Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)
Silling István: A Szentsír tisztelete Nyugat-Bácskában
SILLING ISTVÁN A SZENTSÍR TISZTELETE NYUGAT-BÁCSKÁBAN A húsvéti ünnepkör egyik meghatározó sarokköve a Krisztus halálával kapcsolatos misztériumjáték volt, amelynek bizonyos formái, illetve elemei máig megmaradtak vidékünkön. Gondoljunk csak a virágvasárnapi és nagypénteki passiójátékra, amelyet a jóhangú falusi férfiakból verbuvált alkalmi énekkar ad elő. Az archaikus népi imádságok is egy ilyen hajdani misztériumjáték maradványai. Ugyanide tartozik a liturgikus szentsír-kitétel, Úrkoporsó-bemutatás, de annak díszítése, őrzése, látogatása már falvanként eltérő, és néhol identitás-meghatározó jelleget is ölt. A nyugat-bácskai magyar, sokác, bunyevác, vagy az egykori német falvakban különbözőképpen jelenítik meg a szentsírt, eltérő módon díszítik, és ugyancsak más-más módon őrzik. Ennek a kultusznak eredtünk nyomába a XXI. század elején, s a laikus szakralizmusnak egy olyan jelenségét vizsgáljuk, amely a néprajztudományban kevésbé kutatott. A szentsír nem kötelező része a hagyományos római katolikus templomok berendezésének. Legalábbis szinte az egész év folyamán nem. Ott lehet ugyan a templomban, s itt-ott látható is, bár szerep híján sokszor elrejtve, letakarva van a templomtérben, illetve nincs is ott. De a húsvéti ünnepkörben betöltött funkciója révén mégis megjelenik minden szentélyben, s olyankor különleges szereppel bír, a nagypénteki-nagyszombati liturgia részévé válik, kultusza pedig rendkívül változatos. Régmúlt időkben a húsvéti ünnepkör egyik jellegzetes eleme a Krisztus halálát bemutató dramatikus népszokás volt, amely a Megváltó halálát, Szűz Mária anyai fájdalmát, a fia keresését és Jézus dicsőséges feltámadását elevenítette fel. A misztériumjátékban a szentsír körül történő események meghatározták a templombelső használati rendjét, a liturgia szokásos menetét. A szentsír kutatói közül Bálint Sándor,1 majd Pozsony Ferenc1 2 mutatta ki - Pázmány Péter feljegyzései nyomán -, hogy a templomban ez a szegmens csupán a XVII. században jelenik meg. „Krisztus sírjának templomi megjelenítésében bizonyára a Máté és Márk evangéliumában szereplő sír szolgált kiindulópontul, előképül. Mellette hatással lehet a jeruzsálemi szentsír, melynek helyén Constantinus császár emeltetett templomot... A szentsírok kialakulását és elterjedését a húsvét nagyhetén élő középkori egyházi szertartásrend tette szükségessé” - írja Pozsony Ferenc kolozsvári néprajzkutató.3 Az említett szertartásrendnek része, hogy az Oltáriszentség nagypénteken lekerül a templom főoltáráról, illetve a szentségházból Krisztus jelképes sírjához, s így ez a hely válik a templom központjává. Ezért is jelenik meg az imádás, a tisztelet, a kiemelt őrzés nagypéntek délutántól a nagyszombatesti feltámadási miséig ezen a helyen fokozottan. Valószínűleg itt történt az a misztériumjáték is a későközépkorban, amelynek megmaradt töredékei az archaikus népi imádságok, s azoknak most idézendő sorai: 1 BÁLINT Sándor 1973. 258. 2 POZSONY Ferenc 1995. 3 POZSONY Ferenc 1995. 263. 83