Bárth János: Két véka féreje (Kecskemét, 2013)
I. Forrásbemutatás és töredékes elemzési kísérlet
válhasson, vagyis részesülhessen a tizestilalmas hasznából, élvezhesse a favágási és legeltetési jog előnyeit.20 Néhány XIX. századi szerződésben szó esett a beltelek birtoklásából következő, jognak nevezett közbirtok-haszonvételi lehetőségekről is. 1840-ben például egy beltelek zálogosítása során a szerződő felek kikötötték, hogy „az... belsőt minden utánna járandó erdei, mezei hasznaival együtt” adja zálogba a tulajdonosa 99 esztendőre. (52.) 1855-ben a Bene örökösök birtokeladása során a szerződés fogalmazói kitértek a beltelek után járó erdőlési jog sorsára is: „az első pont alatti belső sessio után járandó minden névvel nevezendő erdő hasznokis... örökös birtokába adatott a vevőnek”. (72.) 14. A belső telkek osztódása, a testvérek egymás melletti telekrésze és az apai ház közelébe telepedése következtében a falukon belül nemzetségi csoportok, nemzetségi utcácskák jöttek létre, amelyeket az ott lakó nemzetség nevének használatával emlegettek. Nemzetségi telekcsoportot jelentettek egyrészt az ún. szóvirág tízesek megnevezései, például a Laczok tize, Czikók tize, Kányák tize, Csedők tize és hasonló helymegjelölések,21 másrészt a főbb közlekedési utakról induló, család nevével jelzett utcácskák. Efféle nemzetségi utca-elnevezésnek tekinthető például a Péterfiak utcája (3.), az Andrásfiak utcája, az Illyések utcája és a Csedők utcája földrajzi név. (4.) 15. A 83. számú közölt dokumentum a telek- és házbirtoklás egyik hajdani jogszokásának gyanúját ébreszti a kutatóban. A kontraktus arról szól, hogy bánkfalvi Keresztes Mihály kamrahelyet ad szomszédjának Köncse Jánosnak, aki az adományt egy simószegi telekrésszel viszonozza. A görcsösen és elnagyoltan fogalmazott 1786. évi egyezségben kétszer is szerepel a szokatlan csepegei kifejezés. Csíkszentgyörgyön járva-kelve tapasztalható, hogy a falu idősebb székelyei még a XXL század elején is csepegőnek nevezik a ház falsíkjából kiugró tetőszél alját, magyarán az ereszalját. Bizonyára a csepegő szó csepegője, csepegőjén alakjai húzódnak meg a nehezen papírra vetett csepegei, csepegem kifejezések mögött. Bár az egyezség egy vagy két fontos körülmény leírásának elmulasztása miatt nehezen értelmezhető, az nyilvánvalónak látszik, hogy a csepegő vagyis az ereszalja földjének jogszokáson alapuló birtoklási rendje rejlik a földcsere hátterében. A megfelelő értelmezés érdekében 2013 tavaszán néprajzi gyűjtést végeztem Csíkszentgyörgyön a csepegő témakörében. Kiderült, hogy a ház mögötti csepegő keskeny földsávja a XXI. század elején is különleges jogállású földnek számít, és viták, haragtartások forrása. Leegyszerűsítve a kérdéskört, azt mondhatjuk, hogy a ház háta mögött húzódó csepegő körülbelül 30-50 centiméter szélességű földcsíkja, a helyi szokásjog szerint, a ház tulajdonosáé, nem pedig a hátsó szomszédé, akinek udvarával szerves egységet alkot. Más szóval: a házakat legtöbbször nem a telekhatár vonalára építet20 BÁRTH János 2007. 116-118. 21 BÁRTH János 2007. 54-58. 30
