Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Rosta Szabolcs: Pétermonostora pusztulása
Rosta Szabolcs olyan jól megfigyelhető volt, mint a felnőtt síroké. Annak, hogy miért éppen a dombocska tetejét találjuk üresen, két magyarázata lehet. Elképzelhető, hogy itt koncentrálódott a gyermekek temetkezési helye, ahol később a templom építése során ezek az alapvetően sekélyebb sírok már valóban nagy arányban elpusztulhattak. Ezt támasztaná alá az, hogy a templom alapozása alatt néhány gyermek bolygatott sírját meg lehetett fogni. Másik lehetőség az üres területet illetően, hogy mégis volt egy korábbi - talán könnyű szerkezetű - templom a domb tetején, melynek nyomait akkor viszont teljesen elpusztították a későbbi események. A templom és a keleti kolostorszámy felépítése után egy problémásabb temetői fázis jelentkezik, melyet az egyszerűség kedvéért templom körüli temető korai periódusának nevezhetünk. Ez a temetőfázis az 1130—50 közötti soros temető átalakulása, mely a templom szőkébb környezete köré szerveződött. Ennek sírjai leginkább a templom körül jelentkeznek, egyes esetekben a későbbi átépítések épületalapozásai által elvágva. Leginkább az északi mellékkápolna alatt, a déli mellékkápolna alatt és mellett, illetve a templom nyugati szélénél és északnyugati sarka körül figyeltük meg őket. Az biztos, hogy az ekkor már álló keleti kolostorszámy alatt nincs temetkezés. Az ezzel a fázissal kapcsolatos nehézség abból ered, hogy a dombot ért újkori pusztítás éppen a templom külső részét érintette leginkább, egyrészt a középkori felszíneket, másrészt nagyszámú sírt is elpusztítva. A kolostor nyugati szárnyának és a kerengőnek az alapozása egyaránt vágja ezeket a sírokat. Mindamellett a kolostor II. fázisához tartozó, a későbbi átépítés során visszabontott udvart kerítő fal alapozása szintén felülrétegezi őket. Ebből a szituációból eredt az a felismerés, hogy az 1130-50 között épített keleti épületszámy az első időkben nem volt körülkerített kolostorudvar, hanem magában állt. Ezután a templom körüli temető későbbi periódusáról beszélünk, mely nagy sírszámmal jelentkezik. A templom környezetében a korai, körülkerített kolostorudvaron kívül minden irányban észlelhető. Klasszikus templom körüli temetőként, nagy sírszámmal jelentkezik, a nagy átépítést közvetlenül megelőző időszakban. A stratigráfiai helyzet azt bizonyítja, hogy a körbekerítés után a kolostorudvaron nem folyt temetkezés. A templom köré szerveződő temető nagyobb sírszáma azt mutatja, hogy a kolostorudvar első lerekesztéséig is több időnek kellett eltelnie, addig az emberek a templom északi oldala mentén is eltemették halottaikat. A lerekesztés után ebben az irányban átmenetileg megszűnik a temetés, de ezen kívül a templom egyéb irányában folytatódik. Ez a templom körüli temető későbbi periódusa. A temetkezések általában már többszörös szuperpozícióban jelentkeznek, a templom körüli temető korai periódusától több estben nem is elkülöníthetőek a sírok. A leginkább ezeket a temetőperiódusokat ért későbbi roncsolások és a sírok eleve sekélyebb volta miatt, sírgödröket csak nehezen lehetett érzékelni. Nagyon fontos megfigyelés, hogy kizárólag e későbbi periódushoz tartoznak azok a sírok, melyekbe kisebb-na- gyobb mennyiségű faszenet szórtak. A sírokban még találhatóak mellékletek, a kartartás főként nyújtott. Ez a helyzet egészen a kolostor nagy átépítéséig tart. A kolostor korai udvarának eddig csak kisebb felületeit tártuk föl, a későbbiek során az udvar járószintjeinek követésével esély nyílhat a fenti időszakok pontos meghatározásához is. A jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy ez a temetőfázis a 12. század második felében és talán a 13. század elején áll fenn. Ehhez a sírhorizonthoz egyértelműen 98 sír tartozik, további 41 temetkezés a késői soros temető átalakulásának időszaka, 14 sírt pedig nagy valószínűséggel a késői fázishoz sorolhatunk. A kolostor nagy átépítése a temetők szempontjából is új korszakot nyit meg. A késői kolostori temető bizonyosan csak az udvar feltöltése és a nagy átépítés után nyílik meg. Úgy tűnik, hogy a kolostor udvarára vonatkozó tiltás feloldása után a temetkezések fő helyszínévé válik a kolostor. Az udvar feltöltése és kiegyenlítése után megépül a kerengő is, melybe ezután kortól és nemtől függetlenül kezdenek temetkezni. Sokszoros szuperpozíciókkal, többszörös rétegződéssel jelentkeznek a temetkezések, a középkori temetőknek megfelelően megszokott zsúfoltságban töredékes, részleges vázrészekkel. Közös jellemzője e temetőrésznek a teljes melléklet nélküliség, a korábbi nyújtott kéztartás megváltozása. A kerengőn kívül a kolostor udvarába is temetkeznek. A késői kolostorudvar eddig feltárt részein mindenhol nagy számban jelentkeznek a sírok, bár a kerengőfolyosóban különösen sűrűn vannak. A nagyszámú temetkezés valamint a kor és nembeli megoszlás kizárja, hogy a kolostorba csak a szerzetesközösség tagjai temetkeztek volna. Úgy tűnik, a 13. század folyamán a népesség nagyobbik része is engedélyt kapott erre. E sírhorizonthoz bizonyosan 96 temetkezés tartozik. Ugyanakkor mindenképpen figyelemreméltó, hogy a templom teljes területén hiányoznak a templom 202
