Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Paja László: Tatárjárás kori leletek vizsgálati lehetőségei a Szank határából előkerült embertani szérián
Tatajárás kori leletek vizsgálati lehetőségei Szánk határából előkerült embertani szérián Eredmények A minimális egyénszám meghatározásának eredményei a 2-4. képen láthatóak. Megfigyelhető, hogy az egyes csontterületek nem egyforma arányban jelennek meg a maradványok között. Elsősorban olyan anatómiai képletek adják a legnagyobb mintaszámot, amelyek vastagságukból, robusztus jellegükből adódóan jobban ellenállnak mind a hőhatásnak, mind a betemetődést követő évszázadokban lezajló egyéb tafonómiai folyamatoknak. Ez megfelel az antropológiai és igazságügyi orvostani vizsgálatokon alapuló megfigyeléseknek.16 Ilyen területek közé sorolhatjuk a koponyán pl. a homlokcsont glabella területét, a halántékcsont sziklacsonti elemeit, az alsó állcsont képleteit. A posztkraniális vázon az egyébként nem, vagy nem jól értékelhető gerinccsigolyák közül kiemelkedik az 1. és 2. nyakcsigolya reprezentáltsága (3. kép), a legnagyobb esetszámot azonban itt is az erőteljesebb csontterületek, karcsont, a singcsont, a medencecsont, a combcsont és a sípcsont megfelelő területei adják. (4-5. kép) Vizsgálataink azt mutatják, hogy a koponya területén legnagyobb számban az alsó állcsont képviseltette magát, a minimális egyedszám ezek alapján a szuba- dult kategóriában 10, az aduit csoportban 16. A felső végtag csontjain végzett vizsgálatok alapján kijelenthetjük, hogy a karcsonti elemek alapján minimum 16 szubadult egyén, a singcsont proximális végdarabja alapján pedig minimum 17 felnőtt egyén maradványai találhatók meg az antropológiai anyagban. Az alsó végtagok anatómiai területeinek beazonosításának és megszámlálásának eredményeként megállapítható, hogy combcsonti nyak alapján minimum 17 szubadult egyén, a combcsonti és sípcsonti diafízis-darabok alapján 16 aduit egyén került elő a szanki ásatás során. Ezen adatokat összesítve elmondható, hogy a Haladás Tsz. II., Horvát tranzit 113. lelőhelyen feltárt épületben minimum 34 egyén maradványai találhatók meg, mind a szubadult, mind az felnőtt kategóriába 17-17 egyén sorolható be. Az elhalálozási kor pontosabb meghatározására a 3 egyén, a szubadult koponyák és alsó állcsont-töredékek, valamint néhány, a szubadult korcsoportok valamelyikébe tartozó épen maradt hosszúcsont esetében 16 NEMESKÉRI - HARSÁNYI 1968; BUIKSTRA - UBELAKER 1994. volt lehetőség, amelynek eredményei a 6. ábrán láthatók. Meg kell azonban jegyezni, hogy mivel a koponyák, vázak és egyedül lévő csontok összeillesztése nem lehetséges, az eredmények átfedést mutat(hat) nak, azaz a szériára vonatkozó pontosabb kormegoszlási adatokkal ezen adatsor nem szolgálhat. Annyi azonban kiolvasható az eredményekből, hogy a gyermekek és fiatalkorúak közül az Infantia II korcsoport képviselteti magát a legnagyobb számban, nagyon fiatal gyermekek vázelemeit nem találtuk meg. A csonttani nem megállapítása a felnőtt (bizonyos esetekben fiatalkorú) egyének esetében lehetséges. Jelen széria elemzése során a nemek megállapítását segítő komplex vizsgálatra a teljes vázak hiánya miatt nem volt lehetőség, csupán becslésekre hagyatkozhatunk. A becslések alapját a legnagyobb számban előkerült, és a többi csonthoz képest jobb megtartási állapotú combcsontok és alsó állcsontok jelentették. Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy ezek a csontok nemi különbséget mutató képletei kisebb számban mutatnak masculin jelleget, amiből feltételezhető, hogy a leégett házban talált egyének között nagyobb arányban lehettek jelen nők. A felnőtt egyének metrikus elemzése az anyag töredékessége miatt szintén nehézségekbe ütközött. Két koponya és 11 mandibula esetében volt lehetőség kevés számú méret felvételére, ezen adatok a kis esetszám miatt elemzésre nem adnak lehetőséget. Néhány hosz- szúcsont esetében tudtuk becsülni az egyén testmagasságát, ennek eredményei a következők. A 3. egyén testmagassága a jobb singcsont alapján 155,6 cm, további 4 esetben 163,0, 163,0, 154,7 és 160,2 cm-nek adódtak a jobb oldali, egyénekhez nem köthető sing- csontok hossza alapján becsült testmagasságok. Ezen kívül egyetlen jobb oldali szárkapocscsont adott lehetőséget testmagasság becslésére, az egyénhez szintén nem köthető csont alapján egy 151,5 cm-es egyént feltételezhetünk a szériában. A patológiai elemzés során kevés számú elváltozást tudtunk feljegyezni, ez három jelenséggel magyarázható. Az első kettő az, hogy a csontok megégé- se és feldúlása, valamint az ásatás során elpusztított objektum számos elváltozás észlelését lehetetlenné tette. Harmadik lehetséges okként nem szabad arról megfeledkezni, hogy a csontok zöme szubadult és fiatal felnőtthöz tartozhatott, ezeken a vázakon pedig a patológiás változások kisebb számban jelen(het)nek meg. Fontos megjegyezni, hogy a talált elváltozások 113
