Bárth János: Két véka féreje (Kecskemét, 2013)
I. Forrásbemutatás és töredékes elemzési kísérlet
A magyar néprajzi irodalomban olvashatók magyarázatok a perefernumlevelek születésének, divatjának, a perefernumlevél-írási szokás szívós továbbélésének okairól. A szerzők legtöbbször a következő okokat sorakoztatták föl: 1. A protestáns székelység körében válás esetén fontos szerephez jutott a hozománylevél. 2. Ha a feleség korán meghalt, perefernumlevele perdöntő bizonyíték lett a volt férj és a néhai feleség családja közti egyezkedésben vagy perlekedésben. 3. A katonaszékely társadalmi állapot is megkövetelte a perefernumlevelet, mert a katonai hatóságok a perefernumlevelek láttamozásával szemmel tudták tartani a katonarenden lévő székelység vagyonának sorsát. Szükség esetén meg tudták akadályozni a katonaszékely vagyon fölösleges eladományozgatását. 4. Testamentumában a nő rendelkezhetett hozománya sorsáról, és legtöbbször leányaira hagyta azt. így a leánygyermekek számára az anya perefernuma potenciális vagyonszerzési forrásnak számított.15 A fent felsorolt okokhoz hozzá kell tennünk még egy tényezőt: a leányörökség számontartásának, mérésének igyekezetét, ami főleg a XIX. század második felében és a XX. században a nők teljes jogú örökössé válásával lett jellemző és szükséges. A perefernumlevelek készítői a hozománylajstrom minden tételének feljegyezték a becsült árát. A felsorolás végén az árakat összesítették. Ezáltal nyilvánvalóvá vált, hogy milyen értékű a leány hozománya. Később azután, amikor a testvérek „osztályra mentek”, vagy amikor a szülők végrendeletet írtak, elővették a kiházasított leányok perefernumleveleit, és megállapították, hogy jár-e még nekik valami, és ha igen, mennyi a családi vagyonból. Erre kiváló példát láthatunk Csedő István és Basa Borbála 1908. évi közös végrendeletében (22.), ahol a szülők négy fiúgyermek: István, Áron, János és Gábor, valamint négy leánygyermek: Rozália, Borbála, Zsuzsanna és Ágnes között igyekeztek megosztani a családi vagyont, mégpedig úgy, hogy a férjhez adott lányok perefernumainak értékét „betudták” a lányok örökségének értékébe. A perefernumlevelek jobbára tárgyakat soroltak fel. Következésképp, ezek a lajstromok tükrözik azt a tárgyi világot, amely a XIX-XX. században Csíkszentgyörgy és Csíkbánkfalva lakóit körbevette. Ennek a tárgyi világnak a bemutatására ebben a kötetben nincs lehetőség, de a közölt perefernumlevelek tartalmát a tárgyi ellátottság szempontjából bárki, bármikor tanulmányozhatja és elemezheti. Földzálogosító levelek Az örökös földeladás gyakorlata nehezen honosodott meg a Székelyföldön. A székely gazdák még a XIX. század első felében is ritkán váltak meg „örökre és visz- szavonhatatlanul” a birtokukban lévő szántóktól, kaszálóktól, belterületi kertektől. Ha szükséghelyzetbe kerültek és csak föld eladása útján juthattak pénzhez, akkor sem az örökös eladást, az „örökös vásárt”, hanem a zálogba adást választották. Az örökös eladást valószínűleg a határőr katonai hatóságok sem nézték jó szemmel. A határozott vagy határozatlan idejű zálogba adást bizonyára könnyebben tudomásul 15 SZŐCSNÉ GAZDA Enikő 2006. 32-33., 38-40., 17
