Bárth János: Két véka féreje (Kecskemét, 2013)
I. Forrásbemutatás és töredékes elemzési kísérlet
Oláhfalvi Tankó Albert kotormányi származású felesége, András Erzsébet 1790-ben 2 „épületes” és 3 kaszálóként használt beltelket, 28 szántóföldet és 10 külső kaszálót birtokolt Kotormány közelében. (96.) 1880-ban a bánkfalvi Bene fiák olyan gazdaságot osztottak meg, amely 17 szántóval és 6 kaszálóval, összesen tehát 23 darab földdel rendelkezett. (7.) 1846-ban a széki táblabíróságot is viselő Illyés testvérek írásban foglalván apjuk, Illyés Ferenc birtokainak felosztását, osztálylevelükben a földek nagyságát is feltüntették. Következésképp, a kutató az Illyés vagyon földjeinek nemcsak a számáról, hanem nagyságáról is képet alkothat. Illyés Ferenc 13 belsőt, 59 szántót és 16 kaszálót mondhatott magáénak. Ez a birtok összesen 88 földdarabot jelentett. Az 59 szántóföld 89 köböl és 3 véka, vagyis kerekítve körülbelül 45 hold területű volt. A 16 kaszáló évente 47 szekér szénát termett. (4.) 8. A XVI1I-XIX. században, de gyakran még a XX. század első felében is, Szentgyörgyön és Bánkfalván a mindennapi szóhasználatban a szántóföldeket köbölben és vékában számolták. Akkora földet tekintettek egy köblösnek, egy vékásnak , régiesebben szólva: egy köböl fér ej ének és egy véka férejé nek, amelybe egy köbölnyi, illetve egy vékányi gabonát lehetet elvetni. A perefernumlevelek tanúsága szerint a zsákokat legtöbbször köblös méretűre szőtték és varrták. A vékában számolt gabonamennyiséget pedig vékának nevezett faedénnyel mérték. 1921-ben előfordult a vékás zsák kifejezés is. (40.) A véka területmértékként körülbelül 200 négyszögölnyi földet jelentett. Négy véka tett ki egy köblöt, vagyis fél kataszteri holdat. Egy 1804. évi birtoklajstrom tanulsága szerint az egy vékásnál is kisebb föl- decskéket ejtelben számolták. (97.) 1881-ben emlegettek kupás földet is, ami valószínűleg a korábbi ejteles földméretnek felelt meg (74.) Az ejtel vagy kupa gabona- űrmértékként körülbelül másfél liter gabonára vonatkozott. 16 kupányi gabona tett ki egy vékát. Föltételezhető, hogy hasonló arányok jellemezték az ejteles föld és a kupás föld, valamint a vékás, véka féreje föld viszonyát is. Fia két földdarab szélességét hasonlították össze és az egyiket kicsivel szélesebbnek találták a másiknál, a különbözetet borozda-számmaX fejezték ki. (3.) A vékás mértékjelölést alkalmazták kenderföld esetében is. 9. A kaszálót a székelyek a XVIII-XIX. században szénafü vagy szénafű hely néven emlegették. Mértékét legtöbbször a szekér, a terű és a mérés szavakkal fejezték ki. Ezzel arra utaltak, hogy a szóban forgó kaszálón évente a megjelölt számú szekér, terű, mérés széna gyűjthető. A szekér természetesen magasra rakott szénásszekeret jelentett. A közreadott forrásokban soha nem utaltak arra, hogy a szekér, a szekérre való kifejezés mekkora kaszálóterületre vonatkozott. Ez némiképp érthető, hiszen egy havasi irtáskaszálónak nem a négyszögölekben meghatározható kiterjedése volt a lényeg, hanem a termőképessége. Ezt pedig a szekér szó, illetve latin megfelelője a currus kiválóan kifejezte. Ritkán, de előfordult aportzió szekér széna mennyiség-megjelölés is. (72.) 27
