Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
Csík Csekefalvi, most Csík Szent György nemes Megyéjének harangozója, vagyis Tanító Mestere, Vitos Ferencz. Coram nobis Ignatius Szebeni”!'VÍ Az 1820-as években több alkalommal, így 1824-ben és 1826-ban Sólyom Mihály a „megye harangozója”, vagyis másodtanítója bérelte a megye háza keleti három, illetve két szobáját füst házza\ és káposztafölddel.612 613 Bármilyen különös, a megye protokollumaiban nem igazán kapott teret a megye régi házának 1835-1840 táján zajlott átépítése, újjáépítése. Csak egy 1835. évi közmunkára serkentő fenyegetésből, valamint az építés befejező munkálatairól is intézkedő 1840. évi bérbeadási határozatból értesülhetünk arról, hogy a megye háza megújult. Az építkezés, az átalakítás mértékéről talán árulkodik az a nyelvi adat, hogy 1835 előtt a bérbeadások alkalmával rendszerint keleti házról és nyugati házról beszéltek. 1840 tájától inkább északi házat és keleti házat emlegettek, sőt előfordult az északi ház - déli ház párosítás is. Valószínű, hogy a nyugati ház kifejezés eltűnése és az északi ház kifejezés megjelenése fontos tartalmi változásokat tükrözött. Az 1840. évi árendálás szóhasználatából nyilvánvalónak látszik, hogy ú.n. északi ház teljesen új épületszárny volt, amely fölöttébb lassan készült el. Talán az elavult, elöregedett nyugati házat váltotta föl. 1835. szeptember 20-án a megye teljes gyűlése határozott arról, hogy „... a fő havas bíró parancsolattyára a nemes megye ujjonnan épült házának további munkálkodására” a megye minden tagja köteles a kijelölt időben megjelenni. Aki nem jelenik meg az elrendelt közmunkán, zálogolás terhe mellett fizessen 30 krajcárt a megye számára. A megbírságolt személy a következő napon újra közmunkára parancsolható.614 A föltűnően szigorú közmunka ellenére az új megye háza lassan épült. 1840 tavaszán még nem volt kész. 1840. április 28-án a megye gyűlésében feleségével, Szőts Sárával együtt megjelent „Zsombori Szász Kováts András”, aki egyébként átmenetileg a megye várda házában tartózkodott, és kérte a megyét, hogy néhány esztendeig árendálhassa a „nemes megye északi házát”. A megye meghallgatta a kérést, és négy évre árendadíj fizetése nélkül Kovács András rendelkezésére bocsátotta a félkész új épületet, azzal a kikötéssel, hogy Szent Márton napjáig, vagyis késő őszig, a bérlő saját költségén végeztesse el az építkezés hátra lévő munkálatait. Kovács András tehát négy évig lelakhatta azt a munkát és pénzt, amelyet az épület lakhatóvá tétele érdekében 1840 nyarán és őszén feláldozott. A megállapodás erről szóló legfontosabb pontját érdemes szó szerint idéznünk: „Említett Kovács András s felesége kézfogás mellett arra kötelezék magokot, hogy ezen esztendőben Szent Márton napjáig a kívánt északi részét a nemes Megye házának három ablakokkal, két ajtókkal, három zárakkal, tisztességes csempéből egy tüzelővel, úgy a mint a nemes Megye napkeleti házában vannak az ablakok felkészítve sarkokkal együtt lakhatóvá teszik a házat, a nemes megye deszkájából tulajdon padolni való vas szegeikkel meg padoltassák és meg sikárolván belölről kiis fejéríttetik”. A megye vállalta, hogy „a 612 M. 2. 153. - Az aláíró Ignátius Szebeni valószínűleg az árendáló Szebeniné literátus fia lehetett. 6,3 M. 3. A. 13v., 14.,M. 3. B.255v. 614 M. 3. A. 55. 221
