Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
a ’ ki valóságos birtokos a ’ nemes Megyénk köz legelő szabad Lesöd havassában legelő csorda közi bé adni kötelezte^tett] még a régi ősseinktöl fogva, melynek következéséül határoztatott, hogy mindenki vagy birtokos, vagy nem birtokos, ezen végzésünknek értelménél fogva Lesőd nevezetű legelő havassunkba lévő csordáinkba köteleztetik barmait legeltetni az nemes Megyénk csordája között, a ’ birtokotlanok úgy legeltethetnek nevezett havassunkba, hogy ha meg kérvén nemes Megyénket, szabadság engedtetik azoknak egyeség mellett levő bizonyos... fizetés mellett. Hogy ha ezen egyezményünk ellen akár mely névvel nevezendő birtokottlan vagy a’ pásztorval egyezve nemes Megyénk híre nélkül legeltetni kívánna, annak barma konfiskáItatni fog, aztot nemes megyénk hírén kívül béfogadó pásztor 3 váltó német forintokig bűntettesen, mind annyiszor, valahányszor a ’ pásztor ezen határozásunk ellen cselekednék ”.426 A megye 1829. október 19-én tartott gyűlésének határozata szerint Szentgyörgy megyéje még csekefalvi kérelmezőknek is megengedte, hogy ősszel marháikat Aklosban járathassák. A jeles csekefalvi primipilusok bizonyára fölöttébb illendően adták elő kérelmüket, mert a válaszban szó sem esett fizetésről: „Maij napon, úgy mint 19-na 8-bris 1829. jelentik magokot Csekefalvi nemes lófő Fodor Pál, oda való lófő Bándi Péter és Bándi Joseph, György István, minyájon nemes lófő személyek az iránt, nemes Szent György Megyéje Aklos nevezetű havasának egy részin ha meg engedtetik, a nemes Megyétől, őszölés végett szarvas marháikkal és lovaikkal a ’ mig az üdő engedi, oda mennének, melj kéréseket a fen írtaknak a nemes Megye meg hallgatván és meg engede a fen írtaknak, és azon kívül azoknakis, akiket eő kegyelmik a ’ magok czimboraságik közé be fogadni akarnak, Bencze patakán alól meg engedi a nemes Megye az ott maradott csugát'27 hajtni és meg etetni, a juhoknak pediglen nem engedtetik semmi szín alatt”.428 Valószínűleg engedélyt kapott Szentgyörgy megyéjétől Balási József kászoni királybíró is, hogy marhái Aklos területén járjanak. A bajt az okozta, hogy a csordájába idegen marhák is bekerültek. A megye 1815. június 15-én elrendelte, hogy az engedély nélkül Aklos havasán tartózkodó marhákat a határbírák hajtsák be.429 Ritka nagy „merényletre” vetemedett Szőts György szentgyörgyi lakos. Miként 1864. június 6-án a megye gyűlésének jegyzőkönyv-írója fogalmazta: „... Szőts György a nemes Megye köz legelőjén, Katorga észokjában, ön fejűleg külön juh, ketske serget formált, valamint számos szarvas marháival is meg telepedett az köz legelőn, a kinekis két ökreit... az határ őrök bé hajtották”. Szőts György vakmerő tettét valószínűleg a kor egyéni érdekeket előtérbe helyező szelleme sugallta. Amikor a megye figyelmeztette cselekedete súlyosságára, neki állt feljebb. Békülni nem akart. Perrel fenyegetőzött. Amikor a 28 „nagy marha” és a 90 „apró marha” után pénzbüntetést kellett fizetnie, némiképp békülékenyebb lett. A megye elöljárói felszólították, hogy állatait 3 nap alatt hajtsa „köz csordába”.430 426 M. 3. B. 233v. 427 A csuga tájszó itteni jelentése a SZT alapján nem értelmezhető. A „mogyoró zöld burka” jelentés látszik valószínűnek. Vö.: GÁLFFY Mózes 1987. 11., UMTSZ. I. 911. 428 M. 2. 142. 429 M. 2. 132. 430 M. 3. A. 185V.-186. 178
