Bárth János: Két véka féreje (Kecskemét, 2013)
I. Forrásbemutatás és töredékes elemzési kísérlet
kaszálót a szentgyörgyi Ambrus testvéreknek, a „szénafű hellyel minden közel lévő vér atyafi meg kináltatván, senki fel nem tartotta”. (50.) 1840-ben, amikor Ványolós Ferenc és sógorai 99 esztendőre elzálogosítottak Mihály Józsefnek egy bánkfalvi, altizesi beltelket, megkínálták a vétellel a véreket, de közülük senki nem tudta kifizetni a Mihály József által megígért 140 rénes forintot. (52.) Imre József egyik bánkfalvi földjének 1838. évi zálogba adási szerződéséből kiderül, hogy a vérek „megkínálását” a polgár néven emlegetett falusi tisztségviselő végezte: „Minthogy a vér atyafiak törvényesen mégis kénáltattak, gyalog katona Szabó János Hűtős Polgár által, senki fel nem tartotta (51.) A vérek szerephez juthattak a hosszú időre zálogba adott földek vérség jussán történő visszaváltásakor is. (46., 47.) 4. Ha több fiú is volt a családban, a legidősebb, illetve az, amelyik először megnősült, kellő rátermettség, erős akarat és a legszükségesebb anyagi javak birtokában, a lakodalom után „kiszállhatott” az apai gazdaságból és önálló gazdaságot alapíthatott. Törekvésében szülei legtöbbször támogatták beltelekkel, földekkel, gazdasági eszközökkel. Új házát, csűrét rokonai, cimborái kalákában segítettek fölépíteni. Három Tekse fiútestvér 1864. évi osztálylevelében Tekse Józsefet a „ki szállott fiú” jelöléssel illették, aki apja egyik „puszta” beltelkén teremtett magának otthont. Az osztozkodás során testvérei szükségesnek tartották hangsúlyozni, hogy „ háza és csűre az ős háztól épültek”. (5.) Csedő Gábor, Csedő István és Basa Borbála fia, bár kilenc gyermekes családban nőtt föl, 1884-ben, nősülése alkalmával annyi földet, gazdasági eszközt és állatot kapott szüleitől, hogy „kiszállhatott” a családból és önálló gazdálkodásba kezdhetett. „Kiházasításakor” tulajdonképpen megkapta a teljes örökségét. (27., 22.) 5. A szülői telken az ős házban a legkisebb fiú maradt. Ez legtöbbször együtt járt idős szülei eltartásának, gondozásának és eltemetésének kötelezettségével. Apja és anyja eltartásáért és tisztességes „eltakarításáért” az örökségén felül külön földdarabokat is remélhetett. (5.) A idős családfők végrendeletei néha részletesen meghatározták, hogy az ősben maradó legkisebb fiuk miként gondoskodjon róluk öreg napjaikban, és haláluk esetén miként temetesse el őket. Volt, aki kijelölte, hogy konkrétan, melyik állata árából fedezzék temetése kiadásait. (15., 22.) 6. A közreadott perefernumlevelek közös tulajdonságának számít, hogy a bennük szereplő tárgyak és egyéb javak becsült értékkel kerültek lajstromba. A legtöbb perefemumlevélben meg is nevezték azokat az asszonyokat és férfiakat, akik a be- csüsi feladatokat ellátták. Az értékbecslés és az értékek feltüntetése első látásra nagy lehetőséget biztosít az életmódtörténet, a gazdaságtörténet és a legkülönfélébb tárgytörténet kutatója számára. Valójában azonban ez a kutatási lehetőség nem olyan nagy, mint amilyen lehetne. Inkább csak elméletileg létezik. Az értékek gyakorlati 25
