Bárth János: Két véka féreje (Kecskemét, 2013)

I. Forrásbemutatás és töredékes elemzési kísérlet

ték, hanem hátsó falukat úgy helyezték el, hogy leendő csepegőjük széle húzódjon a telekhatár képzeletbeli vonala fölött. E jogszokás kiváló tanúsító jelei, azok a hátsó telekkerítések, amelyek nem az épületek falsíkjának a folytatásai, hanem egy kis kiugró közbeiktatásával kezdődnek, és a csepegő szélének vonalán haladnak a telek belseje felé, jelezve a valódi telekhatárt.22 16. Bizonyos csíkszentgyörgyi és csíkbánkfalvi családok a XVIII-XIX. században egyes távoli földdarabokat, elsősorban kis területű havasi kaszálókat nem osztottak föl a lehetséges örökösök között, hanem a jogosult személyek évenként felváltva használták azokat. Az efféle birtoklásra a családi levelesládák dokumentumainak fogalmazói legtöbbször a forgóslag kifejezést használták. 1889-ben például az egyik egy terűre való csinódi szénafüvet Csedő Imre utódai Csedő Józseffel forgóslag birtokolták. (29.) Előfordult, hogy a fel nem osztott kaszálót a forgós kifejezéssel illették. A bánkfalvi Bákai Elek és a Köncse família 1833. évi osztálylevelében olvasható az egyik égettvészi kaszálóról: „forgós Szent Györgyi Gáli Andrásval. Ezt bírja Bákai Elek forgóslag; a Köntsékvel nem forgassa... ” (3.) 1910-ben két Czikó nevű személy nyilatkozott egy gyürkéi kaszálóról, amelyet valaha forgólag birtokol­tak. (98.) Az ilyen kaszálót néha a fordul kifejezéssel jellemezték. (96.) 1880-ban például egy osztálylevélben a következő mondatot vetették papírra: „Kitsi Egettvészbe egy szekér derékra való Péter Antal szomszédságában, e fordul minden 3-dik évbe. ” (7.) Egy 1871. évi osztálylevél tanúsága szerint zabföld esetében is volt példa for­gós birtoklásra. A Gálok osztozkodása során egy bekefejei zabföld azért maradt osztatlan, mert megállapították róla, hogy „ Gál Ignátzval forgóslag jár”. (6.) A forgóslag kifejezést „birtoklási mód” jelentéssel a XXI. század elején is is­merik a csíkszentgyörgyiek. Ez a körülmény a további kutatások szükségességére figyelmeztet. Különösen azt kellene vizsgálni, hogy a népi jogszokásokban gyökere­ző forgós birtoklást a XX. században miként lehetett összeegyeztetni az állami föld­nyilvántartás rendre törekvő szabályaival. 17. Csíkszentgyörgy és Csíkbánkfalva havasi határrészein a XVIII-XIX—XX. szá­zadban a közösségi birtoklású erdőket, legelőket magánbirtoklású irtott kaszálók tarkították. E sorok írója többször sajnálkozott már afölött, hogy ezeknek az irtott kaszálóknak a kialakítása, létrehozása Csíkszentgyörgy táján a múlt ködébe vész.23 Mire az írott források a XVIII. században megszaporodtak, a közösségi erdők közé ékelődő magánbirtoklású irtáskaszálók rendszere a földbirtoklás és az agrártermelés bevett adottságaként létezett. Sőt a XVIII. század végén és a XIX. század első felé­ben a közösségek tilalmak sokaságával próbálták fékezni az irtást, a féktelen erdő­pusztítást. Az erdőirtó munka, amely évszázadokon át a csíki székely társadalomban a legdicséretesebb erények és igyekezetek egyikének számított, büntetendő cseleke­22 Ezúton köszönöm Czikó Gergely és felesége Hodor Mária háromtizesi lakosok tanulságos magyaráza­tait, amelyek talán egy leendő népi jogéleti tanulmány elindítói gyanánt hatottak. 23 Vö.: BÁRTH János 2007. 195., BARTH János 2011. 89. , 2012. 146-147. 31

Next

/
Oldalképek
Tartalom