Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)

Rosta Szabolcs: Pétermonostora pusztulása

PÉTERMONOSTORA PUSZTULÁSA ban beköltöző kunok szállásterületen belülre került. Ezzel kapcsolatban leszögezhető, hogy Pétermonosto- ra a források alapján nem volt kun szállás, később sem tartozik a kun székrendszerhez, birtokosai nyomon követhetően mindvégig magyarok. A plébániatemp­lom 14. század első felében induló temetőjében ettől függetlenül egyértelműen kun etnikumjelző leletek is mutatkoznak, de a temetőn kívül is vannak olyan jegyek, melyek kiemelik a kunok szerepét Pétermo- nostora késő középkori történetében. Viszonylag sok, csillag alakú tizenkéttüskés buzogány került elő a tele­pülésen. Ez a buzogánytípus a kunok megjelenésével terjed el az országban, ilyen tömeges előfordulásuk egy lelőhelyen szintén elgondolkodtató.43 A kolostor bontási törmelékében lelt, a 13-14. század fordulóján kizárólag kunokhoz köthető 4 darab ívelt talpalójú kengyel már kétségtelen magyarázatot ad az egykori történésekre. (43. kép) Annyi bizonyos, hogy a kör­nyező nagyobb településekhez hasonlóan települnek be kunok Pétermonostorára, sőt valamikor a 13-14. század fordulója körül ők bontják szét, vagy pontosab­ban velük bontatják el a kolostor-együttest. A kunok történetével foglalkozó szakemberek számára jól is­mert forrás különösen érdekes lehet számunkra, mert ugyan települést nem megnevezve, de akár a Pétermo­nostorára történt kun beköltözést is jelezheti. 1347- ben Halasi Köncsög ispán, kun kapitány szállásáról 12 nemezsátor alatt lakó kim szökött át Becsei Töttös birtokára, akiket Köncsög oda is ajándékozott, majd 1349-ben újabb 25 kunt adományozott Töttös mes­ternek.44 Éppen ezekben az években kiadott okleve­lek azt igazolják, hogy Pétermonostora ekkor Becsei Töttösé volt. Ezt az adatot a régészeti bizonyítékokkal is összevetve komolyan felmerül annak a lehetősége, hogy ezek a kunok a közeli Halasról Pétermonostorára települtek be és láthatjuk bennük annak új telepeseit. Összegzés Mégha a történeti források hallgatnak is Pétermo­nostora 13. századi életének fontos eseményeiről, a régészeti eredmények nyomán előkerült közvetett bizonyítékok sora igazolja, hogy a település életében komoly törés történt a 13. század közepén. Mind a pénzek, mind a kolostor-együttes és a plébániatemp­43 HORVÁTH 2001,74. 44 SELMECZI 1992, 64. lom viszonyulása is egy jelentősebb hiátust igazol a település fennállásában. A 13. század első felében a Homokhátság központi települése életének hirtelen bekövetkező vége nem magyarázható egy természetes falupusztásodási folyamattal. Különösen azért nem, mert a romokon néhány évtized múltán, a 14. század első felében megjelennek az új telepítők. Ezek a te­lepesek a régészeti leletek tanúsága szerint részben biztosan kunok voltak. A tanulmányban kifejtett okok mindenképpen azt feltételezik, hogy Pétermonostora 13. század közepén történt összeomlása valamilyen hirtelen bekövetkező eseményhez kapcsolható. Az 1241-42-ben történt tatárjárás és a hozzá kapcsolódó eseménysor mindenesetre kézenfekvő magyarázatot ad erre. Nehezen elképzelhető, hogy a vidéket telje­sen letaroló és elnéptelenítő mongol hadak éppen ezt a jelentős és gazdag, már a kolostor-együttes folytán is erős, katonasággal is ellátott központot hagyták vol­na érintetlenül. A Pétermonostoránál jóval jelentősebb és erősebb városok és erődítések sorának elpusztítá­sa szerte az országban pedig arra figyelmeztet, hogy hosszabb ideig tartó ellenállással, netalán kisebb vesz­teségekkel semmiképpen sem lehet számolni. Pétermonostora 13. század közepén történt időleges elpusztulására a régészet eredményei közvetett bizo­nyítékokat szolgáltattak, annak okát a tatárjárásban kereshetjük. Arra azonban nem ad magyarázatot a ré­gészet sem, hogy a tatárjárás során komoly vesztesé­geket szenvedett vagy el is pusztult Pétermonostora, azt követően miért nem nyeri vissza korábbi jelentő­ségét. A kolostor újratelepítése valószínűleg a birtokos Becse-Gergely nemzetségnek is gondot jelenthetett a tatárjárást követő években. A környék közel fél évszá­zadra az igencsak rendezetlen viszonyú kun területen belülre került. Mégha jogállását tekintve csak beé­kelődött birtok is, birtokosai a kunok okozta bizony­talanság folytán sem feltétlenül tudják vagy akarják jogaikat érvényesíteni, Pétermonostora újratelepítése így nem is feltétlenül állt érdekükben. A 14. század folyamán a történeti források adatai által is igazolható hangsúlyeltolódás történik Félegyháza és különösen Kecskemét irányába. Ebben szerepe lehetett az Ár­pád-kor folyamán is létező, lényegében a mai nyomvo­nalon haladó E75-ös, Pestet Szegeddel összekötő főút jelentőségének emelkedése.45 Ez a Sáregyház-Félegy- háza-Kecskemét állomásokkal lényegében elkerüli a 45 ROSTA 2010, 132-133. 213

Next

/
Oldalképek
Tartalom