Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Rosta Szabolcs: Pétermonostora pusztulása
Rosta Szabolcs kapcsolódhat. Az újjáépítés során nem veszik észre a vázakat, azok a padlószint alá kerülnek. Másik magyarázat szerint az egyének mégiscsak a tatárjárás során pusztultak el. Ez esetben a tatárjárás után újra használatba veszik a kolostort, melynek során a fiatalok maradványai szintén elkerülik a figyelmet. Ebben az esetben az eddigi kronológiai felosztásunk a kolostor felhagyását illetően kérdésessé válik és felmerül annak a lehetősége, hogy a tatárjárás nem okozott végleges pusztulást a település életében. A további ásatások reményeink szerint a fontos kronológiai kérdés végére is pontot tesznek majd. Egy másik jelenségcsoport, mely további hitelesítő feltárások esetén közvetlen bizonyítékul szolgálhat a tatárjárást illetően, a mezőgazdasági vaseszköz-lele- tek. A fémdetektoros vizsgálat során eddig két esetben mutatkozott a település területén, viszonylag nagyobb mélységben több eszköz egymás mellé helyezve. Az egyik esetben két ekevas, a másikban erősen hamus rétegben két ekevas és egy csoroszlya voltak együtt deponálva. Ezek a 13. századra keltezhető vaseszközök a maguk korában nagy értéket képviselhettek tulajdonosuk számára, mely mindenképp feltételezi ezen együttesek rablástól vagy egyéb erőszakos cselekménytől való megóvásának akaratát.42 A helyszínek bemérése után a későbbiekben nyílik majd lehetőség hitelesítő feltárásra, mely révén remélhetőleg pontosan be tudjuk majd illeszteni e lelet-együtteseket a megfelelő összefüggésekbe. A fenti eshetőségek a közvetlen bizonyíték lehetőségét vetik fel a tatárjárást illetően, bár igazolásukhoz még további eredmények is szükségesek. Azonban azt a jelenleg rendelkezésre álló adataink is igazolják, hogy a település életében a 13. század közepétől súlyos változás történik. Ezen adatok segítségével a tatárjárás pusztításának eshetősége, közvetve már most is kimutatható Pétermonostorán. A legszembetűnőbb jelenség a lelőhelyen belül az egymástól jól elválasztható Árpád-kori és késő középkori időszak településeinek a mérete. Mivel a telepanyag intenzitásában és minőségében egyaránt megfigyelhető egy határozott eltolódás az Árpád-kor javára, így ezt nem lehet pusztán településszerkezeti átrendeződéssel magyarázni. Kétségtelen, hogy az Árpád-kori Pétermonostora település jelentősen nagyobb volt, mint a 14-16. században. 42 LASZLOVSZKY 2003, 462. Az Árpád-kori lelőhelyet, leletanyagának mennyisége és főként minősége jelentősen kiemeli a korszak egyéb ismert lelőhelyei közül. Ezzel szemben a 14-16. század anyaga alapvetően megegyezik a hasonló jellegű települések leletanyagával, a lelőhely kutatottságának magas foka miatt inkább csak mennyiségi többlet mutatkozik a korszak ismert telepanyagaihoz képest. Ez azt mutatja, hogy az adott korszakokban más-más szerepet játszik Pétermonostora a Homokhátság települési rendszerében. További feltűnő különbség mutatkozik az ismert és azonosított épületek jellegében is. Maga a hatalmas kolostor-együttes, valamint a kifejezetten kisméretű plébániatemplom alapvetően jelzi a két korszak különbözőségét Pétermonostorán. A telepobjektumok az eddigi terepbejárási eredmények szerint szintén jelzik ezt az eltérést, a kőalapozású háznak meghatározott jelenségek az Árpád-korhoz köthetők. A fenti jegyek mind arra mutatnak, hogy Pétermonostora idővel veszített jelentőségéből és a gazdag, központi helyszínből egy átlagos méretű és típusú településsé vált. Ez a felismerés önmagában azonban nem ad választ arra a fontos kérdésre, hogy vajon egy természetes átalakulás eredményével állunk szemben, vagy egyéb lehetőség is kínálkozik a két korszak különbségének magyarázatát illetően. A leletanyag nagy részét kitevő pénzek érdekes dologra mutatnak rá, mely segíthet e kérdés megválaszolásában. A lelőhelyről begyűjtött több száz pénz szerint a 13. század 2. fele és a századforduló időszaka lényegében teljesen hiányzik. A pénzek alapján Pétermonostora csak a 14. század első felében éled újjá, aktivitása pedig csak a 14. század közepétől indul ismét. Az eddig előkerült pénzek kiemelkedő mennyisége alapján ezt a hiátust nem lehet pusztán a véletlen művének tekinteni. E hiány okát vagy eddig nem ismert, különleges pénzforgalmi folyamatokkal, vagy sokkal inkább azzal az egyszerű eshetőséggel lehet magyarázni, miszerint a település ebben az időszakban valóban lakatlan volt. Egy kimutatható, közel 60-80 évnyi hiátus a település életében magyarázatot adna a lelőhelyen a két korszak szembeötlő különbségére, hiszen egy település átalakulása helyett lényegében már két különböző, komolyabb kontinuitás nélküli településről kell beszélnünk. Ez a felismerés pedig már jelentősen befolyásolja a tatárjárás Pétermo- nostorára gyakorolt hatásának kérdését is. Az újratelepítést látszik megerősíteni a település földrajzi elhelyezkedése, hiszen Pétermonostora az 1246212
