Bárth János: Két véka féreje (Kecskemét, 2013)
I. Forrásbemutatás és töredékes elemzési kísérlet
meritumból kiválasszam azokat, amelyek legjobban reprezentálják a székely levelesládák irattípusait. A közreadott szövegek válogatásánál tartalmi, földrajzi, időbeli, formai-stilisztikai szempontokat egyaránt érvényesítettem. Tartalmi vonatkozásban arra törekedtem, hogy a kiválogatott iratok minél hitelesebb képet adjanak a falusi székelység paraszti életmódjáról. A közölendő iratokat igyekeztem úgy összeválogatni, hogy tartalmazzanak adatokat a birtokviszonyokról, a birtokok adásvételéről, cseréjéről, zálogosításáról, az öröklés rendjéről, a megházasodott fiatal férfiak gazdává válásáról, a lányok kiházasításának körülményeiről, az embereket körülvevő tárgyak világáról, a belterület nemzetségi bokrainak kialakulásáról, a lakótelkek épületeiről, az életteret jelentő kertek, szántók, kaszálók, legelők, erdők határbeli elhelyezkedéséről és nagy múltú földrajzi neveiről. Földrajzi értelemben az alcsíki és azon belül a Fiság menti tájból vizsgálandó terület gyanánt kiemelten Csíkszentgyörgy és Csíkbánkfalva falvak határát, vagy ha úgy tetszik: „Szentgyörgy megyéjének” terrénumát. U. Kerékgyártó Adrien fentebb említett menasági forrásközlésére való tekintettel, menasági iratok közlésétől tartózkodtam. A szentgyörgyi Háromtizessel összeépült Menaságújfalu tizes népe azonban annyira összefonódott Szentgyörgy népével, a menaságúj falvi gazdák birtokai pedig annyira összekeveredtek a szentgyörgyi gazdák birtokaival, hogy a mena- ságújfalvi vonatkozások kiszűrhetetlenekké váltak. így a válogatásba bekerült menaságúj falvi keltezésű irat is, ha annak tartalma szentgyörgyi gazdákra és szentgyörgyi birtokokra is vonatkozott. Egyébként a szentgyörgyi és a bánkfalvi székely gazdák birtoklásának szálai némely esetben elvezettek a szomszéd falvakba, Mindszentre, Csobotfalvára, Szentkirályra, Szentimrére, Szentsimonra, Szentmártonba, Csekefalvára. Alcsíki, sőt felcsíki, oláhfalvi gazdák is birtokoltak földeket Szentgyörgy és Bánkfalva területén. Ezek a „possessori” birtokok gyakran szerepeltek a családi iratokban. Például sokszor képezték tárgyát a földvásárlási szerződéseknek és birtokcseréknek. A családi levelesládák iratai természetes módon jelölték ki e forrásközlés időhatárait. Egy irat a XVII. század második felének közepét képviseli. Hét irat származik a XVIII. századból. A válogatás legtöbb írott dokumentuma, 73 irat, a XIX. században keletkezett. Közülük 28 a század első felében, 45 pedig 1848 után kelteződött. Sokáig úgy gondoltam, hogy az iratok közlésénél a XIX. század végét tekintem felső határnak, és nem lépek át a XX. századba. Utóbb azonban ezt az elképzelésemet megváltoztattam, és néhány XX. század eleji perefernumot beválogattam a közlendő iratok közé. Végül a felső időhatárt a XX. század közepén, 1952-ben húztam meg. A 18 XX. századi irat közlését a következő szempontok indokolták: 1. Ezáltal szemlélhetővé vált bizonyos „műfajok” továbbélése, változása. 2. Némely témában figyelemre méltók a „kifutás” lehetséges módjai, útjai. 3. Bizonyos családok esetében XIX. századi döntésekre, cselekményekre, magatartásokra XX. századi iratokból ismerhető meg a magyarázat. A közlésre szánt iratok kiválasztását néhány esetben formai, stilisztikai szempontok is befolyásolták. Igyekeztem gondosan megírt, viszonylag jól fogalmazott szövegeket közreadni. Az íráshibákkal tarkított, nem egyeztetett igeidőktől, eltévesztett ragoktól hemzsegő, zavaros, döcögő stílusú irományokat lehetőleg mellőztem. Előnyben részesítettem azokat a szerződéseket, egyezségeket, akaratnyilvánítá10
