Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)
Silling Léda: Fémofferek Baján
SILLING LÉDA FÉMOFFEREK BAJÁN BEVEZETŐ A hálatárgyak, offerek adományozásának szokása leginkább kegyhelyekhez, szent kutakhoz köthető. Ezek a tárgyak azonban előfordulhatnak templomokban, kápolnákban, csodatévő erővel felruházott szentek szobrainál is. A felajánlás tárgya bármi lehet, amit a helyi hagyomány, egyes búcsújáróhelyek szokásai, a csodás esemény formája meghatároz. Az offerek alapanyagának különbözősége mögött a felajánló etnikumának eltérő hagyományai, vagyoni és társadalmi különbségei is meghúzódhatnak, de koronként is változhat az egyes alapanyagok kedveltsége, gyakorisága. A tárgyak, alapanyaguktól függően, hosszabb vagy rövidebb ideig maradnak fenn. A legtartósabbak és a legrégebbiek a fém hálatárgyak, vagy votívok. A bronz és a vas, mint nyersanyag, már a történelem előtti korokban is jelen volt,1 és végigkísérte az offerek történetét egészen a XX. századig. A középkortól kezdve mindenhol előszeretettel adományoztak nemesfémből készült figurákat, elsősorban mivel komoly értéket hordoztak, ezáltal pedig „nyomatékosabbá” tették a felajánlás, a hála aktusát. Éppen a nagy értékből adódóan csak a módosabb nemesi és polgári családok tudtak ilyen tárgyakat adományozni. A szűk megrendelő társadalmi réteg miatt nem is alakulhatott ki egy erre specializálódott kézműves „iparág”. Fém hálatárgyakat a Bácskában több helyen is találhatunk (Doroszló, Bogyán, Újvidék, Pacsér, Neštin), készítőikről azonban csak elvétve tudunk meg valamit. A hálatárgyakba bélyegzett iniciálék és címerek adtak eddig ebben egy kis fogódzót. A bajai Türr István Múzeum néprajzi gyűjteménye éppen ebből a szempontból ad továbblépésre lehetőséget. Baja mindig többnemzetiségű város volt történelme folyamán. Lakosai között megtaláljuk a magyarokat, a németeket, a szlávok közül a magukat bunyevácoknak nevezőket és a szerbeket. Felekezetileg a város lakossága megoszlott római katolikusokra, ortodox görögkeletiekre, protestánsokra és izraelitákra, és 1840-ben alakult meg itt az evangélikus egyház.1 2 Minden felekezetnek megvolt a maga temploma a városban, a római katolikusoknak nem is egy. A fogadalmi ajándék adományozása, vagyis az offerálás hagyományát a felekezet határozta meg, és nem a nemzetiség. Ez a bajaiak vonatkozásában leginkább a római katolikus vallásúakra vonatkozik, de a népi vallásosság kutatása bebizonyította, hogy ilyen hagyománya a pravoszláv szerbeknek is volt/van (Bogyán). 1 SCHMIDT, Leopold 1947. 86. 2 RAPCSÁNYI Jakab 1934. 225-233. 89
