Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
A pásztorfogadással és a tavaszi „felgyüjtéssel” kapcsolatos megyegyűlési határozatokban többször szó esett arról, hogy a pásztor csak azokat a szarvasmarhákat vegye át, amelyeket a havasbíró megbélyegzett „Szent György megyéje bélyegével”.431 Valószínűleg ezzel a rendelkezéssel akarta elkerülni a megye, hogy idegen állatok vegyüljenek a havasi csordába. Másrészt, ha gyanú merült fel, a megye kiküldöttei a bélyegzés alapján a havasban is ellenőrizni tudták, hogy van-e idegen állat a csordában. A havasi csordába adott marhákat családi bélyegekkel is ellátták. Ráadásul a jó gazda a szőréről, színéről, mozgásáról is felismerte a saját állatát. Ennek ellenére előfordult, hogy a nyár végi szétveréskor valamelyik állatot nem a gazdája, hanem más gazda hajtotta haza. 1823-ban bánkfalvi Antal István a havasi csorda hazatérésekor, talán nem is véletlenül, más marháját hajtotta a portájára. Több napig ott tartotta. Csak az elöljárók nagy vizsgálata és bizonyítása hatására adta vissza az állatot jogos tulajdonosának.432 A lesődi csorda állatai, legelője, mozgása A lesődi csorda jórészt nem igázott és nem fejt szarvasmarhákból állt. Néha nevezték meddűcsordának. is. A havasi csordában legelésző állatok többsége fiatalnak számított. 1-2 éves üszők, tinók, a régi szentgyörgyiek nyelvén szólva: tinó- binók alkották a kint háló csorda nagyobb részét. A következő évi marhaszaporulat érdekében a megye gondoskodott arról, hogy a havasi csordával járjon egy bika. 1827-ben 30 magyar forintért Boros József menasági lakos adott bérbe egy bikát a nyári hónapokra.433 Ugyancsak 30 magyar forintért bérelt bikát a megye 1842-ben a „Lesőd havassában legelő tsordája közé” szentgyörgyi gyalogkatona Márton Imrétől. Az árendáló az árendálás feltételéül szabta, hogy a „a fel gyűjtéskor a bika tisztességesen a mostani szőrétől kivetkezve légyen”. Az árendadíjat a bika gazdája a csorda „elválasztása” után nyolc nappal remélhette.434 A megye elöljárói az árendált bikát megye bikája megnevezéssel emlegették és a pásztorok különös figyelmébe ajánlották.435 1862-ben és 1864-ben a megye szentgyörgyi Márton Jánostól bérelt bikát a lesődi csorda közé.436 A XIX. században a szentgyörgyiek és a bánkfalviak viszonylag kevés lovat tartottak. Bár otthon, a tízesek szervezésében is léteztek lócsordák, a lófiak, vagyis az 1-2 éves csikók jobbára a havasban töltötték a nyarat. A megye által szervezett marhacsordával együtt jártak Lesőd táján. 1805-ben a megye utasította a havasi pásztorokat, hogy „... mindenféle lófiakat talló szabadulásig tartoznak pásztorolni és tovább nem ”.437 A megye XIX. századi protokollumkönyveiben ritkán előfordul a paripa csorda, paripa lovak, paripa ménesek kifejezés. Bővebb adatok hiányában, csak valószí431 M. 3. A. 73. 432 M. 3. A. 12. 433 M. 3. A. 17. 434 M. 3. A. 70v. 435 M. 3. A. 70. 436 M. 3. A. 175., 183v. 437 M. 2. 117. 179
