Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)

Hatházi Gábor–Kovács Loránd Olivér: Árpád-kori falu és kun szállás Perkáta–Nyúli dűlő lelőhelyen – Falu, templom és temetők

Hatházi Gábor - Kovács Loránd Olivér

ben - mint azt már tárgyaltuk — a soros temetőnek a cinteremtől világosan elváló részében még III. István (1162-1172) pénzzel keltezett temetkezés is előfordul. Ennek alapján a feltárók véleménye szerint nem zárható ki, hogy az itt élő Árpád-kori népesség temetőhasználatának lehetett egy (hozzávetőlegesen a 12. század 2-3. negyedére kitapintható) „átfedéses” periódusa, amikor mindkét temetőt egyszerre használták. A konzulensi vélekedés szerint a cinterem területére eső II. Géza (1141-1162) pénzekkel keltezett legkorábbi Árpád-kori temetkezések valójában a soros temető szerencsésen fennmaradt sírjai, melyekre a cinterem- hez tartozó, későbbi Árpád-kori sírok csupán rárétegződtek. Amennyiben ez az értelmezés bizonyulna helyesnek (ezt a későbbi stratigráíiai elemzéseknek kell tisztáznia), úgy nem számolhatunk kettős temető-használattal, s a csupán „egylépcsős” átalakulás (vagyis a templom megépülése, a cinteremmé való átfejlődés megindulása) a 12. század utolsó negyedében zajlott le.

Akármelyik értelmezés bizonyuljon is később helyesnek, ez a ma még csak felületesen vázolható nyú- li-dűlői jelenségcsoport - reményeink szerint — fontos adatokkal és szempontokkal járulhat hozzá kora Árpád-kori soros köznépi temetőink felhagyásának, illetőleg templom körüli temetőink kialakulásának igen összetett kérdésköréhez, azon belül is kiemelten a „Gellértegyháza-problémához”.

Az Árpád-kori Gellértegyházával azonosított Oroshá- za-Rákóczi telep (Békés m.)45 kapcsán Szőke Béla vetette fel elsőként,46 hogy a 10. században még pogány temetkezési helyekként nyitott, s az ország kereszténnyé válása jegyében a 11-12. század folyamán felszámolódó soros temetők, valamint a helyükbe lépő, újonnan emelt templomok körül létesült cintermek egymást nem feltétlenül kizáró, s földrajzi értelemben nem mindig elkülönülő temetkezési helyek. Bár Szőke is kétségtelennek tartotta, hogy az esetek elsöprő többségében a két temetőtípus kikerüli egymást, egyes esetekben egy átmeneti „vegyes” típussal is számolnunk kell, amikor is a kezdetben pogány soros temető területén az idővel kereszténnyé vált közösség templomot emelt, s a temető cinteremmé fejlődött át.

A problémafelvetést megalapozó gellértegyházai temetőről - Dienes István kritikája nyomán47 - ugyan

45 ZALOTAY 1957.

46 SZŐKE 1959, 38.

47 DIENES 1965, 159-160.

kiderült, hogy nem tekinthető e lehetőség perdöntő bizonyitékának, ennek ellenére az utóbbi másfél-két évtizedben többször is felmerült a temetőtípus létjogosultságának lehetősége,48 sajnos érdemi bizonyíthatóság nélkül. Hiába volt észlelhető számos esetben Árpád-kori templomok falai által vágott/fedett/ bolygatott korábbi sírok jelenléte a cintermekben: a kis felületű feltárások többnyire nem tudták egyértelműen igazolni e szuperpozíciós sírok kora Árpád-kori soros temetőhöz való tartozását, csupán a templomnál korábbi mivoltát. A mégis kora Árpád-korinak bizonyult szuperpozíciós sírok jelenléte pedig a kőépületet megelőző fatemplomhoz való kötődéssel is magyarázható volt. A bizonytalan jelekkel szembeni - nagyon is jogos és megszívlelendő - óvatosság, valamint a középkori kánonjog elvi előírásainak szem előtt tartása jegyében a kutatás egy része az utóbbi időben meglehetősen szkeptikussá vált a kérdésben: az egyik legfrissebb álláspont szerint szinte kizárt, hogy olyan helyen, ahol korábban pogányok nyugodtak, keresztény templomot és cintermet létesíthettek volna. Ha mégis, azt kizárólag a korábbi sirok teljes eltüntetésével (napjaink profán szóhasználatával élve valóságos „talajcsere” árán) valósíthatták csak meg. Ebből következően az átmeneti Gellértegyháza-típus meglétével kutatásunk aligha számolhat.49

E probléma tekintetében is kivételes lehetőségeket hordoz a perkátai Nyúli-dűlő összetett Árpád-kori temető-együttese. Az itt észlelt, csaknem teljes felületén feltárt, így időrendjét és struktúráját tekintve is

48 Összefoglalóan, a kérdéskört a templom körüli temetők irányából közelítve: KULCSÁR 1995, 227-239.; RI- TOÓK 1997a, 167-168.; uő. 2010, 478^180., a soros temetők aspektusából: LANGÓ 2010, 456-457., a nézetek és számításba vehető esetek további bőséges irodalmával. A probléma legfrissebb összegzése, a valószínűsíthető Vas megyei előfordulások elemző-értékelő áttekintésével és a Árpád-kori temető-alaptípusok rendszerezésével: PAP 2012, 211-250.

49 Ritoók Ágnes 1997-es álláspontja még megengedőbb: a kellő óvatossággal kezelt kérdéskör „további kutatása árnyaltabbá teheti a kora Árpád-kori történelmünkről alkotott képet” (RITOÓK 1997a, 167.). 2010-es véleménye - figyelemmel a kánonjogi előírásokra - a pogány soros és keresztény templom körüli temetőknek már csak egymás mellettiségét tarja elképzelhetőnek, a cintermek kora Árpád-kori szuperpoziciós sírjait pedig korai, esetenként nyom nélkül elenyészett templom meglétével magyarázza: „a legvalószínűbb egy nem kőből épült előzményt feltételezni” (RITOÓK 2010, 478., 480.).

252