Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Paja László: Tatárjárás kori leletek vizsgálati lehetőségei a Szank határából előkerült embertani szérián
Paja László között az épület leégéséhez, vagy az azt esetlegesen megelőző erőszakos tevékenységhez köthető léziókat nem találtunk. A degeneratív eredetű kopásos elváltozások (osteoarthrosis) általában a leggyakoribb léziók közé sorolhatók. A szanki csontanyagban csupán öt esetben találunk erre utaló peremképződményeket, ízületi torzulásokat, az összes esetben felnőtt vázelemen figyelhetők meg az elváltozások. Lokalizációjukat tekintve a man- dibula fején, a singcsont proximális és a sípcsont disz- tális ízfelületein alakultak ki eltérések, két esetben a medencecsont combcsonti ízületi vápájának peremén láthatók peremképződmények. A szanki anyagban a fertőzéses eredetű elváltozások jelentek meg a legnagyobb számban. A csonthártyagyulladásra utaló újcsontképzés hét esetben került feljegyzésre; egy singcsont, négy sípcsont és egy alsó állcsont volt érintett. Jelentős vastagságban alakult ki szivacsos csonthártyagyulladás (a csontvelőgyulladás sem zárható ki) egy 2 cm-es orsócsont-töredéken, ahol egy törést követően - valószínűleg a fellépő fertőzés miatt — a csont nem forrt össze. (9. kép) Inkfeció jelenléte feltételezhető egy hátcsigolyán is, ahol a csigolyatest oldalsó területein mély, elágazó érbemeneti nyílások (hypervascularisatio) alakultak ki. Az orsócsonti non-union törésen kívül két esetben merült fel trauma mint kórok; egy hátcsigolya testének oldalsó részén függőleges vonal utalhat gyógyult törésre (10. kép), egy másik esetben pedig a singcsont incisura radiálisa mentén megjelenő osteoarthrosis hátterében állhat könyökízületi ficam. Egyéb stresszfaktorok is megfigyelhetőek a széria anyagában. A 3. számú koponya bal szemüregének felső lemezén lévő porotikusság (poroticus cribra or- bitalia) okaként felmerülhet fertőzés, parazitizmus, táplálkozási hiány (mindhárom okozhat vérszegénységet), két esetben pedig az alsó metsző-, szem- és előzápfogak vízszintes csíkolatrendszere (lineáris enamel hypoplázia) alakult ki. Szintén a fogazatot érintő elváltozás az alsó fogsoríven megjelenő fog- kőképződés, ahol sajátos jelenségként emlithető meg, hogy öt mandibula közül két esetben fiatal, egy 9-10 és egy 14-15 éves szubadult egyénnél jelentkeznek ezek az elváltozások. Sorozatos mikrotraumás hatások eredményeként alakulhatott ki egy esetben egy ágyéki csigolya hátsó elemeinek leválása (spondylolysis), a folyamat a csigolyatest elveszése miatt csak a hátsó ív önálló jelenlétéből állapítható meg. A minimális egyedszám meghatározása mellett az égett csontanyag vizsgálata jelentette a szanki széria különlegességét, amely az égés körülményeinek és esetlegesen az elhalálozás körüli események időbeliségének felvázolását volt hivatott segíteni. A vizsgálat során 353 koponyacsonti töredék és 682 posztkrani- ális vázdarab került elemzésre. A lelőhelyről előkerült csontanyag az ásatást megelőző feldúlás miatt nem egyenlő az eredetileg meglévő mennyiséggel, ezért pontos számítások elvégzésére nincs lehetőség. Ugyanakkor feltételezhető, hogy a mintában előforduló színek töredékszámhoz kapcsolható előfordulási aránya nem tér el nagyban az eredeti arányoktól, így az hozzávetőlegesen értékelhető mintaként értelmezhető. Az égett csonttöredékek sok esetben nem egyetlen színnel voltak jellemezhetők, számos csontdarab mutat kisebb-nagyobb színeltérést, ami részben az azonos csontfelületeken jelentkezett (11. kép), bizonyos esetekben pedig a csont két eltérő (pl. a koponyacsontok endo- és ektokraniális) oldalán volt megfigyelhető. (12. kép) Ezek a színeltérések bizonyos esetekben azonos színek különböző árnyalatait jelentették (pl. sötétszürke-középszürke), néha azonban jelentős volt a különbség. Az utóbbi jelenség részben arra utal, hogy a tűz során kis területen belül is jelentős hőmérséklet-különbség jelentkezett. Másrészt, abban az esetben, ha az intakt csontfelületen sötétbarna- fekete folt jelentkezett (11. kép, jobb), azt nem hosszú ideig tartó tűz okozta, hanem rövid ideig, elsősorban láng vagy parázs közvetlen hatása okozta elszenesedésként értelmezhetjük. Az égett posztkraniális váztöredékek felületén a legnagyobb számban megfigyelhető szín a fekete és a sötétszürke volt (7. kép), ami Holden és munkatársai által humán combcsonti mintákon végzett égetéses kísérlet szerint viszonylag alacsony, kb. 300 °C-os égetési hőmérsékletnek felel meg.17 A 300 °C-os hőmérséklet körüli szűk tartományhoz kötik a fekete szín relatív hirtelen kialakulását Walker és munkatársai is, ez az az ún. pirolitikus (v. szenesülési) tartomány, amikor a szerves alkotók jelentős része elpárolog.18 Shipman és munkatársai által tisztított kecske és juhcsontokon végzett kísérletek szerint a fekete szín 17 HOLDEN etal. 1995. 18 WALKER et al. 2007. 114
