Bárth János: Két véka féreje (Kecskemét, 2013)
I. Forrásbemutatás és töredékes elemzési kísérlet
Ádámmal együtt végrendeletben osztotta föl az Ambrus vagyont, a három örökös fiút megkülönböztette aszerint, hogy miként járultak hozzá a vagyon gyarapításához. A legidősebb fiú, Dániel 1828 nyarán hatheti házasság után kivált a nagycsaládból, és önálló gazdaságot alapított. Megtehette, mert bőven részesedett a gazdálkodáshoz szükséges földekből és eszközökből. 6 évvel később, a végrendelet írása idején azonban még számíthatott némi járandóságra. Ezért a végrendelkezők kikötötték, hogy a Dániel távozásáig létezett szerzeményeket úgy kell fölosztani, hogy azokból Dániel és két öccse, Ignác és Lázár egyformán részesedjenek. Ellenben a „Dániel atyai háztól való elmenetele után lett szerzemények” két részre osztandók. Belőlük kizárólag a két fiatalabb fiú részesülhet, mivel 1828 után csak ők vettek részt a családi gazdaság gyarapításában. (16.) A leányok egyenlő öröklését szorgalmazó törvény és a fiúknak többet juttatni szándékozó szülői igyekezet egymás melletti létét szolgálta az a vagyonmegosztási technika, amelynek során a leányokkal perefernumlevelük végén megelégedettségi, illetve lemondási nyilatkozatot írattak alá. Efféle nyilatkozattételre leginkább akkor került sor, ha a lány a férjhezmenetelekor a „perefemális javak” sorában földeket is kapott, de bizonyára nem olyan mennyiségben, mint a fiúk. 1890-ben, amikor Tompos Julianna, szentgyörgyi Tompos Ferenc leánya, férjhez ment szentgyörgyi Kovács Tamáshoz, a perefemuma végén vőlegényével együtt olyan nyilatkozatot tett, hogy a perefernumban felsorolt ingó és ingatlan javakkal meg van elégedve, apja és anyja vagyonának többi részéről lemond testvére, Tompos Gyula javára. (30.) Csedő Erzsébettel, Csedő Gábor leányával, 1913-ban szülei azt is kijelentették perefemuma végén, hogy apja halála után a „hagyatéki tárgyaláson” ingatlanokra vonatkozó követelése nem lesz. A további földek örökléséről lemondó nyilatkozatot a vőlegényével, Ambrus Gáborral is aláíratták. (38.) 1921-ben bánkfalvi Péter Béniám örökösei: Péter Gyula és két asszony testvére külön osztálylevélben osztoztak meg néhai apjuk gazdasági eszközein, különös tekintettel a szekerekre, szánokra. A leánytestvérek egy taliga kivételével lemondtak az összes gazdasági eszközről fiútestvérük, Péter Gyula javára, aki egy-egy fias juhval hálálta meg jóindulatukat. (10.) A fiútestvérek földszerzésének bevett módja volt az idegenbe férjhez ment leánytestvérek földbéli örökségének megvásárlása. Ha a földjüktől messze élő asszonyok el akarták adni örökölt szentgyörgyi és bánkfalvi birtokaikat, legtöbbször Szentgyörgyön és Bánkfalván gazdálkodó fiútestvéreik, mint elővásárlási joggal rendelkező legközelebbi vérek, vásárolták meg azokat. 3. A földek örökös eladása vagy zálogba adása előtt illett megkérdezni a véreket, a vér atyafiakat, hogy feltartják-e a birtokot, igényt tartanak-e a földre, kifizetik-e a vevő által felajánlott pénzt. Ha igennel válaszoltak és letették a megjelölt összeget, övék lett a gazdát cserélő föld. Más szóval, a XVIII-XIX., de még a XX. században is elővásárlási jog illette meg a legközelebbi vérrokonokat. A véreknek azonban ritkán volt annyi pénzük, hogy elővásárlási jogukkal éljenek. Több adásvételi és zálogos szerződés is erről árulkodik. 1837-ben, amikor menasági Both Mihály és Erdély József lófők szorult anyagi helyzetükben 90 esztendőre elzálogosítottak egy 24
