Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Simon László: Egy 13. századi bronzcsat Nagykőrös–Ludasról – Adatok a Kiskunság északi peremterülete középkori településtörténetéhez
Simon László lovas fejének egy része, a bal kezében tartott kard hegye, a lovag lába, valamint a ló lábai és farkának vége már a keretező mezőbe csúszott ki. Az ábrázolás annak kis mérete ellenére viszonylag élethü és meglehetősen gazdag a részletekben. A lovas alakja kissé szembefordulva látható, fején valószínűleg sisak, mert arcának részletei (ellentétben a lófej aprólékosabb kimunkálásával) nem látszanak. A lovas tartása egyenes, kinyújtott bal kezében kétélű, gombos markolatvégződésű, keresztvasas kard, pengéjén végigfutó vércsatomával. A lovas jobb keze nem látszik, ezzel valószínűleg a teste jobb oldala előtt látható tárgyat fogja. A hasonló ábrázolásokon általában pajzsot tart a lovas, viszont esetünkben ennek a részletnek a meghatározása problematikus, s csak az bizonyos, egyetlen pajzsábrázoláshoz sem hasonlít. Erős nagyítású fényképeken látszik, hogy a lovas felsőteste előtt ábrázolt tárgy ugyanúgy, miként a többi fontos részlet kiemelkedik a síkból, s vonalvezetése szerint annak formája leginkább egy reflexíj kontúrjaihoz hasonlít. E tárgy mögül a feltehetően ugyancsak a jobb kézben tartott, vagy a nyereghez rögzített szár visszahajló részlete látszik. A test bal oldalán hullámzó felületű ing látható, a lovas lábát kisé behajlítva, hátrahúzva ábrázolták. Sajnos ez a részlet kontúr nélküli, elmosódott, így nem egyértelmű, hogy kengyelbe bujtatott-e a lovas lába, vagy sem, bár a testtartás a kengyelben való támaszkodást feltételezi még akkor is, ha az nem látszik. Analógiák szerint a lovagi felszerelésű vágtató-száguldó lovas lába, majdnem mindig egyenes vagy kissé előrenyújtott. Ez a testhelyzet a magas hátsó kápájú nyerget feltételezi, amelyben megtámaszthatja magát a lovas, ez a részlet azonban leletünk ábrázolásán nincs kidolgozva, vagy ma már nem látszik. A lovas derekához szögben csatlakozó, kissé ferdén előredöntött helyzetben fekvő tárgy talán a kézben tartott kard hüvelye lehet. Ez azonban csak feltételezés, mivel részleteket nem lehet felismerni a kontúr nélküli domborulaton. A ló leszegett fején jól látható annak poncvésővel hangsúlyozott sörénye, füle, csukott szája, az „odaadott” szár22 hosszú, nyak alatt lelógó részlete a ló szájától a nyeregkápához rögzített, vagy a lovas íjat (?) tartó jobb kezében fogott végével együtt. A ló fején pofaszíj nem látszik, viszont a száj szeglethez közel 22 Vő.: SZŐLLŐSY 1999. a szem irányába egy korongot találunk. Ez lehet egy csikózabla pofaszíj és homlokszíj kereszteződésénél elhelyezkedő kerek szíjelosztó karika is, de az is elképzelhető, hogy éppen egy nyelvszorítós zabla-típus Zsámbékról ismert változatán feltűnő korongdíszét ábrázolták sematikusan. Ez utóbbi variációt támogatja esetleg a kantárszíj vonalának enyhe törése a ló álla alatt, amint arra Vörös István szerkezeti és működési rekonstrukciós rajzából is következtethetünk.23 Az előbbi változathoz hasonlókat a Szent László-legen- da témakörét ábrázoló gelencei, székelyderzsi és ka- kaslomnici freskókon láthatunk.24 A ló mellső lábai behajlítva, egyik - a bal oldali - szíjat átfogó/rögzító szegecs alá nyúlik. A ló hátsó lábai nyújtva, a lovas nyereg mögötti részén farhámnak nincsen nyoma, viszont erős nagyítású képen enyhén kivehető a nyerget elöl rögzítő szügyelőszíj. (2. kép; 3. kép b-d) Az övdísz 2,3 cm hosszú, 0,3 cm széles sima hosszúkás téglalap alakú, domborodó, préselt bronz veret, alsó és felső végén 1-1, alul kerek lemezkével ellátott aklaszeggel. (3. kép e—f) Párhuzamok A 11-13. századi források (régészeti leletek és képzőművészeti alkotások) szerint a hosszú, ingszerű felsőruhát (tunica-t) összefogó öv különféle anyagú változatokban része volt a viseletnek. A ránk maradt csatok és veretek szerint az övék egyre keskenyebbek lettek, a csatokat hosszú szíjbújtató lemezzel erősítették az övre.25 Ezt a típust képviseli a nagykörös-ludasi példány is. A csatkarika ovális alakja a csattüske alatti bordázott kialakítással, másik oldalán sarkított végű egyenes tengellyel, számos 13. századi leletből ismert (Kaszaper, Békés m.; Krásno /Oszéplak/, Szlovákia; Hradistko / Csehország/; Wartenberg /Németország/; Strassburg / Franciaország/, Nitra-Drazovce /Zobordarázs/, Szlovákia).26 * Valamennyi öntött bronz példány. Néhány darabot kivéve a csatot a szíjhoz rögzítő csatlemez el23 VÖRÖS 2007a, 164., 6. kép. 24 LUKÁCS 1980,1, II, VII, X. t., 22. kép 25 FINGERLIN 1971, 36-83.; LOVAG 1974, 396-399.; KUBINYI 1984, 224.; PÁLÓCZI HORVÁTH 1993, 161-169.; KOVÁCS 2003, 350-351.; BERTÉNYI 2006, 105., 26 FINGERLIN 1971, 58., Kát. Nr. 144.,352., 446., 499.; RUTTKAY 2005, 37-38., 14. t. 2:8. 298
