Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
1764. szeptember 10-én Szentgyörgy megyéjének képviselői végzetes szerződést kötöttek Csíki István és testvérei Csíki Bogdán, Csíki Kajetán, Csíki András ebesfalvi, újabb nevén erzsébetvárosi örmény kereskedőkkel. Rendszeres kamatbevétel reményében kölcsönadtak Csíki Istvánnak 2000 forintot, amely az Illyés família főpapjainak adományaiból származott, korábban Segesváron kamatozott, és akkortájt hatalmas összegnek számított. Az ebesfalvi/erzsébetvárosi örmény kereskedő kompániához tartozó Csíki Miklós gyermekei, apjuk erzsébetvárosi házát ajánlották biztosíték gyanánt. A pénzkölcsönzést állítólag az idős Czikó József szentgyörgyi plébános szorgalmazta. Az ügylet szentgyörgyi és bánkfalvi végrehajtói nem tájékozódtak megfelelően az örmény Csíki família tényleges vagyoni helyzetéről. Tájékozatlanságuk miatt „rossz lóra tettek”. Csíki István más hitelezőktől is vett fel kölcsönöket. Eladósodott és tönkrement. Nemhogy a 2000 forintot nem tudta visszaadni, de interest sem tudott fizetni utána. Az ebesfalvi ház más hitelező kezébe került. A szentgyörgyi eklézsia futhatott az eltékozolt pénze után. 1782-ben a „Szentgyörgy megyéjebeliek” így emlékeztek meg az esetről a püspökükhöz írott panaszlevelükben: „ Vagyon Ecclesiánknak még 2000 forintya... ki adva Megyénkből való némely püspökök és Canonicus Urak adományából... Ezen 2000forintokot néhai elébi Megyés papunk nem tudgyuk mi különös jó akaratból ez előtt circiter 17 esztendőkkel kívánván által adni egy Ebesfalvi örménynek interesre, bennünkötis kedvünk ellen maga szándékára hajtott, és ámbár írásban rendes és káraink el távoztatására való módokot tettünk fel és adtunk elejében, hogy akkori Megye bíróink a ’ szerént és ne különben adgyák az örménynek, ezt sem követte akkori papunk, hanem egy Csekélj gyenge állapotú harangozójára bízta, az által adatta az örménynek és innen következett nagy kárunk, mert azon adós örménynek jószágát, tehetcségit ki nem tanolván, igen szegény állapotban vagyon, az utánn interest sem vehetünk”.673 Szentgyörgy megyéje az 1760-as, 1770-es években minden követ megmozgatott, hogy a szerencsétlen módon hitelbe adott 2000 forintját visszaszerezze. Az adós elszegényedése miatt azonban törekvései sikertelenek maradtak. Bánkfalvi Kovács Tamás széki tisztségviselő a megyéje iránti elkötelezettségből vállalta, hogy vissza- szerzi a pénzt, de alig jutott valamire. A megye ládájából kivette az üggyel kapcsolatos iratokat és sokáig nem adta vissza azokat. 1782-ben a megye elöljárói követelték, hogy a hiányzó dokumentumokat bocsássa a megye rendelkezésére. Az évtizedekig elhúzódó szövevényes ügy ágai-bogai nem követhetők ebben a könyvben. Föltételezhető, hogy a kölcsönadott 2000 forint teljes egészében soha nem került vissza a templom kasszájába. Remélt interesei is elmaradtak. Minden bizonnyal ez a hitelezési eset számított Szentgyörgy megyéje legnagyobb XVIII. századi anyagi veszteségének.674 Az ebesfalvi örmény kaland 673 M. 8. 1673/1782. 674 Az ebesfalvi (erzsébetvárosi) örmény Csíki kereskedőcsalád Szentgyörgy megyéjét megkárosító pénzügyletének dokumentumai: M. 36., M. 8. 1673/1782., 1617/1782., M. 11. 1768., 1769., 1770., 1775., 1779., 1780., 1784., 1788., 1791. 236
