Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
ügyei, megye zsellére, megyés ház, megyés iskola, megyés kántor, megyés mester, megyés pap, megyés templom, filiális megye, fiók megye, leány megye.17 18 A XVIII. században és a XIX. század első felében természetes dolognak számított, ha erdélyi püspökök, főesperesek, gyulafehérvári kancellista papok leveleiben előfordult az egyházközség értelmű megye szó, illetve annak valamelyik ragozott vagy szóösszetételben használt változata. A XIX. század közepén azonban egyházi körökben elkezdődött a megye szó lassú, elnyújtott kálváriája. A hivatalos egyház a polgári kor kezdete óta az új idők szellemének, modernizációs törekvéseinek hódolva, mint valami elavult nyelvi hagyományt, igyekezett feledésre ítélni a megye szó egyházközség jelentését. Hivatalos egyházi dokumentumokban, levelekben, a korábbi korokkal ellentétben a megyét hitközségnek, a megye vezetőtestületét egyháztanácsnak, a megyebírót egyházgondnoknak, algondnoknak, gondnoknak nevezték. A „ megye ” a népi szóhasználatban A nyelvi modernizációs törekvések ellenére az egyházközség értelmű megye nemcsak múltbéli emlék, hanem halványodottan, elmosódottan bár, de a XXI. század elején is sokak által ismert fogalom. Ha például, manapság megyünk a csíkszentmártoni utcán, és néprajzi módszerekkel szóra bírunk egy 30 év körüli fehérnépet, azt a kérdésünket, hogy „Hol lakik a megyebíró?” teljesen normális kérdésnek tartja, és a feleletet a legjobb tudása szerint megadja. Kérdésünk a magyar nyelvterület Erdélytől nyugatra eső nagyobbik részén tétova értetlenséget, vagy félreértést váltana ki. A hivatalos egyházi nyelvezetet használó székelyföldi papok száján a XXI. század elején is ki-ki szalad még a megye és a megyebíró kifejezés. Az egyházközségi gondnokok is felcsillanó büszke tekintettel húzzák ki magukat, ha a magamfajta idegen néprajzkutató megyebírónak titulálja őket. A történelmi közelmúltnak számító XX. század második felében a Moldvával érintkező erdélyi területeken még elevenen élt a templombúcsú megyenap megnevezése. Antal Imre gyimesi adatok alapján írta 1983-ban: „Búcsúk alkalmával a templom közelében lakó családok a templomozás után rokonaikat, komáikat, más községből jött jó ismerőseiket fiástul, leányostul ünnepi ebédre, vagyis megyébe hívják.”'* 1903-ban Szabó Dezső cikket írt Csíkszentdomokos népének nyelvjárásáról, írása szójegyzékében szerepelnek a következő magyarázatok: „megye = vendégség búcsúkor”, „megyébe megy = vendégségbe megy búcsúkor”.19 1952 és 1957 között Mihály Imre plébános a templomi hirdetőkönyvek tanúsága szerint a szentgyörgyi templomban többször hirdette úgy a Szent György napi (ápr. 24.) és az „olvasó” (okt. 7.) búcsút, hogy a „búcsú” kifejezés helyett a megyenap szóösszetételt használta. Néhány példa: „Mához egy hétre Olvasó ünnepe, megyenap”. (1952)., „Mához egy hétre Szent György, ősi megyenap. Elvégezzük a templomban a búzaszentelő szertartást is. ” (1955)., „Jövő pénteken Szent György 17 A felsorolt szavak és kifejezések többsége megtalálható magyarázatokkal és az előfordulási helyekre utaló számokkal. BÁRTH János 2011. 292-294. 18 ANTAL Imre 1983. 142. 19 SZABÓ Dezső 1903.30. 11
