Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
napja, a templom régi megyenapja. De. 10 órakor ünnepélyes szentmisét tartunk, a szentbeszédet a szentmártoni plébános úr fogja tartani. ” (1959).20 Egy nyugati párhuzam: a „fára ” A magyar nyelvterület nyugati szélén, a Nyugat-Dunántúlon az egyházközség, az egy parochia alá tartozó terület jelölésére használták a fára szót, amely az egyházközség jelentésű megye szó figyelemre méltó nyelvi párhuzamának tekinthető. Az Új Magyar Táj szótár a fúrás kifejezést úgy határozza meg, mint valamely hely- ség fúrójához, vagyis egyházközségéhez tartozó személyt. „Szentmártonhó fárások, oda járnak templomba" - idézi magyarázatként Nagykanizsáról.21 A Magyar Nyelv Történeti Etimológiai Szótára a fára, fáré szót német eredetűnek tartja és a Pfarrei „egyházközség, parókia, plébánia” szóból származtatja. Tud szlovéniai (fára) és lengyelországi (fara) előfordulásáról is.22 Nagy Nepomuki János, szombathelyi paptanár az 1845-ben kiadott Egyházi mííszótárában az ismertnek ítélt fára szóval magyarázta meg a parochia, a parochialis, és a parochus latin szavakat. Efféle meghatározásokat alkalmazott: parochia = plébánia, fára; domus parochialis = papiak, fúraház; parochialis = fúrabeli,; jurisdictio parochialis = fúrabeli joghatóság; missa parochialis = fáramise; parochialis ecclesia = fúraegyház; parochus = plébános, fúrás papr3 Bármilyen különös, Nagy Lajos csíkszentgyörgyi plébános (1859-1890), alcsíki főesperes, bár többszáz kilométerre élt a Dunántúltól, ismerte és ritkán használta a fára kifejezést. Talán pesti diák korában tanulta valamelyik dunántúli tanárától vagy évfolyamtársától. 1862-ben az alcsíki papokhoz és tanítókhoz írott egyik levelében így fogalmazott: „A gyónók száma Alcsík minden fáráiból... sok szokott lenni”.24 A MEGYE: A HELYI EGYHÁZSZERVEZET KERETE A megye szóval jelölt erdélyi egyházközségek néha egy, máskor több szomszédos falu népét foglalták magukba. Egy falu önmagában akkor alkotott megyét, ha népesebb volt az átlagosnál, vagy ha különösen távol feküdt a legközelebbi hasonló vallású falutól. 2-3-4 falu akkor lett egy megyévé, ha egyenként nem volt elég erejük templomot építeni, papot tartani, hanem közös szentegyházat emeltettek és közösen tartottak papot. A megye legtöbbször a templomos faluról, a megyés pap lakóhelyéről kapta közhasználatú elnevezését. A templomos falu sok esetben még a középkorban elvesztette eredeti nevét, és a patrociniumról, a temploma védőszentjéről emlegették. Ezért a Zetelaka megyéje, Ozsdola megyéje, Gelence megyéje jellegű elnevezések mellett nagy szerepük volt a „Szent” szóval kezdődő megyeneveknek. Ilyen nevet viselt például: Szentgyörgy megyéje, Szent Miklós megyéje, Szentlélek megyéje. 20 M. 103. 1952, 1955, 1959. 21 UMTSZ. 1979-2010. II. 274. 22 TESZ. 1967-1984. I. 844-845. 23 NAGY NÉP. János 1845. 266-267. 24 M. 29. 1862.29. 12
