Bárth János: Két véka féreje (Kecskemét, 2013)
I. Forrásbemutatás és töredékes elemzési kísérlet
A csíkszentgyörgyiek és a csíkbánkfalviak kedvelték a terű és a terűre való kifejezéseket is a szénamennyiség, illetve a szénatermő terület mértékének jelölésére. (11., 27.) A terű föltehetőleg ugyanazt a szénamennyiséget jelentette, mint a szekér. Ugyancsak egy szekérnyi szénára vonatkozhatott az újabb hozásra való kifejezés is. Talán a „bevettre”, „szokásosra”, „szokásban levőre” kívánt utalni, aki a törvény terű mennyiség-meghatározást használta. (75.) Az egy szekérre való szénánál kevesebbet termő kaszálóterület nagyságának, értékének meghatározására használták a mérés, a mérésre való és a szekérderék, szekér derékra való jelöléseket. (4., 7., 28., 49., 80.) A mérés széna valószínűleg a szekér széna felét jelentette. (4.) A szekérderék, illetve a szekér derékra való kifejezés annyi szénára vonatkozott, amennyi az egészvágás szekér lajtorjás oldalai között elfért. Az egészen kis kaszálóterület mértékét a buglya (5.) és a rend (11.) szavak használatával fejezték ki. Nagyon ritkán előfordult, hogy a szántóföldekhez hasonlóan, a kaszálók nagyságának bemutatására is a vékás kifejezést használták. Ilyen esetben kivételesen nem a kaszáló termőképességének, hanem területi nagyságának méretére utaltak. Azt igyekeztek kifejezni, hogy a kérdéses kaszáló akkora területű, vagyis körülbelül 200 négyszögölnyi, mint az egy véka féreje szántóföld. 10. Csíkszentgyörgy és Csíkbánkfalva belső határát a XVIII-XIX. században nyomáskényszerben művelték. Természetesen a nyomáskényszer a két falu külső határára, az erdő néven is emlegetett havasra, nem vonatkozott. A hajdani nyomásos gazdálkodás írott dokumentumait a két kommunitás jegyzőkönyveiből, leveleiből remélhetné a kutató. Ezek a jegyzőkönyvek és iratok azonban elvesztek, vagy ismeretlen helyen lappanganak. A XXI. század elején nem állnak a kutatás rendelkezésére. Ráadásul a nyomásos gazdálkodás a XXI. század elején annyira „régi” agráremléknek számít, hogy néprajzi módszerekkel érdemben nem kutatható. Ezért meg kell becsülnünk azokat az aprócska szórvány adatokat, amelyek a székely családi levelesládák irataiban a hajdani „két fordulóra” vonatkozóan itt-ott föllelhetők. A kétnyomásos gazdálkodás nagy vonalakban azt jelentette, hogy a két falu belső határa egy szántott, vetett fordulóra, vetésszerre és egy pihentetett fordulóra, ugarszerre tagolódott. Az ugarforduló a XIX. század vége és a XX. század eleje előtt a tizesek által szervezett csordák legfontosabb legelőjének számított. A földdarabok egyik évben a vetésszer, másik évben az ugarforduló részét képezték. Amikor „egy trágya idejére”, vagyis 14 évre zálogosítottak el egy szántóföldet, ideiglenes birtokosa arra számíthatott, hogy 7 évben vethetett és arathatott rajta. A nyomásokat, vagyis a fordulókat változatos nyelvi eszközökkel, de leginkább az alsó és a felső )e\zö alkalmazásával különböztették meg. Mindkét nyomáson belül állandóképpen elkülönültek az őszi és tavaszi maggal bevethető területek. Föltételezhető, hogy az őszföld (4., 23.), búzaföld (4., 97.) néven emlegetett birtokok síkságon, sinkaságon, völgyben fekvő jobb minőségű földek voltak, mint a domboldalakra, dombtetőkre is fölhúzódó tavaszföldek, zabföldek. (4., 6.,9„ 11., 27., 30.) 28
