az akkor már régóta Pest megyéhez tartozó Penche nevű, korábban Lekendnek nevezett birtokot Szolnok megye részére történő adózásra kényszerítették, mert egyesek oda tartozónak vélték azt. A Nagykőrös környékén fekvő, régebben Csongrád vármegyéhez tartozó Pest megyei birtok Szolnok megyéhez való tartozása, minden bizonnyal Nagykőröstől K-re határozza meg a szóban forgó birtok helyét. Az itt található 4 Árpád-kori településből kettőnek ismerjük a középkori nevét: Esed/ Gurmann-halom azonos a Szentkirállyal határos Örsed birtokkal (1354), Alsójárás/Boldogasszonyhalom pedig Bodogazzonegghaza (1423) birtokkal. A harmadik lelőhely (Alsófüzes) közvetlenül határos a város lakott területével, az említett többi település valamint a mai Nagykőrös város területe között fekszik, így nehezen képzelhető el, hogy Pest megyei birtokok közé ékelődve tartozna Szolnok megyéhez. Következés16 SIMON 1984, 321-322, 4. kép 4, 6, 9. 17 BOROSY 1985/2010, 79.; KURCZ 1988, 113.; VESZ- PRÉMY 2008, 140. 18 KURCZ 1988,89, 114. 19 Vö.: ZSOLDOS 1999,46-57. képpen földrajzi helyzeténél fogva a nagykőrös-ludasi lelőhellyel azonosíthatjuk a fent említett birtokot.20 A körmeneti kereszt és a nyelvszorítós zabla mellett az itt bemutatott bronzcsat is a lelőhely különleges leletei közé tartozik. Bronzcsat és övdísz21 A fordított D alakú ovális, öntött bronz csatkarika külső (nagyobbik) átmérője 3,5 cm, belső átmérője 2,7 cm. íves középső részén — talán hogy a ráhajló csat- pecek ne csúszkáljon - 7 bemélyedő rovátka található. A csat egyenes tengelye (magassága 2,5 cm) 1-1 sarokszerűen kihegyesedő végződéssel biztosította a 1,7 cm hosszan visszahajlított csatlemez funkcionális használata közben történő mozgását. A csat egyenes tengelyére ráhajlított csatpecek vége enyhe ívet leírva hajlik a csat rovátkákkal tagolt íves részére. A nagyjából téglalap keresztmetszetű csatpecek felső szélén szabad szemmel alig látható rovátkolás látható a pecek teljes hosszában, amely a lehajtó végén mára teljesen lekopott. Ugyanez a rovátkolás a csatpecek másik - alsó - szélén nem látszik, vagy a használat következtében teljesen lekopott. A téglalap alakú préselt bronz csatlemez 7,5 cm hosz- szú (ebből 1,7 cm hosszúságú rész van a csattengelyen visszahajítva) és 2,6 cm széles. Elülső oldalán egy 4,6 cm hosszú 2,3 cm széles, alul teljesen hiányzó, felül hiányos, sérült keretbe foglalt mezőben szemből nézve bal felé vágtató lovas alakja látható. A mintázat negatív préseléssel készült. Az ábra háttere poncolt dí- szü. A díszített mező szélein egy-egy 3 mm hosszúságú, alul pici kerek korongocskával rögzített aklaszeg rögzítette a szíjhoz a veretet. Az aklaszegek közül az ovális csat felöli darabok 0,5 cm-rel a csatlemez szélétől beljebb találhatók, hogy a csatlemez aláhajlított, az elülső oldalánál keskenyebb alsó 2 cm-s részét is biztonságosan tudják a szíjhoz fogni. A vágtató lovas és a tó alakjának kompozíciója szinte teljesen kitölti a rendelkezésre álló felületet, sőt annak szerkesztésekor, ill. kivitelezésekor bizonyos részletek már a poncolt hátterű mezőből is kicsúsztak. A bő szabású, redőzött fegyveringet (bambusiumot) viselő 20 Nagykőrös és környéke középkori településtörténetéről: SIMON 1987, 85-94,; SIMON 1994. 21 Arany János Múzeum, Nagykőrös, ltsz.: 2007.1.1., 2007.2.1. 297
