Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Rosta Szabolcs: Pétermonostora pusztulása
Rosta Szabolcs éppen ezen időszak lelethorizontja alkotja, így igen látványosan mutatkozik az ezüsttárgyak szinte teljes hiánya. Egy köpűs záródású ezüstkarika töredékén kívül esetleg 2 ide köthető övcsat-töredék anyaga ezüst, mely különösen az ide tartozó közel 250 aranyozott tárgy függvényében meglepően kevés. A Pétermonos- torán jelentkező fémanyag összetétele alapján felvethető egy különleges, eddig nem megfigyelt jelenség lehetősége. Az ezüsttárgyak, ékszerek hiánya mellett természetesen sok ezüstpénz van ugyanebben az időben. Az ezüstből készült ékszerek hiányának lehetséges magyarázata lehet, hogy a 12. század közepétől megélénkülő pénzforgalommal együtt ezüst-hiány jelentkezik. Ennek igazolásához természetesen további, e lelőhelyen túlmutató szerteágazó kutatások szükségesek, mindenesetre a hatalmas mennyiségű fémlelet lehetőséget biztosít ahhoz, hogy ilyen jelentőségű felvetést tehessünk. A helyszín jelentőségét több különböző fegyver, fegyvertöredék is mutatja, melyek a lelőhelyen kerültek elő. A kolostor omladékában mindössze 1 számszeríj nyílhegy volt, de a település több pontján is mutatkoznak darabok. Bár a fegyverek pontos korszakolása nem minden esetben lehetséges, de kardok markolatgombjai, tüskés és korai forgótaréjos sarkantyúk, kengyelek, egyes nyílhegyek, egy réz berakásos páncéltörő kopja és szekercék, bárdok mindenképpen a 12-13. századi településhez köthetők. (35. kép) Viszonylag gyakori az úgynevezett tizenkéttüskés buzogány, melyek különböző méretben, bronz és jó minőségű vas kivitelben egyaránt jelentkeznek. Ezek magyarországi megjelenése a 13. század közepe, széleskörű elterjedését a kunokhoz kötik. Pétermonostora történetét tekintve, ez a megfigyelés megállja helyét. A lelőhelyről előkerült mezőgazdasági eszközök közül mindenképpen kiemelkednek az ekék. A település területéről eddig öt darab aszimmetrikus ekevas jött elő, két esetben depó is valószínűsíthető. Egy valószínűsíthető épületben együtt volt elhelyezve két ekevassal egy nagyméretű csoroszlya is. (36. kép) Az állandó fémdetektorozás során előkerült leletanyagok közül a pénzek előkelő helyet foglalnak el. Az eddig bekerült közel 800 pénz meghatározása folyamatban van. Kisebb, de fontos részük rétegtani szempontból értékelhető helyről, az ásatás helyszínén szintről, rétegből vagy objektumból került elő. Az ilyen helyzetben előkerült pénzek jelentőségét felesleges magyarázni, a kolostor építéstörténetének leírása ezek segítségével történhetett meg. Nagyobb részük a településről jött elő, a 12-16. század között lényegében egyöntetűen jelentkeznek annak különböző részein. Az eddig egyetlen 11. századi, szétvágott bizánci arany soliduson és egy fél Salamon pénzen kívül a település valószínűsíthető korai időszakából nem jött elő egyéb veret. (9. kép) A pénzek majd a 12. század elejétől töretlenül jelentkeznek, mennyiségileg nem meglepő módon III. Béla rézpénzeiben csúcsosodnak ki. Mindamellett a középkori magyar pénztörténet e nagy tömegben jelentkező pénzei nem feltétlenül reprezentálják egyben a település életének csúcspontját is. Ha a rézpénzeken kívül nézzük az eddig megvizsgált darabokat, azt látjuk, hogy azok folyamatos életet jeleznek az Árpád-korban. Viszonylag nagy számban kerültek elő bizánci pénzek, valamint egy velencei veret is a 12. század végéről. A 13. század első felét nagy tömegben előkerült friesachi típusú pénzek mutatják. Témánk szempontjából mindenképpen fontos észrevétel, hogy a pénzek alapján egy hiátus mutatkozik a település életében. A településről és a kolostor romjai közül egyaránt IV. Béla brakteáták jönnek elő, melyek lezárják a 13. századi pénzhorizontot. A plébániatemplom területén és a településen az elhanyagolható számú, 2 db szlavón dénáron kívül egyaránt majd csak a 14. század első felétől indul újra a pénzforgalom. A pénzek megközelítőleg 60-80 évnyi hiányt mutatnak a lelőhelyen. Pétermonostora, mely a 15. század végétől már csak Monostor néven él, Lázár deák térképén is szerepel, jelezve azt, hogy a 16. század harmadáig a jelentősebb homokhátsági települések közé tartozott. Ennek megfelelően a késő középkori, kora újkori leletanyag között is vannak kifejezetten nívós, egyedülálló darabok. (37. kép) De összességében a késő középkori fémanyag sem mennyiségileg, sem minőségileg nem közeliti meg az Árpád-kori leletanyag gazdagságát. Pétermonostora környezete a tatárjáráskor Az Árpád-kor településképének felvázolásához a mai kiskunsági részekre vonatkozóan az átlagosnál is kevesebb forrással rendelkezünk.26 Az azonosítást megkönnyítő Árpád-kori eredetű település és földrajzi nevek hiánya csak részben forráshiánnyal magyarázható 26 GYÖRFFY 1961,35. 206
