Bárth János: Két véka féreje (Kecskemét, 2013)
I. Forrásbemutatás és töredékes elemzési kísérlet
Bánkfalvánál kinyílik a Fiság hosszú szűk völgye, Orbán Balázs kifejezésével szólva: a Fiság lokja,. A falu „belelóg” az alcsíki medence sinkaságába, lapos tájképébe. Emiatt a település jóval kerekdedebb alaprajzú, mint a hosszan elnyúló Szentgyörgy. Földjei is jórészt körbeveszik a belterületet. Nyugatról, délről elnyúlnak a Nagymezőn és a Szent János mezején. Keletről felkapaszkodnak a tizeslegelők és a tizeserdők széléig a hegyek lankás lábain. Szentgyörgy belterülete ellenben a Fiság völgyében szorong. Keletről az erdő felől magas hegyek kísérik. A szélső házak és a tizeserdők, tizeslegelők között kicsi a távolság. így a Fiság bal partján kevés szántóföldet irthattak és törhettek föl a szorgos szentgyörgyi kezek. A falu mezei, vagyis nyugati oldalán alacsonyabb hegyek, lekopaszított dombok kísérik a patakvölgyet. A köztük tátongó és a patakok nevéről emlegetett völgyeket, a teraszos művelésű domboldalakat, de még a dombtetőket is beborítják a szántóföldek és a mezei kaszálók. A szentgyörgyi gazdáknak volt és van részesedése a Nagymező értékes szántóföldjeiből is. 12. A székely családi levelesládák XV11I-XIX. századi irataiból érzékelhető, hogy Szentgyörgy és Bánkfalva akkortájt egy laza beépítettségű település képét mutatta. A fából épített lakóházak és csűrök különösebb rendszer nélkül gyümölcsfákban bővelkedő hatalmas kertek között álltak. A nagyméretű lakótelkek folyamatosan osztódtak. A fiúgyermekek sok esetben az apai telek egyik részén, a família ős házának közelében építették fel házukat, csűrüket. A telekfelosztások (5., 22.), a nemzetségi házcsoportok létrejötte, illetve a korábbi pusztatelkek beépítése révén a két település fokozatosan sűrűsödött. A rendszertelenül álló házakat nemzetségi utcácskák, zegzugos kocsibejárók kötötték össze a főbb közlekedési utakkal. A belterület épületes lakótelkeit és kertszerű, épület nélküli pusztaielken a belső szóval jelölték. A belső fogalmába a lakótelektől külön álló veteményes kertek, gyümölcsös kertek, káposztás kertek, kenderföldek, pityókás kertek, belterületi szántók és kaszálók is beletartoztak. (4., 5., 6., 11., 27.) A jól termő faluszéli tanorokok, tanorokkertek is belterületnek számítottak. (6., 9.) Belsőnek tekintették például a Bortanorok kaszálóit és kis szántóit. (4.) Természetesen a belterület fogalmát, a belső névvel illetett birtokok együttesének határát a XVffl-XlX. században nem felsőbb hatósági döntés határozta meg. Valószínűleg nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy a belterület, vagyis a belsőnek nevezett földdarabok együttese ott végződött, ahol a nyomásokban müveit határrészek kezdődtek. 13. Csíkszentgyörgy és Csíkbánkfalva családfői a megfelelő méretű „épületes beltelkeik” után részesedtek a tízesek, a faluközösségek és az egyházközség szerepű megye közbirtokainak hasznából. Például „épületes beltelek” birtoklása kellett ahhoz, hogy valaki a birtokolt beltelket magába foglaló falurész, a tizes bébírásává 11. 29
