Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)
Silling Léda: Fémofferek Baján
FOGADALMI AJÁNDÉKOZÁSRA VONATKOZÓ ADATOK A BAJAI FERENCESEK HÁZTÖRTÉNETÉBEN A bajai ferences szerzetesek 1694 és 1840 között vezetett háztörténetében sok adatot találunk a fogadalmi ajándékokról. Többek között az egyháznak való adományozásról szóló legkorábbi bajai adat szintén a franciskánus rendház história domusában olvasható 1765-ből. A háztörténetben megörökített felajánlott tárgyak a témánk szempontjából vizsgált fém fogadalmi offerek előzményeinek tekinthetőek, ezért fontos a számbavételük.3 Az 1765. esztendő elején jegyezték fel, hogy Lamos Pál nevű csizmadia a jeruzsálemi keresztre egy ezüstből öntött, fölfeszített corpust készíttetett, ami a bajai Bonaventura tartományi tanácsos atya buzgólkodását dicséri.4 A következő bejegyzést 1772. december 27-én vetették papírra, amely szerint használni kezdték azt az aranyozott ezüst áldoztató kelyhet, amit Pessich János szűcsmester készíttetett a konventnek.5 Az említett tárgyakon kívül még füstölőket is adományoztak hasonlóképp.6 Az első konkrét fogadalmi tárgyra vonatkozó adatot, amely az offerálás szokásának kezdetét jelzi a bajai ferenceseknél 1791-ből maradt fenn. Kézsmárki Pál nemes ember Franciska keresztnevű feleségével 1791 februárjában ünnepelte házasságuk 18. évfordulóját. A házaspár a további boldog együttlét érdekében fogadalmi ajándékként fölajánlott a kápolnában lévő Szűz Mária-képhez egy kőberakásos aranygyűrűt a szent képével.7 Az ékszereken kívüli adomány lehetett még készpénz, esetleg a misézés tárgyi eszközei. A háztörténet feljegyzései között az első figurális hálatárgyat, egy ezüst szempárt 1799-ben Berezkovich Anna vármegyei szabó felesége ajánlotta fel a Boldogságos Szűz Mária képéhez.8 1806. január 15-én mindössze annyit jegyeztek fel, hogy felajánlottak egy fogadalmi ajándékot.9 A szűkszavú bejegyzés már csak az adományozásról tudósít, az adományozó nevéről és a tárgy formájáról nem, ami feltehetően a szokás nagyobb arányú elterjedésével hozható kapcsolatba. Bokor Anasztázia nemes asszony 1808 januárjában Szűz Mária, Szent Anna és a Fájdalmas Szűz Mária képéhez egy nagy szemű, „Gránát” nyakláncot függesztett fogadalmi ajándékként.10 11 A család jámborságát támasztja alá az a háztörténetben nem szereplő, de szerkesztői kiegészítésként a lábjegyzetben olvasható következő adat is: „Bokor (Bogor) Anasztázia később, a fia emlékére, egy Jézust ábrázoló fogadalmi ajándékot függesztett a Boldogságos Szűz Mária-képhez.”11 1809 áprilisában egy ismeretlen asszony ezüstből készült szemet ajánlott fel Szűz Mária oltáránál. Garáról ugyanakkor pedig egy, népiesen „bugernek” nevezett ezüst3 A Függelékben időrendi sorrendet követve, adattárszerűen közöljük a háztörténetből kigyűjtött offerálási adatokat. 4 KAPOCS Nándor - KŐHEGYI Mihály (szerk.) 2000. 61. 5 KAPOCS Nándor-KŐHEGYI Mihály (szerk.) 2000. 76. 6 KAPOCS Nándor - KŐHEGYI Mihály (szerk.) 2000. 91. 7 KAPOCS Nándor-KŐHEGYI Mihály (szerk.) 2000. 168. 8 KAPOCS Nándor - KŐHEGYI Mihály (szerk.) 2000. 213. 9 KAPOCS Nándor - KŐHEGYI Mihály (szerk.) 2000. 238. 10 KAPOCS Nándor - KŐHEGYI Mihály (szerk.) 2000. 263. 11 KAPOCS Nándor - KŐHEGYI Mihály (szerk.) 2000. 263. 1017. jegyzet 90
