Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)
Silling István: A Szentsír tisztelete Nyugat-Bácskában
„ Úr kitëtte koporsóját, Rá zü szente keresztfáját. ” Adatközlő: Vargáné Balogh Ilona, 57 éves. Zenta Gyűjtő: Silling István 1992-ben. „ Úgy kitëtte koporsóját, Rá zö szent körösztfáját. ’’ Adatközlő: Tóthné Balázs Piros, 59 éves. Csóka Gyűjtő: Kónya Sándor 1979-ben. „ Úr kitette koporsóját, Szűz Mária úgy siratja. ” Adatközlő: Sarnyai Teréz, 64 éves. Törökfalu (Utrine) Gyűjtő: Solymosi Miklós 1992-ben.4 Ugyancsak ennek a misztériumjátéknak a hagyományőrzői lehetnek a szentsírt őrző ún. krisztuskatonák, akik a Vajdasági Magyarok Néprajzi Atlasza szerint napjainkig is jelen vannak templomainkban. Ugyanis a megszentelt idő része a szentsír állítása, látogatása és őrzése. Az állítok a sekrestyés, néhol a pap is, és a templomot virágozó aszszonyok. Az őrzőket különböző néven nevezik: Krisztuskatonák (Mohol, Szenttamás), Isten katonái (Csantavér), Jézus katonái (Szentmihály), sicárok (Csonoplya, Udvarszállás).5 Ezek az őrök vizsgált területünk falvai közül egyenruhás tűzoltók Gomboson, a hitközség vezetői Telecskán, a pasztorális tanács tagjai Kupuszinán, esetleg ministránsok, legények, ünnepi népviseletbe öltözött legénykék Szontán, kalapjukon zöldág (mindig két-két fiú, kezükben lándzsával), diákok, lányok, illetve legtöbb helyen csak az énekes asszonyok, öregasszonyok: Szilágyin, Béregen, Monostorszegen, akik a fájdalmas rózsafűzért végzik a szentsír mellett. Ők bizonyos időközönként váltják egymást. Kupuszinán az a hagyomány, hogy a nagyheti kálváriajárás, Jézuska-keresés, templomi ájtatoskodás, szentsírlátogatás imái után nem a Dicsőséget mondják, hanem az Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged, mert Te a Te szent kereszted által megváltottad a világot imádságot. Sok helyen azonban ma már senki sem őrzi a szentsírt, vagyis nem gyakorolják ezt a régi vallási hagyományt, mert már nincs, aki vállalná. Pedig néhol ezért a „munkáért” fizetség is járt hajdan (pl. Csonoplyán a sícároknak nevezettek bort ihattak a kocsmában a falu költségén, de az 1980-as évektől már nincsenek jelen.). Az említett misztériumjáték kanonizált folytatása, illetve liturgikus párja a virágvasárnapi és a nagypénteki passiójáték is. A nyugat-bácskai falvak katolikus templomaiban kialakított szentsír-ábrázolások eltérőek. Van templom, amelyben egész évben látható a szentsir a ravatalon fekvő Krisztussal, pl. a templom egy jobb oldali oldalfülkéjében Nemesmiliticsen. Kupuszinán- Bácskertesen önálló kis kápolnája van a templom nagyajtója után közvetlenül balra, melynek bejárati kovácsoltvas kapuján, kerítésén az arma Christi, azaz a szenvedés eszközei láthatók. Másutt bizonyos oltárok alá, a koporsó-szarkofág alakú oltár talapzatába rejtik a szentsírt, és a nagyheti liturgiának megfelelően bontják ki, mint pl. Gomboson és 4 SILLING István 2003/a. 228., 232., 338. 5 SILLING István 2003/b. 146. 84
